Amikor megtudtam, hogy remake készül a 2002-es Mafiából, mint oly sokan, én is szélesen elvigyorodtam. Kevés annyira hangulatos, jól megírt és technikai oldalról is jól összerakott játék van, mint a Tommy Angelo tragikus sztoriját elmesélő program. Aztán, mint oly sokaknak, nekem is az arcomra fagyott a mosoly, amikor megtudtam, hogy a remake-et ugyanaz a Hangar 13 készíti el, amely a Mafia 3-at is elkövette.

Pedig én alapvetően nem csalódtam a Mafia 3-ban, szereplőit, történetét és hangulatát annyira szeretem, hogy a Definitive Edition megjelenésének alkalmából alig pár hete tudtam le a harmadik végigjátszást. Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy ez a játék egy technikai csődtömeg volt. Még az újabb változat is teli van hibákkal, a fények katasztrofálisak, törés-szimuláció nincs, a fizika tragikomédia, és így tovább. S pontosan ezek miatt sápadtam el, amikor kiderült, hogy a Hangar 13 készíti el a Mafia remake-jét, és ezért ültem aggodalmas pofával a számítógép előtt, miközben töltődött a játék.

Szép, új külcsín

A még fejlesztés alatt álló program első öt és a tízedik fejezetét volt alkalmam kipróbálni. A Mafia-rajongók nyilván jól tudják, hogy ebben benne van nemcsak a korai játékmenet-videóban már látott „tanyasi kirándulás”, de az a híres autóverseny is, amitől sokunk hajzuhataga megritkult anno.

Már a nyitány egy combos nosztalgiabomba, hiszen a Hangar 13 hűen követi az eredeti Mafia narratíváját. Hűen, de nem szolgalelkűen. Kisebb-nagyobb változtatásokat eszközöltek, így például az elején nem Tommy, hanem Norman nyomozó érkezik meg az étterembe, és Mr. Angelo már ott vár rá.

A sztori szövésében bekövetkezett szignifikánsabb változtatásra pedig jó példa az utóversenyt magába foglaló ötödik fejezet, ami teljesen máshogy végződik. A győzelem utáni ünneplés új helyszínre került, Tommy más feladatot kap, sőt már itt megismerkedhetünk későbbi nejével, Sarah-val (aki a Hangar 13 készítői szerint nagyobb szerepet kap az új változatban). Mindez remekül szolgálja a cselekmény folytonosságát és a karakterek közötti kapcsolatot.

Emellett feltűnhet még a Mafia-rajongóknak, hogy a párbeszédeket alaposan kibővítették, itt-ott át is írták. Például Norman és Tommy között az első beszélgetés jelentősen hosszabb. Mi több, a Mafia: Definitive Edition a későbbi részekhez is jobban kötődik, például kapunk utalást Empire Bay-re, Carlo Falconéra és Sammy Robinsonra is. Szóval a fejlesztők a narratíva terén a látottak alapján jó munkát végeztek. Megtartották az eredeti játék esszenciáját, cselekményét, jellegzetes képsorait és szereplőit anélkül, hogy képkockáról képkockára másolták volna azt le.

Nem rossz belbecs

Ahogy azt a bevezetőbe írtam, eléggé tartottam attól, hogy az új Mafia technikai oldalról ugyanolyan a sza… khm… rossz játék lesz, mint a Mafia 3 volt. Élénken élnek bennem a testtel nem, csak végtagokkal és fejjel bíró rendőrök, a földbe belesüllyedt autók, a repülő, ami mindent maga után rántott, ami alatta volt, mintha tájfunt okozott volna… És így tovább.

De beszélhetnénk arról is, hogy a Mafia 3-ban, ha 120-szal nekicsapódtál a betonfalnak, bár Lincoln sérült, a kocsija motorházteteje épp csak meggyűrődött. Ha pedig egy autónak vágódtál neki hasonló sebességgel, akkor az úgy elrepült, mintha Superman hajította volna el. És az öngyilkos lelkű NPC-k megvannak? Tudjátok, amikor a járókelők az utolsó pillanatban, minden ok nélkül vetették magukat fejjel a kerék alá.

Nos, lényegében mindezek megismétlődése ott lebegett a lelki szemeim előtt. Lost Heaven utcáit az első percekben úgy jártam, hogy bugokra, egérmozgatástól változó fény-árnyék effektekre, öngyilkos NPC-kre és hasonlókra vadásztam. A jó hír, hogy ilyenek nincsenek. Ugyan a program még nem tökéletes, akadtak kisebb-nagyobb gigszerek (néhány kocsinak fura volt a mozgása, egyes effekteknél a kép bepixelesedett), de semmi olyan, ami a játék akadályozását okozná. A program egyszer sem omlott össze, nem kellett valamilyen hiba miatt visszatölteni korábbi állást, minden NPC egyben volt, nem estem át a falon vagy a földön. A fizika is rendben van, ami már csak azért is jó, mert az eredeti Mafia fizikája nagyszerű volt a maga idejében. Ennek hála most már érezhető a különbség a szimulátor és a normális vezetési mód között (ráadásul a sebváltót is beállíthatjuk manuálisra), és igazi élmény ezeket a régi verdákat vezetni.

Az akciók is rendben vannak. Akár gyalogosan menekülünk az ütlegek elől, akár autósüldözésben veszünk részt, akár tűzharcot vívunk egy fészerben, moziszerű élményben van részünk. A készítők azt szerették volna, hogy Tommy a lőfegyverekkel rosszabbul bánjon, mint Lincoln Clay, hiszen előbbi nem képzett katona. Úgy érzem, ebben sikerrel jártak. Míg Lincoln még akkor is halálos pontossággal szedte áldozatait, ha csak a puska csövét dugta ki a sarkon, addig Tommy például nehezebben tartja meg a pisztolyt, így a gyors egymás utáni lövöldözés szinte lehetetlen, amennyiben a célpontot is el akarjuk találni. Ez egyrészt egyedi ízt ad a tűzharcoknak, másrészt az embert is megfontoltabbá teszi az akciók során.

Nyugodtabb várakozás

A próbakör után azt mondom, hogy megéri várni a Mafia: Definitive Editionre. A Hangar 13 a látottak alapján összekapta magát, és ezúttal technikai oldalról is egy jobban összerakott játékot tesz le az asztalra. Persze vannak még hibák, de ezeket remélhetőleg megjelenésig (vagy nem sokkal azután) kijavítják – ám le kell szögeznem, hogy már ezek sem olyan súlyosak, mint amilyenekkel a Mafia 3-ban találkozhattunk.

A sztorit és a karaktereket pedig nehéz elszúrni, hiszen azokat készen kapták. Igaz, eszközöltek változtatásokat. Egyes események más helyszínen játszódnak, néhány karakter, jelleme némileg megváltozott, itt-ott átírták, kibővítették a párbeszédeket vagy teljes jeleneteket megváltoztattak – ugyanakkor egyik módosításra sem mondanám, hogy a történet hátrányára vált. Persze az is igaz, hogy ezt csak a teljes játék megismerése után lehet rendesen megítélni.

Ami biztos, hogy a Mafia: Definitive Edition nem fogja megismételni azt, amit 2002-ben a Mafiától kaptunk, mivel a videojátékok megváltoztak, ahogyan mi is. Tehát aki a nosztalgia jótékony szemellenzőjével ül le elé, az lehet, hogy csalódni fog. Ám az ízelítő után bizakodva mondom azt, hogy szeptember 25-én egy, a Mafia 3-nál jobb játékot fogunk kapni, ami úgy képes megidézni az eredeti Mafiát, hogy közben új élményeket is átad.