Kezdjük azzal, hogy én a mai napig szeretem a Ubisoft játékait, a legtöbbet. Nem én vagyok az, aki folyton-folyvást belerúg egyet a cégbe, aki rosszmájúan a bukásukat várja. Én imádtam a Star Wars Outlawst, az Assassin's Creed Shadowst és sok olyan projektjük van, amiket tűkön ülve várok. The Division 3, az új AC-k, egy Outlaws-folytatás, az új Ghost Recon, az új Far Cry, a Beyond Good & Evil 2... számos olyan játék a Ubisoft műhelyéből, amikért bátran nyitnám ki a pénztárcámat. A gond csak az, hogy hiába szavazok én bizalmat a Ubisoftnak és játékainak, sorra lövik az öngólokat.
Persze abból a gödörből, amibe az utóbbi években kerültek, nem lehet kimászni egyik percről a másikra, idő kell hozzá, meg persze sok-sok átalakítás a cégen belül. Ez már el is kezdődött, a Ubisoft tényleg átalakul, még akkor is, ha ennek fájó része az, hogy bizonyos projekteknek és alkalmazottaknak búcsút intenek. Félreértés ne essék, nem támogatom a játékiparban tapasztalható tömeges leépítéseket, csak azt mondom, hogy ha szakad a jég, például a Ubisoft alatt, akkor a kellemetlent is be kell vállalni. Őszintén remélem is, hogy elérnek majd változásokat a franciák, és tényleg olyan minőségi játékokat kapunk majd tőlük, amikre büszkék lehetnek.
A sikervárományos címek és azokkal együtt a lehetőségek ott vannak a kezeikben, csak ki kellene aknázniuk azokat és nem leépíteni például az új Ghost Recon fejlesztőit, hanem sikerre vinni a projektet. Adott ugyanis egy, a Ubisofthoz képest aprócska cseh csapat és játékuk, a MADFINGER Games és a Gray Zone Warfare. Ők azok, akik tökéletesen példázzák, hogy az a műfaj, az a szint és az a minőség, amit egy új Ghost Recon játéknak nyújtania kellene manapság sem halott, nem érdektelen. Nagyon is sokan kíváncsiak és vevők egy hardcore taktikai lövöldére!
A Gray Zone Warfare akaratlanul is az, aminek egy új Ghost Recon játéknak lennie kellene, amiről példát vehetne a Ubisoft, pedig még kész sincs. A GZW útját már az első, 0.1-es Early Access indulástól kezdve követem, most pedig, ahogy sokan mások, én is visszaugrottam a szerverekre, megérkezett ugyanis a Spearhead névre keresztelt 0.4-es frissítés, ami már félkészen is egy egészen remek játékot varázsolt a Gray Zone Warfare-ből.
A játék 2024 áprilisában indult a Steam Early Access rendszerében. Bár az akkori GZW bővelkedett hibákban, a játékosok mégis szerették: 4 nap alatt 500 ezer példány fogyott belőle, ami kimagaslóan jó érték, főleg egy indie fejlesztéstől, amely éppen csak hogy tudott valamicskét is költeni marketingre. A sikerhez hozzátartozott a fejlesztők nyílt, őszinte és bőkezű kommunikációja is, amivel sokkal könnyebben fogadták el a játékosok a hibákat, hiszen látták és tudták, hogy a cseh MADFINGER Games csapata foglalkozik a visszajelzésekkel, és folyamatosan dolgozik a javításokon.
Akkoriban persze a játékmenet is más volt. A Gray Zone Warfare eredetileg egy extraction shooter, ami sokat merített a Tarkov receptjéből, miközben sok új ötletet valósított meg, és egészen új körettel tálalta a már ismert gameplay-t. Egy óriási pályán játszhattunk, a fiktív Lamang országában, ahol különböző frakciókhoz csatlakozva teljesíthettünk küldetéseket, húzva azokkal a különböző árusok repu szintjét, így nyitva meg új eszközöket. A játék egyik legnagyobb erőssége a Tarkovtól is keményebb, élethűbb játékmenet és gunplay volt, meg persze maga Lamang, ami töltőképernyők nélkül tett a játékosok alá egy gigantikus játszóteret.
Ekkor még a PvPvE játékmenet hívei voltak a fejlesztők, magyarán voltak AI-ellenfelek a pályán, de közben folyamatosan figyelnünk kellett a többi játékosra is, a három frakció ugyanis folyamatosan harcban állt egymással. Az ötlet nem volt rossz, a megvalósítás azonban kezdetleges volt. A PvP okozta problémák (a campelés, az egysíkú fegyvermeta, a PvE-re fókuszáló játékosok élményének tönkretétele) bizony rányomták a bélyegüket a játékra. Hiába vett nagy lendületet a GZW a rajtnál, pár hónap után elnéptelenedtek a szerverek. A MADFINGER persze folyamatosan dolgozott a javításokon és frissítéseken, amik időnként visszahúztak néhány játékost a programhoz, de ekkor már csak egy maroknyi közösség tartott ki a GZW mellett.
A változást és a játék második aranykorát az idén április elején megjelent 0.4-es frissítés jelentette. A Spearhead update bár jó sokat váratott magára, végül szinte mindent megváltoztatott a játék életében. A külön PvE és PvPvE játékmód már a 0.4 előtt megjelent, de a Spearhead volt az, ami tovább csiszolta a gameplayt, ami egy egészen új GZW-t varázsolt a játékból. A siker nem is maradt el, a játék új életre kelt, és a rajongók lelkesedése azóta is tart. Nem véletlen persze, a GZW több száz órányi minőségi tartalommal bővült a 0.4-es frissítéssel.
A Gray Zone Warfare ma már sokkal kevésbé fókuszál az extraction shooter játékmenetre. Persze, ha meg akarjuk tartani a lootolt eszközeinket, továbbra is biztonságos zónába kell azokat juttatnunk, de ez már csak egy kis szeglete a játéknak. A játék manapság már sokkal inkább felfogható egy MMO-elemekkel dúsított taktikai lövöldének, aminek fókusza a PvE-játékmenet, erről így nyilatkoznak a fejlesztők is.
Lamang alaposan megváltozott és kibővült. Sokkal izgalmasabb kialakítást kapott a pálya, sokkal több pontja van, amiket akkor is érdemes felfedezni, ha nincs ott küldetésünk. És nem csak arról van szó, hogy itt megjelent két új ház, ott meg lett 3 új fa. Komplett városokat alkottak újra és bővítettek ki a fejlesztők, így már kicsit sem érződik ugyanannak a pár asset pack ismétlésének a pálya. Lamang továbbra is egy gigantikus terület, egy fiktív ország, amely leginkább talán Vietnámra hasonlít.
Játékosként ebben az országban kell küldetéseket végrehajtanunk akkor is, ha csak a jobb lootért küzdünk, és akkor is, ha az új lore-elemeknek hála fel szeretnénk fedezni, hogy mi is történt Lamanggal és mi az a bizonyos "The Event", ami felforgatta a teljes országot.
A küldetések is megújultak. Persze sok az ismerős, de sok kibővült, megváltozott. Sokkal érdekesebbek, adott esetben hosszabbak, nehezebbek az előttünk álló feladatok, amikre ha figyel is az ember, és nem csak darálja őket, akkor még a lore-t is bővítik. A két legfontosabb újdonság pedig, hogy a 0.4 óta már nem csak a frakciónk bázisáról, de Lamang bármely szegletéből felvehetjük a küldetéseket, sőt, a kezdővárosokbeli questeken túl az összeset bármikor meg is ismételhetjük, ha akarjuk. Persze a küldetések első teljesítésekor extra jutalmakat kapunk, de hála az újrajátszhatóságnak, később sem maradunk questek nélkül, és akár egyedül, akár squadban újra nekiveselkedhetünk a feladatoknak.
Maradtak az ismert árusok, azok repuját még mindig a küldetésekkel növelhetjük. Persze sok új tárgyat találhatunk már náluk, legyen szó kajáról, italról, egészségügyi felszerelésről és persze fegyverekről, valamint a kismillió különböző fegyveralkatrészről, amikkel kedvünk szerint alakíthatjuk a fegyvereinket, amik aztán nem csak másképp néznek ki, de másképp is működnek majd. Mindenképp ki kell emelnünk az árusoknál fellelhető ládákat, amikkel végre jó sok helyet szabadíthatunk fel az inventorynkban. Persze mindennek az alapja a küldetések és a reputáció, hiszen minden árusnak 4 szintje van és minden egyes szint elérésekor új eszközöket nyithatunk meg náluk. Az árusok szintjének felhúzása pedig nem egy sprint. Nekem most, a cikk írásának pillanatában 36 órám van a játékban és az egyik árust még meg sem nyitottam, a többiek pedig még csak 2-es szinten tengődnek.
Azt kell mondanom – és higgyétek el, hogy ezt túlzás nélkül mondhatom – hogy a 0.4-es frissítés csak előnyére vált a játéknak. A Gray Zone Warfare jelenleg egy PvE-re fókuszáló, online taktikai lövölde, nyakon öntve egy adagnyi MMO-elemmel. A küldetések és a fejlődési rendszer remek, a pálya felépítése, a növekvő kihívás, de siker esetén az egyre jobb és jobb jutalmak hamar elnyerik a játékos szívét. A gunplay brutális, a szó minden értelmében. Brutálisan nehéz és videójáték-mércével brutálisan élethű. Minden fegyver a valóságnak megfelelően működik, használatuk türelmet és tanulást igényel. Akárcsak a fegyverek fejlesztése és átalakítása is, ami olyan mély, hogy elsőre elriaszthatja a játékost. De higgyétek el, ha adtok neki egy esélyt, és elegendő időt szántok a fegyverek működésének megértésére és az alkatrészek átbogarászására, akkor azonnal megszeretitek majd mindazt, amit a GZW jelenleg nyújt a lőfegyverekkel.
"High risk, high reward." Ez jelenleg a Gray Zone Warfare mottója. Igaz a küldetésekre, a jutalmakra és gyakorlatilag minden játékelemre is. Persze nem minden működik jól.
Az AI bőven finomhangolásra szorul még. Néha több száz méterről kiszúrnak a sűrű dzsungel közepén, néha csak akkor vesznek észre, ha az arcukba mászol. Néha több száz méterről 100%-os pontossággal lőnek, néha viszont közvetlen közelről is tudnak hibázni. Ez egyrészt sokszor eredményez vicces helyzeteket, másrészt sokszor kiborító tud lenni, amikor például nem érted, hogy mégis hogyan halhattál meg kincset érő loottal, hiszen a legközelebbi enemy és közted volt egy fél falu.
A sebzésrendszer sem tökéletes. Bár ezen a téren is rendkívül részletes a játék, sok olyan sebzést regisztrál a GZW, amiknek halálosnak kellene lenniük, az ellenfelek mégis talpon maradnak. Ezek miatt sokszor olyan, mintha golyófogó szivacsok lennének ellenfeleink.
A szerverekkel is van problémája a fejlesztőknek és persze a játékosoknak. Sokkal stabilabb teljesítménnyel kellene működniük, hiszen ebben a játékban egy apró hiba is végzetes lehet, és tapasztalatból mondom, hogy frusztráló, amikor te mindent jól csinálsz, de az összeomló szerverek miatt mégis meghalsz a karaktereddel.
Endgame terén sem túl erős a játék, de ne feledkezzünk meg arról, hogy hiába tett csodát a 0.4-es frissítés, a játék még mindig csak pre-alpha állapotban van, folyamatosan fejlesztik és javítják azt, és messze még a GZW útjának a vége. Ha egyszer kész lesz ez a játék, szerintem a taktikai lövöldék koronázatlan királyává is válhat és ahogy azt felvezettem, azzá a Ghost Recon játékká is, amit a Ubisofttól úgy tűnik, hogy hiába várunk.
Nem csak én kaptam rá mostanában a Gray Zone Warfarre, de több munkatársam is. Őket is megkérdeztem mit gondolnak a játék jelenlegi állapotáról és kínálatáról, jöjjön az ő véleményünk:
Néhány óra GZW után a realizmus, a pályadizájn és az ellenfelek keménysége a legnagyobb pozitívumok a szememben. Tényleg át kell gondolni, hogy mikor mit lép az ember, hogyan közlekedik, főleg a városi terepen, mert egy észre nem vett ellenfél kósza töltényétől kivérezhetünk. Ezzel együtt az is tetszik, hogy ha nem egyedül játszik az ember, akkor a kihívás arányosan nem nehezebb, hanem könnyebb lesz, hogy van értelme másokkal menni, hogy miként lehet hatékonyan sokféle megközelítést alkalmazni. Mivel a PvP-vel még nincs tapasztalatom, arról nem nyilatkoznék.Ami viszont a PvP / PvE kérdéstől független probléma szerintem, az a raktárkezelés, és hogy milyen gyorsan kifogy az ember ezen a téren a helyekből. Ezen nagyon érződik, hogy ez egy extraction shooternek indult eredetileg, ahol gyakoriak lettek volna az erőforrás-visszaállítások. Így viszont hamar fárasztóvá válhat az, hogy a nagyszámú küldetés során oda-vissza kell rohangálni a bázisokra, mert egy szelet csokitól nem fér be a hátizsákba egy misszióhoz szükséges tárgy. Ráadásul egy ARC Raidershez képest itt nem olyan erőforrásokat kell gyűjteni a küldetések során, amiket aztán felhasználhatunk barkácsoláshoz, fejlődéshez, hanem HDD-ket meg két bödön kenőzsírt, tehát csöppet felesleges tárgyakat kell cipelni. Szerencsére a pozitívumok összességében ezt a problémát az első órákban ellensúlyozzák, remélhetőleg a továbbiakban is így marad.
Elég sokszor égettek már meg a nagyokat hantázó milsimek, ezért hatalmas meglepetés volt, hogy a Gray Zone Warfare már a 0.4-es korai verziójával mennyire kereknek és egésznek érződik. Az extraction shooterek vonalán indult a játék fejlesztése, de a Madfinger Games félúton gondolt egyet, és a korai visszajelzésekre hallgatva ejtette a kivonásos formulát, és minden erővel rágyúrt a PvE-tartalmakra – és ez elképesztően jól áll a játéknak.Számomra jelenleg ez az a cím, amilyennek a Ghost Recon: Breakpointot látni szerettem volna, vagy éppen egy olyan Arma-klón, amihez nem kell feltétlenül háromtucat ember, hogy élvezni tudjuk. Persze bőven ráfér még a polír, a tartalmi bővítés és pár optimalizációs kör, de a Gray Zone Warfare már a jelenlegi állapotában is egy hiánypótló és brutálisan addiktív játék.
