Miután Uwe Rosenberg egy „kis” túlzással már a reggelije mellé is tetrises játékot tervez, a mechanika pedig mára eljutott oda, hogy még macskákkal is el lehet adni, talán nem lepődünk meg azon, hogy aki csak teheti, az beleveti magát a tetrises játékok világába. A nem éppen kis névnek számító Reiner Knizia ugyanakkor nem most először lépett közelebbi kapcsolatba a poliominókkal: a 2009-es FITS lényegében egy többszemélyes Tetris volt, amely egészen a Spiel des Jahres-jelölésig jutott. Ugyanakkor a mostani népszerűségi hullám meglovaglása kellett ahhoz, hogy Knizia visszatérjen ebbe a világba, megpróbálva maradandó nyomot hagyni ebben a műfajban is.
MY CITY
- Hazai partner/kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,11/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 9690 forint
Az örökkévalóságról mesélhetne maga a My City is, hiszen ebben a családi legacy játékban minden résztvevő városokat alapít, és megpróbálja betölteni a rendelkezésre álló helyet még azelőtt, hogy véget érne a menet. A legacy-keret itt 24 jelenetre és összesen 8 misszióra oszlik: egy ilyen jelenet átlagosan 10 perces játékidővel rendelkezik (2 fő esetén), avagy egy komplett misszió befejezése 45 percnél ritkán tart tovább.
A feladat alapvetően minden jelenetben ugyanaz: a saját játéktáblán szereplő térkép lehető leghatékonyabb kitöltése a különféle alakú épületlapkák lehelyezésével. A jelenetek működése megegyezik, azaz húzópaklit kell képezni az úgynevezett építéskártyákból, és azokat egyesével felhúzva derül ki, hogy abban a pillanatban pontosan melyik épületlapkát kell lerakni, amit mindenki egyszerre tesz meg. Ez egészen addig zajlik, míg vagy nem passzol minden játékos (ezzel lezárva saját maga számára az adott jelenetet), vagy el nem fogynak a lapok, velük együtt pedig az épületlapkák is.
Az építkezés roppant egyszerű szabályok mentén zajlik: csak a világoszöld, üres mezőkre szabad betelepülni, hegységekre és erdőre nem, és a térképet kettészelő folyóra sem – hiszen elég fura lenne egy olyan kúria vagy társasház, aminek az egyik fele a folyóba lóg... A lerakott lapoknak mindig szomszédosnak kell lenniük egy korábbi építménnyel (és ez nem lehet csak a sarka), illetve egy építményt annak felhúzása után nem lehet arrébb pakolni. Kivételt képeznek a tiltás alól a fák és a kövek, melyekre szabad pakolni, de ez a fák esetében nem ajánlott, mivel a jelenet végén minden látható fa egy győzelmi pontot ér, ugyanakkor minden látható kő mínusz 1-et, miközben az üresen maradt világoszöld mezőkért is pontlevonás jár. Aki egy adott épületlapkát nem tud vagy nem akar lehelyezni, kihagyhatja a kört, de ezért is pontot veszít. Az, aki az adott jelenetben a legtöbb pontot szedi össze, kiszínezhet egy fejlődést a fejlődéssávon. A kampányt az nyeri meg, aki a legtöbb fejlődést gyűjtötte be.
ÚJRA ÉS ÚJRA
A csavar a legacy-keretben rejlik, a dobozban ugyanis 8 lezárt boríték lapul. Ezek a teljesítendő küldetések, melyek nemcsak keretbe foglalják a My City-t, azáltal, hogy egy komplett fejlődést mutatnak be, amely egészen az iparosodás utáni időkig tart, de szó szerint csavarnak is a szabályokon. Például addig tiltott dolgot engedélyeznek (vagy fordítva), új szabályokat vagy akár kompletten új játékelemeket hoznak be. Kisebb spoiler, de a második küldetésben például megjelennek a templomok: ezek olyan lapkák, melyeket kötelezően le kell építeni (aki erre nem képes, az azonnal befejezi az adott jelenetet), extra pontot viszont csak abban az esetben adnak, ha mindhárom épülettípusból sikerül köréjük építeni. Az épületeket a színük szerint különböztetjük meg (sárga, kék, piros), de ennek csak és kizárólag a templom szempontjából, illetve pár későbbi fejezet új pontértékelési rendszerében van szerepe.
Ezen fejezetek pedig kifejezetten változatosra sikeredtek. A kezdeti, nagyon lassúcska tempó elég gyorsan galoppozásba vált át, és tényleg küldetésenként érkeznek teljesen új dolgok. A borítékokban azonban van több közös pont – egyrészt mindegyikben van egy pontozótábla, amely mindig mutatja, hogy mivel lehet pontot szerezni, másrészt egy részletes szabálymagyarázat, amely egyértelműen leírja, hogy az adott jelenetek hogy zajlanak, harmadrészt pedig egy nagy adag matrica, mellyel hol a saját játékostáblát, hol az épületlapkákat kell átrajzolni. Nem minden újítás sikerült jól, van elem, ami abszolúte kilóg a játékból, de sokkal több olyan akad, ami az alap szabályrendszer részét kellene, hogy képezze.
A My City – ha nem is mérföldkő, de – egészen fantasztikus játék lett. A kampány ugyan kicsit egyenetlen, az Örök játék térképe és a hozzá tartozó szabályrendszer a sztori befejezését követően talán kicsit túl egyszerű, a tálalás pedig (a maga teljesen stílustalan épületeivel, sablonos és egy kaptafára készült elemeivel, sima fakockáival) nem mászik le az asztalról, de a dolgát tökéletesen ellátja. Eleganciáját a legacy-rendszer használata során is megvillogatja, itt ugyanis ahogy az elemek, úgy a hozzájuk tartozó szabályok is előszeretettel távoznak. Így nem kell egy folyamatosan bővülő tudástár megjegyzésének kínjától szenvedni, csupán a kevéske alap tudnivalót megérteni és észben tartani, minden más pedig pont annyi ideig van jelen, ameddig az szükséges. Családi vagy kezdő legacy játéknak is kihagyhatatlan, és csak remélhetjük, hogy egyszer folytatódni fog!
(A játékot partnerünk, a Piatnik biztosította – köszönjük!)
