A klausztrofób túlélőhorrorok kedvelőinek érdemes lehet felírniuk a kívánságlistájukra a holnap megjelenő SENARA: The Sacrament című alkotást, amely egy elhagyatott, több mint 6000 tonnás hajó fedélzetére invitálja a játékosokat. Az Influsion Inc. belső-nézetes horrorját nem a folyamatos akció, hanem a nyomasztó atmoszféra, a felfedezés öröme és a lassan kibontakozó rejtélyek teszik igazán különlegessé. A történet szerint egy ismeretlen okból a SENARA nevű óceánjárón rekedünk, amelyet fanatikus szektatagok, természetfeletti lények és sötét titkok uralnak. Ahhoz, hogy életben maradjunk, nem elég pusztán menekülni: fel kell tárnunk a hajó múltját, dokumentumokat és nyomokat kell összegyűjtenünk, miközben egyre mélyebbre merülünk a hit, az őrület és a túlélés határán egyensúlyozó történetben. A fejlesztők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a játékos maga rakja össze a kirakós darabjait, így a cselekmény jelentős részét saját felfedezéseink és értelmezésünk formálja. A kiadó jóvoltából én is kaptam lehetőséget a megjelenés előtt játszani ezzel az alkotással, és most szeretném elmesélni nektek, hogy milyen élmény volt.
A SENARA legénysége kvázi megbolondult. A kutyafáját, hát nem pont ezen a hajón vagyunk és ébredünk fel valami random mellékhelyiségben a földön fekve? A kapitány felveszi velünk a kapcsolatot, majd mikor találkozunk, kiderül, hogy megsérült – ezért nyilván minden mocsokságot nekünk kell elvégeznünk helyette. Például aranyat találni a hajón, mert másképp a parti őrség nem menekít ki. A játékmenet a klasszikus túlélőhorrorok hagyományait követi. Az erőforrások szűkösek, a lőszer és a felszerelés korlátozott, ezért sok esetben a lopakodás és a menekülés jelenti a legjobb megoldást. A hajó egymásba kapcsolódó folyosói, lezárt helyiségei és rejtett átjárói fokozatosan nyílnak meg előttünk, miközben kulcsokat, kódokat és különféle tárgyakat használunk az új területek eléréséhez. A folyamatosan változó fenyegetések miatt még a korábban már bejárt helyszínek is új veszélyeket tartogathatnak. Azt aláírom, hogy a SENARA egyik legérdekesebb sajátossága maga a helyszín. A fejlesztők egy valódi hajót vettek alapul, amelyet LiDAR-szkenneléssel és fotogrammetriás technológiával digitalizáltak, így a szűk folyosók, a gépházak és a kabinok szinte dokumentumfilmbe illő hitelességgel kelnek életre. Ez a realizmus tovább erősíti a játék nyomasztó hangulatát, hiszen a környezet épp annyira tűnik valóságosnak, mint amennyire hátborzongató.
Mászkálunk össze-vissza, emeletek térképeit szedegetjük össze, hogy valahogy kitaláljunk a labirintusszerűen felépülő hajóból (néha nagyon nem könnyű), ajtókat nyitogatunk, kulcskártyákat, kódokat keresünk, és bekerült egy-két apróbb, egyszerű fejtörő is. Emellett meg megy a lootolás eszetlenül életet visszatöltő cuccosokért, lőszerért, pénzért, és a többi. Koreai won a pénznem, ezt felhasználva tudunk afféle boltból (ami inkább ital-automatára emlékeztet) behúzni ezt-azt. Persze ezt sem lehet csak úgy agyatlanul, több szintje van, amit meg kell nyitogatni speciális pénzérmékkel. Alapból csak gyógyszer meg ÜRES ITALOS ÜVEG vehető. Nyilvánvaló, hogy ez azért létezik, hogy elterelhessétek az ellenfelek figyelmét, de azért picit fura, hogy ilyesmit ad ki a gép. Akad Sanity-rendszer is, mert hogy ez valamelyest lovecrafti horror akar lenni. Nem is tagadja a játék, már a tizenötödik percében igazából láthatjuk, hogy itt valamiféle vallási fanatikus csoportról van szó. Jézus második eljöveteléről beszélnek, meg minden emeleten kis imaszobák vannak, itt-ott vallási jelképekkel teli festmények is befigyelnek. Közben valahogy képbe került Cthulhu, vagy Dagon, ha már a tengeren tartózkodunk. Szóval igen, őrületbe tud kergülni főhősünk, főleg ha fura lebegő szellemgömböcökkel vagyunk egy térben, olyankor azokat illik szétlőni vagy vagdosni, hogy elmúljon a vergődés. Ezek gondolom a holtak lelkeinek valamiféle maradványai, mert állandóan bőg meg vinnyog ilyenkor valaki. Persze az őrületre lehet ilyen, meg olyan gyógyírt bevenni, amivel valamelyest segíthető a szitu.
A fejlesztők külön kiemelik, hogy a történetet nem hosszú átvezetők mesélik el. Ehelyett dokumentumokból, hangfelvételekből, a környezet részleteiből és saját megfigyeléseinkből kell összeállítanunk a teljes képet. Ez a megközelítés sokakat emlékeztethet a SOMA vagy a Layers of Fear történetmesélési stílusára, ahol a játékos maga fedezi fel a múlt eseményeit, miközben egyre mélyebbre merül a világ sötét titkaiban. Ez működik is, viszont sajnos belefutottam olyan bugba, hogy az ellenfelek csak álltak, mint az a bizonyos a lakodalomban. Nem csináltak semmit, megölni pedig nem tudtam őket. Kiléptem, visszatöltöttem az állást és nem történt változás. Bízom benne, hogy ezt a megjelenésig patchelni fogják, mert egyébként a SENARA: The Sacrament egész hangulatos, itt-ott engem a Still Wakes The Deep-re is emlékeztetett a Resident Evil mellett. Az sem rossz ajánlólevél, hogy a fejlesztők emellett egy ingyenesen kipróbálható prológussal is kedveskednek az érdeklődőknek, amely a fő történet egyik szereplőjének múltját mutatja be, és megteremti az alapot a teljes játék eseményeihez.
Ha kedvelitek az olyan horrorjátékokat, amelyekben a felfedezés, a fejtörők, a pszichológiai feszültség és a túlélés legalább akkora szerepet kapnak, mint a szörnyek elől való menekülés, akkor a SENARA: The Sacrament minden bizonnyal megér egy próbát. A komor hangulat, a hitelesen megalkotott hajó és a többféle befejezéssel kecsegtető történet alapján egy ígéretes túlélőhorror körvonalazódik, amely a műfaj rajongóinak figyelmére is számot tarthat.
A SENARA: The Sacrament holnap jelenik meg, a Steam-adatlapja ITT található.
Borítókép forrása: Steam
