Május 15-én elstartolt az amerikai mozikban Curry Barker új filmje az Obsession. Rengeteg pozitív kritikát és visszajelzést lehet róla hallani, az IMDB-n például 8.2 pontra van értékelve a 10-ből, 40.000 felhasználó visszajelzése alapján.
Én, mint aki imádja a horrorfilmeket, nem riad vissza a goretól, a felkeresett történeteinek nagy részében kulcsfontosságú ez a birtokló érzelem, nagy elvárásokkal mentem be a moziba, mivel jókat olvastam a filmről. Csakhogy 102 perc letelte után csalódottan sétáltam ki a teremből.
Gyors ismétlés, mert már rengeteget írtunk róla. Bear (Michael Johnston) és Nikki (Inde Navarette), régóta legjobb barátok. Bear szerelmes Nikkibe, de nincs bátorsága elhívni a lányt randizni. Egy kívánságfűzfaágat ketté tör, miközben azt kívánja, hogy a kiszemeltje mindennél jobban szeresse őt a világon, a férfi ezzel megcsinálta nem csak magának poklot és szenvedést.
Pedig tényleg csak annyi kellett volna csinálnia, hogy elhívja valamerre kettesben, mivel az ág félbetörése előtt Nikki konkrétan rákérdez Bearnél, hogy tetszik-e a férfinak, és amikor kétes választ kap (konkrétan így hangzik a filmben: „Jól működünk együtt, mint barátok”), a nő kissé sértődötten és csalódottan indul be a saját házába. Ez volt az a pont, ahol kijelentettem magamnak, hogy Bear egy gyökér. Ha nem akarok túl sokat és erősen spoilerezni azt mondanám, hogy sok eset megspórolásra került volna, ha Bear kinöveszti a tökeit.
Ami kifejezetten tetszett:
- Inde színészi játéka nagyon sokat húzott a filmen. A kívánság után úgy változtatta a hangulatait és a személyiségeit, mintha egy kapcsolót nyomott volna át magában.
- A film képi világa kifejezetten furcsa volt, ami valami atmoszferikus bélyeget rányomott. Kicsit olyan volt, mintha annak ellenére, hogy láthatóan változtak a napszakok örökké szürkület lenne egy erdő közepén, ami olyan kiszámíthatatlan, mint Nikki személyisége.
Ami nem igazán:
- A film ijesztő, megbotránkoztató és undorító akart lenni, de ezt annyira erőlteti, hogy izzadtságszagú lett a próbálkozás.
- A karakterek semmilyen kidolgozottságot és mélységet nem kaptak. Nikkiről tudunk annyit, hogy egy kedves lelkű csajszi volt, aki megállt segíteni másokon, de a többiek egysíkúak.
- Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez a megszállottság melyik kategóriába akar tartozni. Démonihoz túl gyenge, boszorkánysághoz meg szerelmihez pedig túlzás.
- Van pár dolog, ami nem volt elmagyarázva a filmben, de fontos lett volna. Ez vagy azért van, hogy a néző is legyen kreatív, vagy mert egyszerűen nem tartottak fontosnak olyan információkat, amik azok lettek volna, így számomra vannak lyukak a történetben rendesen.
Korábban már írtam arról, hogy Curry Barker akar a filmjének egy második részt, esetleg egy antológia sorozatot, szintén a kívánságfűzzel, egy órás részekkel, annyi különlegességgel, hogy más írókkal vagy rendezőkkel dolgozna együtt a munkálatok alatt. A sorozatnak több értelmét látnám most, mivel ez a történet teljesen le lett zárva, nem tudom elképzelni, hogyan lehetne Nikki és Bear történetét tovább vinni ettől a ponttól.
A film május 28-án került a hazai mozikba. Biztos van közületek is, akinek tetszeni fog, vagy akinek tetszett, de én egy ponton azt kívántam volna az ágtól, hogy „Bárcsak a Backrooms vetítésén ülnék most inkább!”
