Az úgy volt, hogy... egészen pár héttel ezelőttig azt hittem, hogy letudtam a rollerezős korszakomat 12-13 éves korombam, a 2000-es évek elején, amikor hazánkban is berobbant a Scooter roller őrület, nekem pedig sikerült szert tennem egy sokkal gagyibb, noname változatra. Legvadabb (rém)álmaimban sem gondoltam volna, hogy bő 20 évvel később felnőttek fogják rollerrel szelni az utakat, méghozzá elektromos hajtással. Ezzel még nem is lenne gond, ha mindenki odafigyelne a másikra, és óvatosan vezetne, DE.
Gyalogosként az a problémám a rollerrel, hogy hiába nézek körbe, a következő pillanatban már ott teremhet a semmiből a járdán egy 30-40 km/h-val közlekedő bukósisakos rolleres, aki jól elüthet. Ez a társasházunkból kilépve még parább: egy szűk járdára ér az ember, ahol úgy döngetnek a rolleresek és bringások, mintha nem lenne több kapualj is az utcában. Egy biciklist legalább már jobban felismer az ember, ha hirtelen körbenéz, ez viszont nem mondható el egy messziről álló alaknak tűnő formáról. Autósként is ez a probléma: egy álló, suhanó alakra egyik irányból sem számítok, hiába vezetek 20 éve. Biciklisre, robogósra, motorosra számítok, de egy 50 km/h-val megjelenő lebegő alakra nem. Elmondható tehát, hogy nem szeretem sem a rollert, sem a felelőtlenül száguldozó rollereseket.
Éppen ezért, amikor érkezett egy Xiaomi-meghívó a szerkesztőségbe, hogy lenne itt egy kis Electric Scooter 5 sajtóbemutató, már éreztem, hogy erre nekem kell elmennem, hogy kilépjek a komfortzónámból, és megnézzem, miért használnak annyian rollert, tényleg ördögtől való-e. Az Electric Scooter 5, mint azt kitaláltátok, a Xiaomi elektromos rollersorozatának 5. generációja, amiben négy változat található: Elite (belépőszint), sima, Pro és Max. Mindegyik max 25km/h-val tud közlekedni (ennek szabályozási és biztonsági okai vannak), a különbség a motorok teljesítményében, a felfüggesztésben, az emelkedők leküzdésében, és az egy töltéssel megtehető távban keresendő:
Miután bemutatták a rollereket, élesben is kipróbálhattuk őket: a Margit híd pesti hídfőjénél felpattantunk rájuk, és célba vettük a Margit-szigetet. A kezdeti métereken elég bizonytalan voltam, megzavart az egész koncepció, mivel az én fejemben máshogy élt egy elektromos roller képe. A féket a kormány jobb oldalára vízionáltam, és/vagy a hátsó kerék feletti kis részhez, amit lábbal lehet lenyomni. Ehhez képest az 5-ös számú Xiaomi-rollergeneráció kormányain bal oldalon van a fékkar, a kerék feletti kis műanyag rész pedig egyáltalán nem fék, hanem csak egy kis műanyag rész, amire ha rálép az ember, rosszabb esetben le is tudja törni. A bal oldali fékkar viszont nemcsak az első kereket fékezi, hanem a hátsót is, direkt teszteltem pár vészfékezéssel, és szépen megfogta a rollert, egyáltalán nem buktam előre.
Aztán a „gázadás”: valamiért az volt a fejemben, hogy mint a motoron, a jobb fogantyút kell majd bűvölni, helyette egy kis kart kell lenyomni a jobb hüvelykujjunkkal. Ezeket leszámítva viszont minden adta magát, állni kell a rolleren, megtalálni az egyensúlyt, és mehet is a móka. Mire a szigethez értünk, nagyjából elsajátítottam az elektromos rollerezés alapjait, a szigeten pedig már önfeledten száguldoztam 25km/h-val, persze csak ott, ahol épp nem volt gyalogos és/vagy autós. A sajtóesemény végén feltették nekem a kérdést, viszek-e tesztelni egyet, én pedig igennel válaszoltam, viszont a legalapabb verziót kértem, aminek ajánlott fogyasztói ára 149 990 Ft. Lássuk mit tud a Xiaomi Electric Scooter Elite!
A belépőszintű roller a „leggyengébb”, 400W-os motorral (névleges 400 W-os, max 700 W-os) rendelkezik, egy töltéssel pedig 45 km-t tehetünk meg a segítségével. Személy szerint munkába járáshoz használtam, ez a Bem Mozi környékéről a Béke térig tartó közlekedést jelenti, ami nagyjából 5-6 km-es táv (attól függ épp hol tévedek el, de a végére egész jól belejöttem a tájékozódásba). Ahol csak tudtam, bicikliúton mentem, de volt pár szakasz, ahol a gyalogosok között, sőt autóúton is kellett haladni, szóval mindenbe IS belekóstoltam. A 25 km/h egyébként több mint kényelmes tempó, 23-25 perc alatt értem be a melóba, és ugyanennyi volt a hazaút is. Kocsival egyébként kb. negyed órás az út reggel, hazafelé viszont könnyen 35-40 perc is lehet, tehát „ugyanott” vagyok: kb. 50 perc oda-vissza az út. A kocsival ellentétben viszont nem fogyasztok benzint, bár az is igaz, hogy nagyobb veszélynek vagyok kitéve.
A rollereknek érthető módon nincs túl nagy kerekük, ergo limitált, hogy mekkora bukkanókat/kátyúkat lehet velük abszolválni. Tisztelettel jelentem: egyszer sem taknyoltam el, szóval jól ki van ez találva, bár az is igaz, hogy nem kísértettem a sorsot, egész jó minőségű utakon mentem vele. Kisebb padkákra egyébként gond nélkül fel lehet pattanni vele, de egy-egy nagyobbnál már inkább megállást és manuális emelést ajánlok, biztos ami biztos. Az utak során nincs sok dolgunk: állunk a rolleren, nyomjuk a gázkart, kezünk a féken, ahol kell lassítunk, ahol kell gyorsítunk, és ennyi. Út közben el-elkalandozhat a tekintetünk, de mindenképp érdemes az úton tartanunk, a pesti rakparton a bicikliút pl. meglepő kis bukkanókat tud alánk dobni. Ugratni nem fogunk, és elesni sem, de jobb úgy rámenni egy ilyenre, hogy számítunk rá, különben hirtelen történik a dolog és kényelmetlen az élmény.
A rolleren természetesen led-lámpákat és fényvisszaverőket is találunk, a kijelzőn pedig az aktuális sebességünket láthatjuk, ha menet közben lefelé nézegetnénk (nem ajánlott). Összesen három fokozat áll a rendelkezésünkre: séta üzemmód, 6 km/h-val, normál mód, ahol a max sebességünk 20 km/h lehet, és a sportfokozat, ami 25 km/h-s maximális sebességet tud. A séta módot nem tudtam hová tenni az elején, mindaddig, amíg el nem kísértem jóbarátomat A-ból B-be: itt tökéletesen jött, hogy egy sétáló ember tempójával tudtam haladni, és nem kellett tolni a rollert. A kijelzőn 5 csíkkal tudatja a roller, hogy épp milyen töltöttségi szinten áll, az még jobb lett volna, ha mondjuk azt is kijelzi, még hány kilométert tehetünk meg vele. Erre viszont tökéletes a Xiaomi applikáció, Bluetooth-on keresztül ugyanis össze tudjuk pároztatni mobilunkkal, és nemcsak a hátralévő kilométerek számát látjuk, hanem állandóra is bekapcsolhatjuk a hátsó lámpát, illetve beállíthatjuk, mennyire erősen töltse vissza az akksit a roller fékezésnél.
Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a hátralévő kilométerek száma nem mindig felel meg pontosan a valóságnak, ez inkább csak iránymutatás, amit rengeteg tényező befolyásolhat: terepviszonyok, szembeszél, emelkedők, a súlyunk, vezetési stílus, külső hőmérséklet, stb. Én biztos ami biztos bedobtam a hátizsákomba a töltőt, és mindig vittem magammal, ha már csak 1-2 csíkot mutatott a töltöttségjelző, így sosem ért kellemetlen meglepetés. Nulláról egyébként nagyjából 7-8 óra alatt tölthetjük fel maxra a 10 000 mAh kapacitású akksit. Elméletileg sima rollerként akkor is lehet használni, ha kifogyott belőle a szufla, de erőnlétem miatt ezzel még a teszt kedvéért sem próbálkoztam meg, remélem elnézitek nekem.
Elég volt maga a hordozása: mivel nincsenek olyan funkciók, amik azt teszik lehetővé, hogy nyugodtan otthagyjuk a rollert pl. a bolt előtt, amíg beszaladunk, minden alkalommal kénytelenek vagyunk összecsukni (ez egyébként gyors és egyszerű folyamat), megemelni, és mint egy nehezebb aktatáskát vinni magunkkal. Mivel elég nagyok a roller méretei, nálunk a liftbe sem fér be rendesen, úgyhogy gyalog kellett fel/levinnem az emeletre is. A roller 20 kg-ot nyom, ami nem olyan bődületesen sok, de egy kézzel azért hamar elfáradhat az ember, de még felváltva is. A nagyobb méret miatt az otthoni tárolást is érdemes átgondolni: nekünk viszonylag kicsi az előszobánk, így nem volt túl kényelmes ott tárolni (máshová nem tudtuk tenni).
Száz szónak is egy a vége: a belépő szintű Xiaomi Electric Scooter Elite egy remek kis roller, viszont nem nekem. Félreértés ne essék: hamar ráérez az ember az irányításra, sokkal könnyebb eljutni vele A-ból B-be a városban, mint motorral, vagy kocsival, és mivel elektromos, nem annyira fárasztó, mint a biciklizés. Ettől függetlenül viszont rémálom autóúton közlekedni vele, a járdán pedig akkor sem komfortos, ha épp lassan megy az ember a járókelők miatt. Így aztán marad a bicikliút, ami meg nem érhető el mindenhol. Mialatt használtam, azon gondolkodtam, ki lehet a célközönsége ennek a rollernek. Szerintem azok, akik munkájuk miatt sok helyre rohangálnak a városban és nem akarnak leizzadni mire odaérnek, valamint egy gyors és egyszerű megoldással jutnának el A-ból B-be. Nekik tökéletes a roller, mindenki másnak ott a tömegközlekedés, a bicikli, a robogó, a motor, rosszabb esetben az autó. Én viszont most a roller hatására újra előveszem a bringámat és leporolom, mert isteni élmény volt érezni a menetszélt a bőrömön, és egy kicsit kiszállni a volán mögül.
Aztán ki tudja, mit hoz a jövő, hátha a Xiaomi Magyarország azt mondja "nesze te rollertagadó itt egy Electric Scooter 5 Max, első-hátsó felfüggesztéssel, 60 km-es hatótávval, 1000W-os motorral és neonfénnyel (!), ezt próbálgasd, aztán térjünk vissza a témára". Nem dobnám vissza a kihívást!
