A lövöldözős többjátékos FPS-ekből Dunát lehet rekeszteni, ezért is hatott üdítően 2007-ben a nagysikerű Half Life 2 mod, az Age of Chivlary, melyből a Red Orchestrához (az Unreal Tournament modifikációhoz) hasonlóan egy önálló játékot fejlesztett a kanadai Torn Banner Studios Chivlary: Medieval Warfare címmel. A Chivlary hatalmas sikert aratott, Steamen imádják, és ha kipróbáljuk, valóban elmondhatjuk róla, hogy kiváló középkori kaszabolást nyújt. Játékmódjai annyira nem voltak eredetiek (CTF, TDM, FFA stb. feldobva kisebb küldetésekkel), kivéve a Team Object nevezetűt, mely hűen visszaadta a várostromok és falurombolások korának hangulatát. Viszont maguk az összecsapások elképesztően addiktívvá tették a programot, minthogy eszméletlenül nagy élmény volt egymásnak feszülni hatalmas pallosokkal, majd testközelből megtapasztalni a fémek nyikorgását, jobb esetben látni az ellen, rosszabb esetben a mi karakterünk porba hulló fejét (igen, a Chivlary meglehetősen véres játék). Ráadásul a harcrendszerbe bár könnyen bele lehetett jönni, de ahogy mondani szokás „easy to learn, hard to master” volt. Azaz profi szintre emelkedni nem volt könnyű a Chivlary-ben, mert a védekezéshez a ritmusérzék és a csapásokhoz a megfelelő időzítés mellett szükség lehetett egy jobbfajta egérre is.

A Torn Banner Studios 2014-ben a Chivlary sikerén felbuzdulva nekilátott egy új projektnek, a Mirage: Arcane Warfare-nek, hogy a fiktív sötét középkori miliő után egy sokkal színesebb és mesésebb keleti közegben próbálják megújítani a Medieval Warfare játékmenetét. A nyílt bétateszt március 27-én indult, a teljes játék május 23-án fog megjelenni Steamen. A bétaverzióból pedig már most látszik, hogy ami eddig jó volt, az most is működik, az újítások pofásak, bár aránylag kevés van belőlük, s a környezetváltozás radikálisan más hangulatú játékot kínál.

Aladdin bedurvul

Mikor először beléptem a Mirage szervereire, az első benyomásom a világról rögtön ez volt: fura. Mármint nagyon hangulatos, bár annyira azért nem szép a játék látványvilága, s a Team Fortress 2-höz vagy az Overwatchhoz hasonlóan rajzfilmszerű a grafika. Akinek ettől a stílustól feláll a hátán a szőr, az sajnos nem a külcsín miatt fogja szeretni a Mirage-t. S aki nem vonzódik a perzsa vagy arab kultúrához, illetve az Ezeregyéjszaka meséihez, hanem inkább a középkori, gótikus miliő miatt kedvelte a Torn Banner előző játékát, az is csalódni fog. Személy szerint hozzám közelebb áll a sötétebb tónusú atmoszféra (mint amilyen a Prince of Persia: Warrior Withiné vagy a Dark Soulsé), a Mirage keleties hangulatával sokat finomít a Chivlary-n. Ami persze nem azt jelenti, hogy itt nem folyik a vér, sőt, a végtagok is leszakadnak egy-egy halálos csapást követően, és két lábon rohangáló sebbé amortizálhatjuk ellenfelünket.

Többjátékos módra kihegyezett programról lévén szó, sztorizgatás nem nagyon van. Hogy megtudjam, egyáltalán mi ez az Aladdin-szerű világ, a Mirage hivatalos weboldalát kellett felkeresnem. Ott a fejlesztők annyit írtak, hogy a Mirage fiktív közelkeleti fantáziauniverzumban játszódik, mely három fő tájegységből tevődik össze: Bashrahn városállam, a Nankur sivatag és Bashrahn külterületei. A háttérsztori szerint pedig az ősi civilizációt, Nankurt egy kataklizma rombolta le, mely elszabadította a mágiát, illetve a Dzsinneket. Nankur romjain jött létre Bashrahn városa. A Bashrahni Emirátus ragadta magához a hatalmat, mely korlátok közé igyekezett szorítani a mágiahasználatot. Természetesen ezt nem tűrhették bizonyos körökben, így létrejött az Azar Kabalisták csoportja, akik fellázadtak az emirátus ellen.

S ezzel meg is van a két frakció, melyhez csatlakozhatunk csetepatéink során! Természetesen mindkét csoport egyaránt használhat varázslatokat, és igazából csak színben van eltérés a két szembenálló csapat között, amúgy mindenki pontosan ugyanazokból a képességekből és karakterosztályokból válogathat. S hogy ne csak egy jól bejáratott kasztot irányítsunk, a fejlesztők limitet vezettek be, így ha az aktuális játékban éppen túlkínálat van egy adott karakterből, az bizonyos ideig nem használható. Hogy ez mennyire unszimpatikus húzás, azt mindenki döntse el maga – én azért morcos voltam, ha nem játszhattam azzal a figurával, melynek gyengéit és erősségeit már kitapasztaltam.

Repülőszőnyeg-bombázás

A Mirage karakterosztályai sokkal változatosabbak, mint a Chivlary kasztjai. A Chivlary-ben az íjászon kívül nagyjából voltak harcosok, akik pallost használtak, voltak, akik még nagyobb pallost forgattak, és bizony voltak, akik böszme nagy pallossal csapták le egymás fejét. A Mirage fejlesztői igyekeztek ezúttal több, távolsági harcban jeleskedő, illetve támogató, defenzívebb karaktert felvonultatni. Ezért is fontos újítás a Chivlary-hez képest, hogy nemcsak kasztokat választhatunk, hanem mindegyiknek meghatározhatunk három-három képességet is.

A Taurant gyakorlatilag a Chivlary Lovagja, értelemszerűen a nyers erőt képviseli, és a berzerker karakterekre jellemző módon kétkezes fegyverekkel, őrjöngve ront neki riválisainak, hogy bezúzza koponyáikat. Képességei közé tartozik a több ellenfelet sebző forgószéltechnika, vagy előszeretettel idéz meg egy hatalmas buzogányfejet, mely igen nagyot tud sebezni, ha jól célzunk vele. Az Alchemancer amolyan fekete mágus, aki a lomha Taurantok rémálma, mert képes teleportálni, majd a levegőből tűzviharral sújtani minket. Azaz irtó gyors, de jaj neki, ha egy jókora bárd telibe kapja, mivel viszonylag kevés az életereje.

A Tinker a csapdák mestere, a helyi rugó, aki rövid kardjával, gyors vágásokkal sokaknak okozhat kellemetlenséget, de nem a Vigilisteknek! A Vigilist a Mirage paladinja, aki a Chivlary Man-at-Arms karakterére hasonlít, pajzzsal és lándzsával szeret dolgozni, és nagyon hasznos képessége a védőaura, mely blokkolja az ellenfél varázslatait, és csapattársaink is kihasználhatják. A Vypress az asszasszin: két pengéje van, gyors, és kedveli az árnyvilágot, illetve a mérgeket. Végül pedig itt az Entropist, aki egyben a játék legviccesebb karaktere is, de azért kinézete ne tévesszen meg senkit, mert csúnyán el tud bánni egy talpig páncélban rohangáló Tauranttal vagy Vigilisttel is. Az Entropist a távolsági fegyvereket szereti, és kicsit (nagyon) nevetséges, ahogy repülő szőnyegére pattanva fentről sorozhatja az ellent. Gyógyítási technikája viszont annál hasznosabb lehet a csapat számára!

A bétateszt során a játékosok jellemzően a Taurantot, a Vigilistet, az Alchemancert és a Tinkert használták. Előfordult még az Entropist is, de Vypress-szel kevesebbet találkoztam. A Vypress-szel az a baj, hogy bár két fegyvere van, de viszonylag lassú, körülményes vele játszani. Ez igaz persze az Entropistra is, mellyel nem ronthatunk be a csata kellős közepébe, mivel sérülékeny (gyakorlatilag semmi sem védi meztelen pocakját a csapásoktól), így megfontoltabban kell vele játszani.

Csapd le a turbánját!

A játékmódok maradtak a régiek, jóllehet, a hagyományos TDM-et feldobták itt kisebb alfeladatok teljesítésével. Így csapatalapú, úgynevezett Push játék esetén vagy egy nagy kaput kell kinyitnunk, vagy éppen az ellenfél bázisáig kell eljuttatnunk egy bombát vagy egy ereklyét, a Capture Pointban pedig kontrollpontokat foglalgatunk el.

A Mirage így nagyon élvezetes tud lenni. Természetesen a hagyományos kaszabolás és a Capture the Flag mód – melyben nem zászlót, hanem Dzsinnt kell megkaparintanunk, és eljuttatnunk a saját bázisunkra – is izgalmas, adrenalindús meccsekre adnak lehetőséget, de a Pushban tud csak igazán működni a csapatszellem. Mert amúgy a hagyományos TDM általában arról szól, hogy mindenki vérszemet kapva rohangál, és ha egyedül maradsz egy félreeső pályarészen, akár 5-6 ellenség is rád ronthat, mely igencsak idegesítő tud lenni. Avagy tapasztalatom szerint a bétatesztben nem nagyon szankcionálták semmivel, ha öten levágtak engem, így egy idő után én is szemét módon kihasználva az ellenfél eltévedését, csapattársaimmal együtt püföltem a szerencsétlent a csordaszellem nevében.

Természetesen vannak rankek, mivel minden győztes harc után szintet lépünk a megszerzett tapasztalati pontok függvényében (persze vesztes csatát követően is kapunk XP-t a megölt ellenfelek után és csapattársak kisegítéséért, de jóval kevesebbet), és elvileg a teljes játékban lesz egy matchmaking rendszer, mely biztosítani fogja, hogy ne kerüljünk össze kezdőként veteránokkal, akik érthetetlenül gyorsan vágnak le minket. Ugyanis a szintlépéssel különböző bónuszokat kapunk – például Taurantként bővül a páncélzatunk –, melyek jelentősen megkönnyítik érvényesülésünket.

Dörzsöljük a csodalámpát!

Amúgy maga a harc is a régi. Kicsit szokatlan lehet, ha nem játszottunk még a Chivlary-vel, hogy a bal gomb (alapvágás) és a jobb gomb (védekezés) mellett az egérgörgővel szúrhatunk és vertikális irányú csapást vihetünk be. Nagyon könnyű beletanulni, csak megfelelő időzítésre kell figyelnünk, na meg egy jó gamer egér sem árt. Persze azért mesteri szintre itt is csak sokszor tíz óra játék után tudjuk felfejleszteni a kardvívás művészetét, eleinte igen gyakran harapunk a fűbe, mert egy-két menet után még fogalmunk sem lesz a megfelelő távolságokról és a különböző karakterosztályok gyenge pontjairól, melyeket kihasználva durván megalázhatjuk riválisainkat.

Ja, és aki nem bírja, ha sokszor meghal egy multijátékban, az be se töltse a Mirage-t! A Torn Banner fejlesztői érezhetően a gyors, dinamikus meccsekre törekedtek, így nem szerettek volna Battlefield-kaliberű csatamezőket sem kreálni. Apropó: a pályák változatosak, bár nyilvánvalóan mindegyiknél a keleties építészeti stílusok és meleg színvilág dominál. Nem nagyon fogunk figyelni erre, mert az ütközetek elképesztő módon sodró lendületűek! S egyébként a béta meglepően stabil volt, igaz, néha egyes játékosok a pingre panaszkodtak, s egyszer belefutottam egy olyan csatába, aminél az online meccsek réme, a LAG szó szerint megállította az időt.

A fejlesztők weboldalán a gyakran ismételt kérdéseknél a Torn Banneres srácok elébe mennek a vádnak, és azt állítják, a Mirage: Arcane Warfare nem egy Chivlary-mod. Engem mondjuk ezzel egyelőre nem győztek meg, mert a külcsínt, a képességeket és pár újabb karakterosztályt leszámítva minden maradt a régiben. Ez a Chivlary-rajongóknak feltétlenül jó hír, de kérdés, hogy az Aladdinos – Ezeregyéjszakás fantáziavilág mennyi fant győz meg a kitalált középkori kaszabolás felfüggesztéséről, s a Mirage kipróbálásáról. A játék teljes verziójának premierje után még visszatérünk erre a kérdésre a Guru hasábjain!