Kojima mester nemrég egy japán női magazinban értekezett róla, hogy most nézte meg a 2024-es Rokunin no Usotsuki na Daigakusei (Six Lying College Students) című filmet, ami hat pályázóról szól, akiknek egy hónapig csapatot kell alkotniuk, a felvételi folyamat végén viszont maguk közül kell kiválasztaniuk azt az egyet, aki megkapja az állást. Kojima a film után felidézte saját állásinterjús élményeit.
1985-ben kezdett munkát keresni, de hátrányban volt azokkal szemben, akik nem "egy másodrangú magánegyetemen" végeztek művészként. Több céghez be sem hívták, ahová pedig mégis, kinevették, amikor elmondta, hogy novellákat ír. Kojima megtanulta, hogy mindenkinek kaméleonként kell viselkednie az adott cégekkel, és elrejtenie, hogy valójában kicsoda.
Egy orvosi berendezéseket gyártó cégnél viszont mégis felfedte érzéseit a HR-esnek, aki meglepetésére azt mondta: "Szerintem magához jobban illene valami kreatív terület, Kojima. Vágjon bele." Kojimát ez a tanács annyira megihlette, hogy leszűkítette a keresését a játékiparra, ahol már nem kellett kaméleonként hazudnia, mesélhetett novelláiról, tapasztalatairól és megmutathatta portfólióját. Kojima 1986-ban bejutott a Konamihoz, a többi pedig már történelem.
Kojima szerint a legtöbb állásinterjún hazugság találkozik hazugsággal, de az orvosi berendezéseket gyártó cég HR-esével folytatott beszélgetés megtanította, hogy maradjon őszinte az ilyen helyzetekben. Kojima már jó ideje a másik, interjúztató oldalon ül:
"Nem hazudok. Nem fogok hazudni, mert a céget képviselem. Őszintén kommunikálok a tanulókkal. És tanácsot is adok azoknak, akikhez nem passzol a munka. Ahogy a HR menedzser is tette velem, akinek a nevére már nem emlékszem, de az egész életemet megváltoztatta."
Szép történet, igaz?
