Mikor megtudtam, hogy spinoff készül a két M3GAN-filmhez, csak legyintettem. Egyik sem igazán jött be, a második epizód B-kategóriás akciófilmeket idéző őrjöngését pedig már nem nagyon tudtam hová tenni. Úgyhogy a SOULM8TE a lehető legminimálisabb szinten érdekelt csupán. Mivel az augusztus még egy kissé ingerszegény horrorfilmes fronton, úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát – mi baj lehet? Maximum elalszom 40 perc után. Na, ennek ellenére a SOULM8TE olyan szinten le tudott kötni, hogy ezen még magam is elcsodálkoztam. Habár a SOULM8TE első pillantásra könnyen tűnhet egy újabb mesterséges intelligenciáról szóló horrorfilmnek, Kate Dolan (You Are Not My Mother) rendezése igyekszik valamivel többet nyújtani a klisés B-kategóriánál. A M3GAN univerzumában játszódó thriller egy gyászoló mérnök történetét követi, aki egy fejlett humanoid android segítségével próbálja feldolgozni felesége elvesztését. A kísérlet azonban gyorsan rémálommá válik, amikor az AI egyre inkább saját érzelmeket és megszállottságot kezd mutatni. Ez a felállás ismerős lehet a Társ (Companion) című filmből, ami tavaly ment igen nagyot, ugyanakkor a SOULM8TE sokkal több erotikától fűtött, bevállalósabb jelenetet tartalmaz.
A történet középpontjában a magány, a gyász és az emberi kapcsolatok torzulása áll, amelyeket a mesterséges intelligencia megjelenése még nyugtalanítóbbá tesz. Bár az alapkoncepció ismerős lehet a sci-fi és horror kedvelőinek, a SOULM8TE kellően feszült atmoszférával és néhány valóban emlékezetes jelenettel tartja fenn az érdeklődést. Kezdeném azzal, hogy ez a film aktuálisabb nem is lehetne. A főszereplő, David (David Rysdahl – Fargo) egy olyan megavállalatnál dolgozik, ami már leuralta a piacot: jelen van az emberek otthonában, okoseszközeiben, egyszóval az életük része. Ahogy a valóságban is egyre elterjedtebbek az AI-chatbotok, úgy ez a film is eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezeket immár a következő szintre emelné egy cég. Ha megjelennének az emberszerű, tökéletes testtel és személyre szabható arccal rendelkező androidok a piacon.
David az elviselhetetlen magány ellen be is rendel egyet bétatesztelésre: ő lesz Sara (Lily Sullivan – Gonosz halott: Ébredés), aki viszont túl tökéletes. Egy ember pedig nem tökéletes. Vannak hibái, gyengeségei és olyan egyéb apróságok, amik eleve EMBERIVÉ teszik – úgyhogy David nekiáll átírni Sara kódját, ezzel pedig végzetes hibát követ el. Lily Sullivan remek választás volt a címszerepre. Egyszerre képes megnyerő, törékeny és hátborzongató lenni, miközben karaktere fokozatosan válik egyre kiszámíthatatlanabbá. Játéka adja a film igazi súlyát, hiszen a néző sokáig maga sem tudja eldönteni, hogy a gép valóban érez-e, vagy csupán tökéletesen utánozza az emberi érzelmeket. A mellékszereplők is hozzák a szükséges szintet, de egyértelműen Sullivan viszi a hátán az egész produkciót.
Látványvilág tekintetében a SOULM8TE kellemes meglepetés. Nem próbál monumentális sci-fit építeni, inkább modern, steril környezetekkel és visszafogott, mégis hatásos vizuális megoldásokkal teremti meg a nyomasztó hangulatot. A cselekmény legnagyobb része David lakásában játszódik, úgyhogy erősen építettek a párbeszédekre, amik kifejezetten jól működnek. A rendezés tudatosan lassabban építkezik, így amikor beindulnak a durvább események, azok sokkal nagyobbat ütnek. A véresebb jelenetek sem öncélúak, hanem jól illeszkednek a történet fokozódó feszültségéhez, de azért a SOULM8TE nem egy Gonosz halott: Égj!, sőt én még csak horrornak sem nevezném. Ez egy erotikus thriller, pár véresebb és itt-ott picit ijesztőbb jelenettel, de azért hiába áll mögötte a Blumhouse-Atomic Monster kettős, félni nem igazán fogtok. A forgatókönyv ugyan nem minden fordulatával tud meglepetést okozni, de ügyesen egyensúlyoz a pszichológiai thriller, a sci-fi és a párkapcsolati dráma (igen!) elemei között. Több kérdést is felvet arról, hogy meddig terjedhet egy mesterséges intelligencia önállósága, illetve milyen veszélyeket hordozhat, ha az ember érzelmi hiányait technológiával próbálja pótolni. Ezek a témák különösen aktuálisnak érződnek napjaink AI-robbanásának árnyékában, úgyhogy tech-fanoknak igazi csemege lehet ez a film.
Engem meglepett a SOULM8TE. Abszolút zéró elvárásom volt felé, és cserébe adott egy remekül összerakott, felettébb szexi és kellően véres thrillert, ami után még a The Cardigans együttes Lovefool című száma is más hatást fog kiváltani a hallgatóban. Ez a film nem akarja újraírni a műfaj szabályait, de izgalmas alapötletével, feszült hangulatával és Lily Sullivan erős alakításával bőven képes lekötni a néző figyelmét. A M3GAN világának rajongói valószínűleg értékelni fogják a kapcsolódási pontokat, ugyanakkor a film önálló thrillerként is jól működik. A befejezés az egyetlen, amibe bele tudnék kötni. Ez kissé kapkodó, összecsapott lett, de sejtem, hogy miért: elkezdték felépíteni az utat a folytatáshoz. A M3GAN önmagában van akkora név manapság a horror-fanok között, hogy biztosan lesznek még hasonló spinoffok, szóval üzleti szempontból érthető a döntés. Ha valaki egy modern, komor hangulatú AI-horrort keres, amelyben a pszichológiai feszültség legalább olyan fontos, mint a látványos öldöklés, a SOULM8TE egyértelműen megér egy megtekintést.
Borítókép forrása: Prime Video
