A saját felelősség
A vírusok és kémprogramok kiküszöbölése azonban nem elég, ha nincs megfelelő jelszavunk. Talán banálisan hangzik, de a kutyánk neve, a kedvenc kajánk vagy játékunk nem minden esetben célravezető választás, az olyan könnyen megjegyezhető, de roppant buta jelszavakról pedig, mint az "12345" és társai már nem is szólva. Ahhoz, hogy egy jelszó tényleg jó legyen, érdemes kis- és nagybetűk, valamint számok véletlenszerű sorozatát használni, ami bár nem könnyen jegyezhető meg, egy papírdarabra felírva még mindig nagyobb biztonságot nyújt, mint egy gyenge jelszó. Ha nincs túl nagy fantáziánk, érdemes megnézni a Strong Password Generatort, ami teljesen véletlenszerű jelszavakat tud produkálni egy kattintás alatt, erősségükre pedig nem tényleg nem lehet panaszunk.Mindez persze semmit sem ér, ha nem vagyunk elég körültekintőek és kiadogatjuk a hozzáférésünket. Bár minden létező fórumon azt hallani, hogy az adatainkat soha semmilyen körülmények között ne adjuk ki, hajlamosak vagyunk barátnak/barátnőnek/rokonnak odaadni pl. a Steam accountunkat, csak hogy ő is játszhasson az új szerzeménnyel. Ez egy megbízható személy esetében még nem akkora baj (bár ha az adott személy nem tartja be a megfelelő biztonsági előírásokat, akkor a mi odafigyelésünk már semmit sem ér), de sokan vannak, akik az internetes ismeretségekre is úgy tekintenek mint barátokra, s mikor egy ártatlannak tűnő "te, hadd nézzem már meg azt a gémet!" MSN-üzenet után átadjuk nekik profilunkat, csak pislogunk, hogy a hetekig, sőt, néha hónapokig tartó haverság miért is ért olyan csúnya véget. Márpedig az internet tele van csalókkal, s akármilyen nevetségesen hangozzon is, ezek az emberek képesek csak azért összebarátkozni velünk, hogy kiszedhessék belőlünk adatainkat. Így aztán ha játékokból szerzünk ismerősöket, vigyázzunk velünk, és akármilyen jó viszonyban is vagyunk, ne adjuk ki az adatainkat, sőt, a legjobb, ha a különböző barátlistáinkra is csak olyanokat veszünk fel, akikkel már volt dolgunk azelőtt.
Amikor nem tehetünk róla
Az utolsó és talán legsajnálatosabb eset, amikor valaki mindenre odafigyel, amit fent írtunk, és mégis elveszíti az adatait. Ilyen esetekben legtöbbször arról van szó, hogy maga a rendszer nem elég stabil, ergo valamilyen biztonsági résen át egy ügyes cracker utat talált a jelszavunkhoz. Az ilyen hibákat csak az üzemeltetők tudják kiküszöbölni, mostanában pedig igyekeznek is, elég csak a Steam Guardra gondolunk, amiről nem olyan régen már írtunk itt, a PGO-n. A Steam Guard lényege, hogy ha nem egy, a Steam által már ismert számítógépről akarunk belépni a profilunkba, akkor a rendszer egy ideiglenes, egyszeri belépésre feljogosító kódot küld a verifikált e-mail címünkre, meggyőződve, hogy tényleg mi szeretnénk igénybe venni a fiókot. Bár a Steam Guard még csak béta, ajánlott már most üzembe helyezni (én is így tettem), mert jelentősen csökkentheti az ellopott accountok számát. Ide sorolható még a Blizzard Battle.net Authenticatora, mely szintén hasonló feladatot lát el, csak épp a Blizzard saját rendszerében. Az ilyen és ehhez hasonló megoldások egyre terjednek, mi pedig örülhetünk nekik, de értelmük csak akkor van, ha a fenti tanácsokat is figyelembe vesszük.
