Belegondoltál már, hogy egy unatkozó középkori írnok mivel kötötte le magát? Na és abba, hogy mi történne, ha a rajzai megelevenednének? Nos, a Yaza Games fejlesztőcsapata minden bizonnyal, hiszen az Inkulinati-ban az imént említett unatkozó írnokok kicsiny firkái támadnak fel, de legfőképpen egymásra. A mi feladatunk pedig egy kis szedett-vedett csapat csatába és győzelemre vezetése a kampány alatt, melynek során mesterünk után indulunk az alvilágba. Az Inkulinati úgy teremti meg a Monty Python-t idéző hangulatot, hogy közben mégis saját abszurditásában és szürrealitásában fürdőzik. Elég a harsonába szellentő szamárra, az idióta fejet vágó és masírozó állatokra, vagy a kardot-baltát szorongató kígyó-kar-izékre pillantani. De a játékot nem érdemes már ránézésre leírni a potenciális mém-faktora miatt: a bolondos külső alatt egy számos lehetőséget rejtő, körökre osztott taktikai játék húzódik meg.
Firkáló fajankók
A harcok középpontjában legtöbbször személyes avatárunk áll, és célunk az ellenséges „tiny” elpusztítása; de előfordul olyan is, melyben kis firkacsapatunkkal kell egy előre megalkotott ellenséges brigádot lemészárolnunk. A győzelemhez általában rajzolnunk kell, méghozzá sokat, amihez viszont tintára van szükség; ezt a könyv lapjaira hulló pacák mezőinek elfoglalásával vehetjük magunkhoz. A különféle állatfigurák hasznos passzív tulajdonságokkal rendelkeznek, továbbá mindegyikük különféle kasztokhoz (harcos, íjász, lándzsás stb.) tartozik, melynek megfelelően kapnak aktív képességeket, a területre támadástól az átokszórásig. Apropó, átok: az „égből” hulló pozitív-negatív módosítókkal egy-egy mező kifejezetten hasznossá vagy veszélyessé válhat, ehhez is folyamatosan igazodnunk kell. Ezek egy-egy fejezet végén következhetnek be, vagyis, ha mindkét oldal jószágai végrehajtottak egy akciót, és kifogytak az aktivációs lehetőségekből.
De nemcsak jószágaink képesek harcra, támogathatjuk őket közvetve és közvetlenül is a kis avatárunkkal, gyógyítva vagy megbökdösve ezt-azt a kódex lapjain. De hogy ne tartson örökké a firkaparti, egy idő után eljő az apokalipszis (valamelyik a sok közül), mely halálos csapdákkal addig szűkíti a játékteret, míg abba valamelyik fél bele nem pusztul. A csatatéren bizony eleve kevés a hely, egy mezőt egy jószág foglalhat el, és ha egymást megtaszajtva egy egész sor másik állja útját valakinek, akkor az addig csúszik, míg üres helyhez – vagy ideális esetben szakadékhoz – nem ér. Ezt pedig az AI sem rest kihasználni ellenünk, aki a lehetőségeiből egész okosan és veszélyesen gazdálkodik. Mindeközben pedig szó szerint folyamatosan íródik hőstetteink krónikája, jószágaink és „picúrunk” tettei ékes szavakkal mind megörökítésre kerülnek a csatatér fölötti, kezdetben üres oldalakon.
Benne vagyunk a névkódexbe’
A jelenleg elérhető játékmódok közül a kampány során gyűjthetjük össze rajz-seregünket és támogatóképességeinket, gyűjthetünk hírnevet, de el is bukhatjuk azt, ha túl sok életet veszítünk. Időről időre válaszúthoz jutunk, ahol határoznunk kell arról, melyik úton megyünk tovább, ezzel elesve egy bónusztól egy másik érdekében. Plusz menet közben arra is ügyelnünk kell, hogy egy-egy firka megalkotása után unalmasabb azt újra megrajzolni, magyarán több tintába kerül a következő pályákon. Az unaloműzésre szerencsére különféle módokon van lehetőségünk, a már említett válaszutakon, hírnévért vagy akár pénzért cserébe is. A párbajban pedig egymással vagy a számítógéppel mérhetjük össze firkált taktikai képességeinket.
Összességében véve egy gyakorlatilag teljes értékű játékot kapunk már most, a korai hozzáférés alatt is, így lényegében már csak a finomhangolása és néhány további extrára van szükség, hogy az Inkulinati a lehető legszórakoztatóbb legyen. Továbbá már most egyértelműen látszik, hogy a játékot kontrollerre és konzolokra is tervezik, az irányítás és a menük mind erről árulkodnak, ami külön örömhír a kanapéharcosoknak. Ha picit is tetszik az alapfelütés vagy a stílus, abszolút megéri beszállni már most – a Daedalic kiadóval a háta mögött ezt a projektet a legkevésbé sem fenyegeti az a veszély, hogy sosem készül el.
