Mikrotranzakciók helyett több termékelhelyezés? Mit szólnál, ha így kaszálna pénzt a játékipar?

Igaza lehet Mark Darrah-nak? Tényleg a sűrűbb termékelhelyezések szabadíthatnak meg minket a mikrotranzakciós live service pokoltól?

A játékipar költségvetései egyre csak dagadnak – a nemrég megjelent 007 First Light például állítólag 200 millió dollárba került és hét évig fejlesztették, de az AAA-szférában nem ritkák már a félmilliárd dollárt vagy annál is többet igénylő fejlesztések. Sőt, a magasabb becslések szerint a Take-Two akár kétmilliárd dollárt is elkölthetett a Grand Theft Auto 6-ra! Egy ilyen piaci közegben egyáltalán nem meglepő, hogy a stúdiók egyre kreatívabb módszereket keresnek a befektetés visszatermelésére, legyen szó prémium kiadásokról, battle pass-rendszerekről, DLC-kről vagy kisebb mikrotranzakciós apróságokról – szerencsére a loot boxokat már többé-kevésbé meghaladtuk.

Mark Darrah, a BioWare egykori legendás producere és a Dragon Age-sorozat atyja egy friss YouTube-videójában azzal érvelt, hogy a fentiek helyett a játékiparnak érdemes lenne a filmipar egyik bevett gyakorlatát, a termékelhelyezést komolyabban vennie. Darrah szerint a filmek rengeteg pénzt termelnek mozikban, DVD-kiadásokon, streaminges licenceken, a játékoknál azonban ez a második hullámos értékesítési modell egyszerűen nem létezik – ezért terjengtek el annyira a mikrotranzakciók és a live service elemek.

Persze a termékelhelyezés a játékokban egyáltalán nem újkeletű dolog: a Splinter Cell-széria mindig is híres volt a különböző Nokia, Philips és Nivea reklámjairól, a Death Stranding Monster energiaitalos dobozokat épített be a játék stamina-rendszerébe, az Alan Wake-ben Energizer elemeket hajkurásztunk, a Metal Gear Solid 4-ben pedig konkrétan ott virított egy iPod – ez egyébként az érkező remaster-kollekcióban változatlanul ott lesz majd!

Darrah viszont azt állítja, hogy ez még mindig eltörpül a filmes és televíziós termékelhelyezéshez képest, és a kapcsolódó üzleti lehetőségeket a fejlesztők eddig alaposan kiaknázatlanul hagyták. Szerinte a mikrotranzakciókra való túlzott támaszkodás bizonyos műfajokat előnybe részesít, másokat viszont visszaszorít, és ha a monetizáció kizárólag a live service-modellre épül, könnyen eljuthatunk oda, hogy AAA-játék csak élő szolgáltatásként létezik majd. Ettől a gondolattól pedig még egy jól elhelyezett Coca Cola sem hűtené le az embert.

Ti mit gondoltok erről? Őszintén, én kissé szkeptikus vagyok Darrah hipotézisével kapcsolatosan – nem gondolom, hogy a pofátlanabb termékelhelyezések kiváltanák a mikrotranzakciós opciókat, a legtöbb esetben legfeljebb csak kiegészítenék azokat. De komolyan, aki látta az Overwatch bizarr Porsche-crossoverét, az jól tudja, hogy az indokolatlan termékreklám és a lehúzós mikrotranzakció nagyon könnyen megfér egymás mellett. Elvégre nem pont erről szólnak a Fortnite-féle nagy brand-kollaborációk is?

Borítókép forrása: Kojima Productions