A Runic Games augusztus közepén jelentette be a Hob címre keresztelt új játékát, így borítékolható volt, hogy hosszabb időre a háttérbe szorul a stúdió korábbi sorozata, a Torchlight -- ezt most meg is erősítette a csapat elnöke, Marsh Lefler.
„Egyszerűen kiégtünk, és lássuk be: most nagyon hasít a Diablo 3. Nagyon jó játék, és persze a Torchlight 2 is az, de a kettő különböző. Eddig sem, és most sem akarunk versenyezni a Diablo 3-mal.”
A lehetőség természetesen megvan arra, hogy később elkészüljön a Torchlight 3, de jelenleg erre nincsenek tervek. Lefler elmondta valami olyannal akarnak foglalkozni, ami szívből jön, miután egy évtizeden keresztül csak dungeon-crawlereket készítettek, ez a valami pedig a Hob.
A Van Helsing ( és szigorúan csak az elsőről beszélek ! ) az egy teljesen más történet. Maga a játék egy árkád akciódömping, némi szerepjáték szerű elemekkel . :) Viszont olyan félelmetesen eltalálták a hangulatot, hogy egy csomó pályán a hideg szaladgált a hátamon amikor első alkalommal beléptem. Fantasztikus a zenéje, valami bitang jól el van találva. Maga a játék egy monoton kaszálás, de ehhez olyan hangulat párosul, hogy nem tudtam letenni !
A monoton gyűjtögetős játékokból nálam egyedül a borderlands vált be, mert az eltudta terelni a figyelmem a monotonításról.
Objektíven nézve a második rész számok tekintetében felülmúlta az elsőt ( Nagyobb világ, több szörny, több kaszt és képesség) de ezzel valahogy el is vesztette a varázsát.
Az első rész számomra azért tetszik jobban, mert egy szeretni való egyszerű játék, ami nem is akar más lenni. Az egyszerűségében rejlik a varázsa.
A második rész azonban megpróbált felnőni a nagyokhoz, nagyon profi és tartalmas akart lenni és ez szerintem kiölte belőle azt a sármot, ami az első részt jellemezte.
A Van Helsing ( és szigorúan csak az elsőről beszélek ! ) az egy teljesen más történet. Maga a játék egy árkád akciódömping, némi szerepjáték szerű elemekkel . :) Viszont olyan félelmetesen eltalálták a hangulatot, hogy egy csomó pályán a hideg szaladgált a hátamon amikor első alkalommal beléptem. Fantasztikus a zenéje, valami bitang jól el van találva. Maga a játék egy monoton kaszálás, de ehhez olyan hangulat párosul, hogy nem tudtam letenni !
Nekem az újítások a második részben kifejezetten tetszettek, ezt pl a diablo2 kapcsán is elképzeltem már annak idején, csak ott kötött volt minden és a kötöttséget szeretem a legkevésbé.
A Titan Quest is érdekes és a Van helsing is, de nekem igazából a torchlightok mellett a diablo1-2 jött be a hármasról nem tudok nyilatkozni, mert az nincs meg. A mostani felhozatalokból meg talán az umbra ami érdekes és hozhat újat a műfajba, de szerintem egy darabig nem lesz ezen a téren túl sok újítás.
A másik meg, hogy én inkább a tiszta sandbox játékok felé mentem el és egy mount and blade-t vagy starboundot jobban is kedvelek és jobban lekötnek.
Objektíven nézve a második rész számok tekintetében felülmúlta az elsőt ( Nagyobb világ, több szörny, több kaszt és képesség) de ezzel valahogy el is vesztette a varázsát.
Az első rész számomra azért tetszik jobban, mert egy szeretni való egyszerű játék, ami nem is akar más lenni. Az egyszerűségében rejlik a varázsa.
A második rész azonban megpróbált felnőni a nagyokhoz, nagyon profi és tartalmas akart lenni és ez szerintem kiölte belőle azt a sármot, ami az első részt jellemezte.