[Filmkritika] Pet Sematary: Bloodlines – Ismét vár az Állattemető!

Befutott a Kedvencek temetője előzményfilmje, amiben megismerhetjük Jud és vele együtt Ludlow városának sötét múltját.

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki rajong Stephen King munkásságáért. Ez természetesen azzal jár, hogy igyekszem az összes film- és sorozatadaptációt is megnézni, ami King nevéhez köthető. És a helyzet az, hogy amíg mondjuk Poe vagy Lovecraft a mai napig nem kapott egyetlen, a nagyobb közönséget megszólító filmadaptációt sem, addig King talán túl sokat is. Sajnos ezek minősége nagyon változó, hiszen hiába akadnak olyan kiváló darabok, mint A remény rabjai, a Halálsoron vagy épp a Ragyogás, rengeteg pocsék King-adaptáció született az évek során – és nemcsak a ’80-as években. Az 1983-as Állattemető című könyv nálam nagy kedvenc, nagyjából a Borzalmak városa és a Cujo mellett helyezkedik el a polcomon, de nagyon szeretem a belőle készült 1989-es filmet is. Ezt annak idején még a tévében láttam (pontosabban VHS-re vettem fel, amikor ez még menő volt) és a frász kiver a mai napig az eltorzult arcú, csontsovány Zeldától (akit egyébként egy férfi alakított). Sajnos a ’90-es években készült folytatás és a 2019-es reboot már egyáltalán nem tudta hozni azt a fajta zsigeri rettegést és borzalmakat, amiket a Kedvencek temetője szállított. Ennek ellenére a Paramount úgy döntött, hogy leporolják a szériát és összeraknak hozzá egy modern előzményfilmet.

c26049c3e29649ba0d913a77dc1ec90f.jpg

Mert az alapanyag bizony adott. Az ősi indián temetkezési helyre épült Állattemető felettébb misztikus és különös hely, viszont a múltjáról eddig nem tudtunk meg valami sokat – a Bloodlines ezen próbál változtatni. 1969-ben járunk, mikor is a fiatal Jud Crandall (Jackson White) éppen lelépni készül Ludlow-ból. Beleunt már a poros amerikai kisváros életérzésbe és barátnőjével a közös jövőjüket tervezik, messze ettől a helytől. Miközben kifelé autóznak, az út közepén meglátják Jud gyerekkori barátjának a kutyáját. Az eb nincs valami jó bőrben: koszos, morog és mintha véres is lenne. Jud úgy dönt, hogy visszaviszik az állatot a gazdájához. A farmra érve azonban kiderül, hogy Timmy-vel (Jack Mulhern) valami nagyon nincs rendben. A sztori innentől sötét fordulatot vesz, hiszen kiderül, hogy a fiú apja (David Duchovny) olyasmit tett, ami erősen tiltott azok között, akik ismerik az ősi indián temető titkait: szeretett fiát hantolta el az Állattemetőben.

bl2.jpg

"Néha jobb, ha a halott halott marad" – ezt már megtanultuk az eddigi részekből. A Bloodlines viszont sokkal jobban a múltba réved. Konkrétan az 1600-as évekig is visszamegyünk, hogy megismerjük Ludlow városának születését. Ezeket a jeleneteket nagyon tudtam értékelni, hiszen kibővítik a misztikumot, ami belengi Ludlow-t. A King műveiből készült adaptációk egy része éppen azért tudott felettébb sikeres lenni, mert a borzongató mellékízek mellett többször a coming of age műfajhoz is nyúltak – lásd: Állj mellém!, AZ 1-2. Jelen esetben a Bloodlines is próbálkozik ilyesmivel, csak elég gyengén. Jud, Timmy és Manny (Forrest Goodluck) mind gyerekkori barátok voltak egykoron, aztán az élet másfelé sodorta őket. Sajnos ez a szál elég kidolgozatlan lett. Kapunk egy megkopott közös fotót, meg egy-két flashback bevágást, de az egész háttérsztori nincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy érzelmileg kötődni tudjunk bármelyik karakterhez is. A Bloodlines emellett a véres jelenetekben sem bővelkedik (meglehetősen visszafogott ezen a téren, bár a kutyatámadás elég merész), viszont mindenképp piros pont, hogy nem használtak CGI-t a bekattant állatok bemutatásakor.

bl1.jpg

Egy fokkal nézhetőbb volt számomra ez az előzményfilm, mint a 2019-es változat. Elsősorban talán azért, mert több teret enged a városka körüli misztikumnak, és nem CSAK arra lett kihegyezve, hogy a síron túlról valaki más tért vissza, mint az, akit az Állattemetőben földeltek el. Mégis, úgy érzem az 1674-ben játszódó visszaemlékezést kellett volna kihúzni inkább egy teljes filmmé, és a Prédához hasonlóan összekeverni az indiánok mondavilágát az eredendő gonosszal, illetve az érkező fehér telepesek pusztításaival. Ebből lehetett volna egy igazán méltó, emlékezetes Kedvencek temetője-filmet összehozni, mert a Bloodlines sajnos csak kapargatja a felszínt. Ideje lenne ráeszmélnie valakinek a Paramountnál, hogy nem a karakterek, hanem Ludlow városa az igazán érdekes téma és jót tenne a szériának egy erre felhúzott filmváltozat.

Képek forrása: Looper, TV Insider, Deadline