Van valami különösen költői abban, amikor egy videojáték a létezés egyik legegyszerűbb, mégis legmegfoghatatlanabb kérdését teszi fel: mihez kezdünk azzal a rövidke idővel, ami megadatott nekünk? A FARAWAY pontosan erre a gondolatra épít, méghozzá egy olyan minimalista, már-már meditatív köntösben, amely első pillantásra aligha árulkodik a mögötte rejlő mélységekről. Az Annapurna Interactive gondozásában érkező alkotás egy hullócsillag történetét meséli el, amely nem hajlandó beletörődni elkerülhetetlen sorsába. Ez a hullócsillag TE vagy, én vagyok, mi vagyunk. Ahelyett, hogy egyetlen fényes pillanat után örökre eltűnne a világűr végtelen sötétségében, útnak indul, hogy más csillagok energiájából táplálkozva meghosszabbítsa saját létezését. Útja során csillagképeket “rajzol” az égre, jelezvén azt, hogy itt járt, és valamilyen nyomot hagyott maga után. Mind erre vágyunk valójában, nem igaz? Hogy értelme és lényege legyen tevékenységeinknek.
A koncepció mögött Steph Thirion, a kultikus Eliss alkotója áll, aki több mint egy évtizeden keresztül, egymaga dolgozott a FARAWAY megvalósításán. Ha a két játékra ránézünk, tagadhatatlan mindez. A játékmenet alapjai meglehetősen egyszerűek: hullócsillagunkat a különböző égitestek körül lendíthetjük tovább, miközben az általunk húzott energiavonalakkal összekapcsoljuk őket. A létrejövő csillagképek energiával látnak el bennünket, ezzel kitolva a rendelkezésünkre álló időt, miközben pontszámunk is folyamatosan gyarapodik. A rendszer azonban nem pusztán a céltalan összekötögetésről szól. A mozgás lendületének kihasználása, a megfelelő röppályák megválasztása és a különféle alakzatok, például hurkok létrehozása mind hozzájárulhatnak a hatékonyabb előrehaladáshoz. Az egyszerű szabályrendszer tehát fokozatosan egy olyan ügyességi kihívássá alakul, amelyben a játékosnak nemcsak a környezetet, hanem saját mozdulatainak ritmusát is meg kell tanulnia uralni. Igen, azért ez elég hamar, elég durván bonyolódni kezd. Tény és való, a játék nem mindenkinek és nem akármilyen hangulati körülmény mellé ajánlott.
A FARAWAY legérdekesebb sajátossága, hogy nem hagyományos értelemben vett pályákon vezet keresztül. A központi játékmód végtelen, a világegyetem pedig procedurálisan, valós időben formálódik körülöttünk, ráadásul teljesítményünkhöz igazodva. Minél ügyesebben használjuk ki a lehetőségeinket, annál gyorsabban haladhatunk, és annál összetettebb kihívásokkal találkozhatunk. Minden próbálkozás a semmiből indul, így a fejlődés elsősorban nem a megszerzett képességekben vagy feloldott felszerelésekben, hanem saját tapasztalatunkban és ügyességünkben mutatkozik meg. A végtelen utazás mellett tizenhat kézzel megtervezett logikai-ügyességi pálya is helyet kapott, amelyek a mechanikák újfajta alkalmazására ösztönöznek, és segítenek jobban megérteni a játék mögött meghúzódó összefüggéseket. Mindezt egy teljes egészében valós időben generált, absztrakt látványvilág és egy hangsúlyosan audiovizuális élmény fogja össze, amelyben a mozgás, a geometriai formák és a fények szinte önálló művészi kifejezőeszközzé válnak.
A játék igazi érdekessége azonban talán nem is magában a mechanikában, hanem annak lehetséges értelmezésében rejlik. A hullócsillag küzdelme ugyanis könnyen felfogható az emberi mulandóság allegóriájaként. Egy apró, jelentéktelennek tűnő létező próbálja meghosszabbítani életét egy olyan univerzumban, amelynek végtelenségéhez képest saját jelenléte szinte felfoghatatlanul rövid. Persze, akár közhelyesnek is mondható, sőt mondjuk ki az, de egy ilyen minimalista és apró cuccnak ez teljesen oké. Nyilván nem tud elmesélni valami grandiózus sztorit. Ez egy vérbeli puzzle játék. Több, mint egy tipikus absztrakt ügyességi-puzzle, de azért ez mégiscsak az, bármennyire szeretnénk elferdíteni a valóságot a nagyotmondással, vagy a Coelho-i megnyilvánulásokkal.
Borítókép forrása: Steam
_1793732948_c9c7e6f640806ce93651.jpg)
