Amikor 2004-ben megkaptam az első PC-met, a Need for Speed: Underground 2 és a GTA: Vice City voltak az első játékok, amiket feltelepítettem. Sosem felejtem el, amikor a Rockstar Games remekművében bepattantam a sikátorban lévő kocsiba, majd felcsendült Michael Jacksontól a Billie Jean, én pedig rögtön éreztem, hogy remek szórakozásnak nézek elébe. Emlékszem, napokat töltöttem azzal, hogy hallgattam a különböző rádiók zenéit és próbálgattam a mókásabbnál mókásabb csalásokat, miközben nem tudtam betelni a ’80-as évek utánozhatatlan atmoszférájával – ha visszamehetnék az időben, fixen ezt az érát választanám, és lehetőleg Miamiba teleportálnám magam.
Bár A sebhelyesarcú című klasszikust csak később volt szerencsém megtekinteni, a Miami Vice-ból pedig csupán néhány epizódot láttam, Tommy Vercetti története is teljesen magával ragadott, mondjuk 21 évvel ezelőtt még inkább céltalan furikázással múlattam az időt, átadva magam a hangulatnak. Míg sokak számára a GTA: San Andreas az abszolút etalon a szériában, az emlékek miatt nálam máig a Vice City az aranyérmes, éppen ezért majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor kiderült, hogy a 2026. november 19-re halasztott GTA 6 a Floridán alapuló Leonida államba kalauzol minket, ami az említett várost is magában foglalja. Bármennyire is jól sikerül azonban a világ talán legjobban várt játéka, egészen biztosan nem ez lesz a kedvenc Grand Theft Auto-m, sőt a második helyet sem szerezheti meg magának.
Talán senkinek sem kell ecsetelnem, milyen elemi erővel bír a nosztalgia, hiszen naponta találkozhatunk a „régen minden jobb volt” mondattal, ami ugyan nem feltétlenül igaz (kivéve a vígjátékok esetén, azok tényleg jobbak voltak), de ettől még tény, hogy nehéz versenyezni a fiatalkori emlékekkel. Márpedig az én fiatalkoromat erősen meghatározta a GTA 3, a Vice City és a San Andreas, hiszen mindhárom alkotással az általános iskolában találkoztam először, amikor még nem volt Xbox Game Pass, nem jelent meg száz játék naponta, ebből adódóan nem éreztem úgy, hogy sietnem kell egy-egy produkcióval.
Mivel a korai GTA-knak a bejárható területe sem volt olyan hatalmas, mint a mai open world címeknek, a pályák felfedezése, memorizálása is sokkal könnyebben ment, és ez az egyik olyan dolog, ami miatt hátrányból (már ha ez a megfelelő kifejezés) indul a GTA 6. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó fűszálat és eldobott üdítősüveget is kellő alapossággal helyezték el a Rockstar mesteremberei, de mivel óriási térképpel számolhatunk, valószínűleg kevésbé fogom azt érezni, hogy Leonida a második otthonom – nem úgy, mint amikor benézek Grove Streetre, vagy végigszáguldok az Ocean Drive-on. Bármennyire is klisésen hangzik, a kevesebb néha több, pláne akkor, ha emlékezetes helyszínekről van szó.
Talán ennél is fontosabb, hogy boomer lévén engem sokkalta jobban vonz a dicső ’80-as évek, mint napjaink kultúrája, éppen ezért hiába fürdenek majd neonfényben az utcák, és hiába randalírozhatunk a zsúfolt strandokon, nekem hiányozni fognak az említett korszak jellegzetességei – nem kicsit, nagyon. Tekintve, hogy a Rockstar szereti társadalomkritikával fűszerezni a játékait, a GTA 6 bizonyára térdig gázol majd a közösségi médiában (ezt már az előzetesek is világossá tették), valamint napjaink agyament trendjeiben, és bár ez sokak számára jó hír, én a TikTok-ot tartom a modern idők egyik legnagyobb rákfenéjének, így aztán nem örülök a jelenlétének – akkor sem, ha a kifigurázás a készítők célja. Bízom benne, hogy ha más nem, legalább muzsikák terén kapunk néhány időtlen klasszikust, mert a mai mainstream zenék többségétől egyenesen a falra tudnék mászni, és a nyakamat tenném rá, hogy nem én vagyok az egyetlen.
Félreértés ne essék, sokakhoz hasonlóan én is tűkön ülve várom a Grand Theft Auto 6 megjelenését, hiszen mégiscsak visszatérhetünk a bűnös városba, aminek megannyi emléket köszönhetnek az őszülő halántékú játékosok. Pusztán azt szerettem volna elmondani ezzel a kis szösszenettel, hogy bármennyire is odateszi magát a stúdió (a Red Dead Redemption 2-ből kiindulva szinte borítékolható, hogy a GTA 6 lesz a játékipar következő lépcsőfoka), a nosztalgiafaktor és a választott korszakok miatt nálam fixen a Vice City és a San Andreas marad az etalon. Abban azonban biztos vagyok, hogy Arthur Morgan históriájához hasonlóan Lucia és Jason története is elcsavarja majd a fejemet, a Rockstar Games-nek ugyanis nem szokása csalódást okozni (leszámítva persze a GTA 4 PC-s portját), épp ellenkezőleg: rendre ez a brigád mutatja meg a világnak, mekkora magasságokba emelkedhet a játékipar.
Borítókép forrása: Rockstar Games
