5. ZOMBIU

Ha bármilyen más konzolra jelentették volna be a Ubisoft berkeiben készülő ZombiU-t, a játékosok nagy része csak legyintett volna, mondván, ez is csak egy újabb zombis játék -- és igazuk is lenne. Megszámlálhatatlanul sok programot láttunk már, amiben élőhalottakkal kell viaskodnunk, a Wii U egyedi perifériája miatt azonban mégsem mehetünk szó nélkül a ZombiU mellett, mivel nyújt valami egyedit.

Ha bármilyen más konzolra jelentették volna be a játékot, nem kapnánk lehetőséget arra, hogy az ölünkben pihenő kontroller képernyőjén jelenjen meg az éppen előttünk heverő áldozat zsebeinek vagy táskájának tartalma, a tévének egy sarkát foglalná el a térkép, és egy külön menüt kellene előhúznunk ahhoz, hogy fegyvert váltsunk. Itt mindezt megtehetjük a második kijelzőn -- és még sok minden mást is -- néhány kézmozdulattal, s noha maga a játék nem tűnik semmivel sem többnek vagy jobbnak, mint az utóbbi években megjelent tucatnyi zombis hentelde egyike, ezen játékmenet-elemek nagyon várt új színt visznek a stílusba, így még annak is ajánlható a ZombiU, akiknek egyébként már a könyökén jönnek ki a lassan vánszorgó, rothadozó élőhullák.

A történet szerint 2012-t írunk, John Dee 400 évvel ezelőtti jóslata pedig beteljesült. A 16. században élt, a való életben is létezett személy a játékhoz kitalált fiktív jóslata (The Black Prophecy) szerint a Földet egy szörnyű esemény fogja romba dönteni, s mint kiderült, ez az esemény egy zombiapokalipszis. A játék névtelen főszereplőjeként a fenyegetően üres, veszélyekkel teli London utcáit, épületeit és alagútjait járjuk majd be, miközben három különös alakkal is találkozhatunk. Az egyikük egy volt katona, aki hallott a próféciáról, és miután bebarikádozta magát, térfigyelő kamerákon keresztül figyeli az eseményeket. A másik a John Dee munkásságát mániákusan tanulmányozó, a túlélőket segítő Ravens of Dee titkos társaság vezetője, Sandra. A harmadik tag pedig Dr. Knight, a királynő orvosa, aki mélyen a Buckingham-palota alatt próbálja megtalálni a zombivész ellenszerét. Ők hárman látnak majd el küldetésekkel, terelgetve utunkat a pokollá változott városban.

4. RAYMAN: LEGENDS

2006-ban, háromévnyi távollét után újra feltűnt a színen a furcsa, hiányos végtagokkal rendelkező, de végtelenül szerethető Rayman, ám hiába volt ott a neve a Rayman Raving Rabbids csomagolásán, s hiába őt kellett irányítanunk, a tényleges főszereplők a megkergült nyulak voltak, akik szépen lassan be is álltak tejes mellszélességgel a rivaldafénybe, ezzel kiszorítva szegény Raymant. Félő volt, hogy a szebb időket is megélt, 1995-ben bemutatkozott karakter újra eltűnik, ám a Ubisoft gondolt egy nagyot, és egy klasszikus oldalnézetes platformjátékot adott ki a kis kedvenc főszereplésével, mégpedig lemezes formában. A kockázat nagy volt, hiszen a Rayman Origins 2011-ben került a boltokba, egy olyan időszakban, amikor az ilyen típusú játékok legfeljebb az XBL, vagy a PSN kínálatában férnek el -- a rizikós akciót azonban végül teljes siker koronázta. A programot a játékosok és kritikusok is imádták, illetve az eladások sem okoztak csalódást (bár nem voltak kimagaslóak), így minden adott volt egy folytatáshoz.

A játék a nyári E3-on került hivatalosan bemutatásra, de egy korábbi szivárgásnak köszönhetően már tudtuk, hogy egy olyan játékot kapunk, ami igyekszik kihasználni a konzol képességeit. A nagy újítás, hogy bemutatkozik egy régi ismerős, Murfy, vele együtt pedig az a lehetőség, hogy négy másik ugrabugráló játékos előrehaladását segítsük. A Rayman: Legends ugyanis egy amolyan 4 plusz egy fős kooperatív módot tartalmaz, melyben négyen a hagyományos módon teljesítik a pályát, míg az ötödik játékos a második képernyőn a pályaelemeket mozgatja, ezzel megnyitva a többiek előtt az utat -- mindez egy kis frissességet hoz a játékmenetbe, még ha a tabletet használó játékosnak nem is olyan izgalmas a feladata.

Ezen felül a folytatás már az elődben is látott gyönyörű, kézzel festett látványvilággal kápráztatja el a játékosokat, akik színes, izgalmas, néha pedig zenés pályákat teljesíthetnek. Ez nem egy Mario, de legalább olyan jó.

3. BAYONETTA 2

Az első rész rajongóit hideg zuhanyként érte a hír: a Platinum Games közkedvelt játékának folytatása csak és kizárólag a Nintendo legújabb konzoljára fog megjelenni. Első hallásra kissé talán nehéz lehet megérteni a döntést, hiszen kinek és miért lenne az jó, ha egy várva várt játék csak egyetlen platformra jelenik meg -- ha azonban egy kicsit üzletiesebb szempontból közelítjük meg a dolgot, máris minden világossá válik.

A Nintendónak régi problémája az, hogy a külsős, tehát third party fejlesztők nem tolonganak azért, hogy a gépeikre fejlesszenek, ez pedig mostanra olyan tűrhetetlenné vált, hogy muszáj volt valamit tenni. A cég ezért minden követ megmozgat annak érdekében, hogy minél több, eddig távol maradt sorozat megjelenjen a konzolra, s ha lehet, exkluzív legyen a gépre. Így esett meg, az hogy a Bayonetta 2 csak Wii U-ra fog megjelenni, ami a rajongók többségének tragédia, a Nintendo-fanok számára viszont áldás, főleg azért, mert az ilyen típusú, kissé pikáns, véres akciójátékokból eddig nagy hiány volt.

Sajnos a fejlesztőcsapat még nem árult el semmit a játékkal kapcsolatban, az viszont sejthető, sőt el is várt, hogy a több száz éves, de még mindig nagyon szexi boszorkány, Bayonetta visszatérjen, démonok és angyalok tucatjait minél látványosabban kinyiffantva.

2. NEXT-GEN SUPER MARIO

Aki követi a témát, nagyon is jól tudja, hogy a Wii U megjelenésének napján már leveheti a polcról a legújabb Super Mario játékot, ám a rajongók tisztában vannak azzal is, hogy a New Super Mario Bros. U nem az a Mario-játék, amit mindenki szeretne. Persze, ahhoz kétség sem fér, hogy az új oldalnézetes felvonás tömegeket fog megmozgatni, ennél azonban sokkal érdekesebb lehet majd az új, háromdimenziós játék.

A Nintendo 64 egyik nagy húzócíme a Super Mario 64 volt, a Nintendo GameCube-é a Super Mario Sunshine, a Wii-é pedig a Super Mario Galaxy. Azt hiszem, egyértelmű a minta: noha mindenki szereti a szóban forgó vízvezeték-szerelő oldalnézetes kalandjait, mégis a térben játszódó programok az igazi királyok, s teljesen biztos vagyok abban, hogy a Wii U sem marad majd egy ilyen kaliberű játék nélkül -- igaz, azt még nem tudjuk, hogy mikor fog megjelenni, s merre viszi majd a játékosokat, csalódni viszont nem hiszem, hogy fogunk.

A Nintendo egyelőre még nem beszélt a következő nagy Super Marióról, de már egészen biztosan megkezdték a munkálatokat, s ha tippelnem kellene, a következő ünnepi szezonban, de legkésőbb 2014-ben ezt a bizonyos Next-gen Super Mariót fogjuk majd várni.

1. NEXT-GEN LEGEND OF ZELDA

Mario mellett -- vagy éppen mögött -- a Legend of Zelda-sorozat a Nintendo másik óriási húzócíme, ami a cég minden konzolján jelen volt, s jelen is lesz. Pont úgy, ahogy a Next-gen Super Mario esetében, itt sem tudunk még konkrétumokat, így nehéz is volt e kettő között rangsort felállítani, de végül mégis Link került ki győztesen, hiszen ennek érkezése közelebbinek tűnik, elvégre a konzol bemutatásakor egy Zelda-techdemó segítségével láthattuk, mire képes a periféria és az akkor még nem véglegesített hardver, másrészt pedig már a madarak is csiripeltek erről.

Pletykaszinten azt hallottuk, hogy az új, pontos név nélküli The Legend of Zelda a Nintendo eddigi legnagyobb, legdrágább és legtöbb dolgozót foglalkoztató vállalkozása, mely minden tekintetben túlmutat majd a sorozat eddigi játékain, s megmutatja, hogy pontosan mire is képes az új konzol. A forrás óriási, nyitott pályákat, változatos kihívásokkal kecsegtető kazamatákat, és olyan új játékmenet-elemeket ígér, amik csak és kizárólag a Wii U-n valósíthatóak meg -- állítólag, néhány funkció csak azért került bele a tablet perifériába, mert arra a Zelda-csapatnak szüksége volt.

Ha ennek még csak a fele igaz, akkor is egy nagyon jó játékot fogunk kapni, ami minden Zelda-rajongónak kötelező vétel, de kifejezetten csábító lehet azoknak is, akik még nem döntöttek a konzol megvásárlása mellett. Igaz persze, hogy ebből a programból sem láttunk még semmit, ám az eddigi játékok minőségét ismerve nem kell attól tartanunk, hogy mellényúlunk -- a Nintendo érti, mit csinál.


Természetesen nem szabad megfeledkezni a többi nyitó-, illetve a közel jövőben érkező címről sem: lesz itt teljes értékű Call of Duty: Black Ops II, Assassin’s Creed III, Darksiders II, sőt még Batman: Arkham City is, arról nem is beszélve, hogy a Nintendo jelentkezni fog a kötelezőnek tekinthető party-játékokkal is. A platform indulásakor tehát senki sem fog unatkozni, s hacsak nem lesz megint óriási a technológiai szakadék a másik két rivális és a Wii U között, a Nintendo-fanok most már nem fognak kimaradni a multiplatform címekből, mindeközben pedig innovatív exkluzív programokba is belemélyeszthetik a fogukat.

És neked mi a véleményed a konzolról? Szerinted az újszerű perifériával sikeres tud lenni a Nintendo, vagy hosszú távon pont emiatt távol maradnak majd a platformnak különösen fontos külsős fejlesztők? Te a startkor meg fogod venni a konzolt, vagy kivárod az első árcsökkenést? Egyáltalán, hogy viszonyulsz a konzolokhoz? Oszd meg velünk, mit gondolsz a témáról!