Viszonylag ritkán fordul elő, hogy magyar film hatást gyakoroljon rám. Ennek okát egy korábbi kritikánkban leírtam. A Szabadság, szerelmet DVD-n megvettem, dedikáltattam, de az elmúlt egy másfél-évtized terméséből sem tudok olyat mondani, ami minőségileg megfelelt volna az elvárásaimnak. Erre itt van a Műanyag égbolt, egy magyar animáció, ami órákig nem engedett el a megtekintése után…
18 ezer nap az élet
Szabó Sarolta és Bánóczki Tibor filmje az év meglepetése. Egyrészt azért, mert egy disztópia, másrészt azért, mert végre egy mély mondanivalóval rendelkező alkotást kaptunk, melyben keverednek a drámai, a filozófiai és a romantikus elemek. A Műanyag égbolt világában egy környezeti katasztrófa következményeként a termőtalaj elpusztult, nincsenek növények, állatok, az élet pedig 18 ezer napig tart. Az embert 50 év után elviszik, hogy egy növényi magot ültessenek bele, ami az illetőt átváltoztatva további életet jelent a Műanyag égbolt alatt élők számára…
Innen indul a történet, melynek középpontjában egy fiatal pár áll. Elhidegültek, de próbálják újraépíteni a kapcsolatukat, míg egy, a feleség által meghozott döntés a férjet lehetetlen küldetés elé állítja... Ennél többet a történetről nem szabad elmondani, de a Műanyag égbolt vizualitásáról, a felvetett kérdésekről igen.
A két rendező által teremtett látványvilág egészen hihetetlen: Budapest 2123-as képe, az ismeretlen-ismerős helyszínek, utcák, a felfelé növő városrészek és terek kényeztetik az ember érzékszerveit, miközben a város fölé húzott búra (ez a Műanyag égbolt) egyszerre jelent biztonságot és fenyegetést. Biztonságot, mert az életet csak a búra alatt lehet élni, és fenyegetést, mert ha valaki nem akar abban a társadalomban élni, amit a „teremtő” létrehozott, arra a biztos halál vár. És bár a film viszonylag kevés helyen játszódik (a főváros, a Balaton, Miskolc, Tátra), mindegyik egyedisége kézzelfogható. Szemmel látható a pusztulás, de míg a többi disztópiában a főhősnek harcok százain, bandaháborúkon, esetleg horrorisztikus eseményeken kell keresztülverekednie magát, hogy elérje a célját (pl. Éli könyve), itt más a főszereplő indíttatása.
Spoiler! Keresztes Tamás (Stefán) és Szamosi Zsófia (Nóra) ebben a világban kénytelen megküzdeni a társadalom által felállított értékrenddel. Önzés-e, ha eldobjuk magunktól az életet? Önzés-e, ha megpróbáljuk ezt az életet megmenteni? El lehet-e fogadni, ha tudod, hogy az, amit megeszel, valamikor egy élő ember volt? A Műanyag égbolt világában mindenki elfogadta, hogy a túlélésért fel kell áldoznia magát, de természetesen ennek vannak a lélekre gyakorolt hatásai…. Az ember – és ennek már lehet látni a jeleit – feláldozza a természetet (pl. erdőírtások, beépítések), a hőmérséklet egyre nő, egyre szélsőségesebb az időjárás, a négy évszak gyakorlatilag kettőre redukálódott, hát a természet miért ne tenné meg ugyanezt az emberrel? Persze a Műanyag égbolt által bemutatott világban semmi nincs biztonságban, erre a film végén szerepet kapó „teremtő” tudós által elmondottak világítanak rá. Spoiler vége!
A színészeknek így különösen nehéz feladatuk volt. Egy haldokló világban kellett játszaniuk, amit nem láttak maguk körül. Szamosi Zsófia és Keresztes Tamás, mint feleség és férj is remek (csakúgy a Dr. Madut játszó Schell Judit, akinek a karaktere szintén nagyon erős), a rotoszkópos technológiával animált karaktereik külső, majd belső utazása egyaránt megindító, különösen a film végi utolsó jeleneten lehet elgondolkodni. Boldog vég? Vagy éppen az ellenkezője?
Ajánlott?
Egyértelműen igen! Nemcsak azért, mert magyar sci-fi animációval ritkán lehet találkozni, de azért is, mert megvalósításával, egyedi látásmódjával, felvetett kérdéseivel sikerre van predesztinálva (vagy legalábbis így kellene, hogy legyen). A külföldi kritikák pozitívak, és bár van egy-két kisebb hibája (logikai ellentmondások) a filmnek, ezek eltörpülnek az értékei mellett. A Műanyag égbolt megérdemelné a dicsfényt, a díjakat, mert univerzális, mégis befogadható mondanivalójával nemcsak szórakoztat, de tanít is. Nemcsak a környezet védelméről, de az emberi kapcsolatok megjavításának fontosságáról is.
