Kifejezetten szeretem, amikor egy játék személyes élmények és hatások alapján születik, nem pedig valaki üzleti döntése alapján igazítják a témát a játékmenethez. Al Leduc alkotása azonban abszolút személyes, elvégre édesapja, akiről a leírásban is megemlékezik, maga volt egy ideig a Yukon Airways tulajdonosa, amit ő is jól ismert, ahogyan a káprázatos helyszínekkel rendelkező repülős útvonalat is. Itt kapunk még némi érdekes adalékot a Queen of the Yukonról, ahogy arról is, hogy már helikopterek szállítják az utasokat, majd a megszokottnál hosszabb, de egyben érdekesebb/izgalmasabb/tartalmasabb bevezetést követően mindenki repülőgépre száll, hogy megcsinálja a saját szerencséjét.

Yukon Airways

  • Hazai partner: Társasjátékpont
  • Kiadó: Ludonova
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 60-90 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,78/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a Társasjátékpontnál 13 990 forint

Az átlagos, de nagyon dizájnos dobozban (már most kalapemelés az illusztrátoroknak) számos elem található. Egy nagyobb játéktábla, négy játékostábla, fából készült repülők, játékosjelzők, kockák, normál kockák, kártyák, mindenféle apróság, valamint a játékostáblákon lévő tárcsákhoz szükséges alkatrészek, amiket egyébként baromi hosszú és kényelmetlen bepattintani. Szerencsére egyiket sem szúrtam el, nem kellett pótolni, de a kiadónál gondoltak erre is, mert bőven van mindenből extra, ha valami mégsem a legmegfelelőbb módon sülne el. Ha pedig a tárcsák már rendesen működnek, minden a helyén van, jöhet a felkészülés és a felszállás.

Pilótafülkében még nem ültem

Nos, most sikerült beülni, merthogy inkább a szállítmányozás menezdselése a feladatunk, nem pedig a repcsik tényleges irányítása, így inkább egy cégvezető bőrébe kerülünk, nem a pilótáéba. Ehhez használjuk a saját játékostáblát, miközben a játéktáblára véletlenszerűen fakockák kerülnek, a kiindulási pontra mennek a repcsik, a bal oldali kapukra a dobott kockák és a játékosjelölők, alulra pedig a három teljesítendő célkártya. Mindenki kap egy kis pénzt, kártyákat, majd kezdődik a négy fázisból és ezeket tartalmazó hat fordulóból álló versengés.

Minden forduló lényegében az alábbi szegmensekből áll össze: boarding, repülés, bevétel és helyreállítás. A boarding a legegyszerűbb: a játékosjelölőt használva, megfelelő sorrendben kiválasztjuk a megfelelő kaput, ahol utasok és bizonyos hatások vannak (a következő fordulóhoz aztán a kapuk adják meg az új sorrendet). Többek között így jutunk üzemanyaghoz is, mivel a felvett utasok után maradt üres helyek tölthetők fel vele. A repülős fárisban a kezünkben tartott kártyákat használjuk fel, méghozzá a kívánt helyszín lapját felfordítva, de sima lapokat lefordítva kiválthatjuk ezt is. A helyszínnek azonban üzemanyagigénye van, amit jelez a játéktábla és a helyszínkártya is, avagy ennyi kell nekünk is, hogy eljuttassuk oda az utas(ainka)t. Extra kártyáinkat nyersanyagra és pénzre, fejlesztésre is beválthatjuk, avagy érdemes alaposan átgondolni, mi a cél, hogy a legegyszerűbb azt végrehajtani. A cél pedig lényegében az utasok megfelelő helyre juttatása, hiszen, ha egy helyszínen egy adott színű fakocka van, az azonos színű dobókockát-utast pedig oda szállítjuk, akkor a helyszínen lévő fakockát a saját táblánkra helyezzük, ami később a győzelemhez vezető út része.

A bevételi fázisnál számít minden, amit sikerült elérnünk, akár egy-egy fejlesztés is komoly tényező lehet. Ehhez vannak a tárcsák és a kapcsolók (plusz kártyahúzás az alap hat lap mellé; plusz üzemanyag; több kártya a kézben; olcsóbb utazás; karácsonyi bónusz stb.), amik mind valami extra opciót nyújtanak, ezzel könnyítve a munkát. Ha pedig ezzel is végzett mindenki, jöhet a rendrakás, amikor újrarendeződik a sorrend a tábla tetején, a repülők visszakerülnek a kiinduló pontra, illetve mindenki újra húz. A játék végén, a hatodik forduló után pedig jöhet a legmesszibb helytől, a leszállított utasoktól, az összeszedett pénztől függő eredményhirdetés. 

A cég felemelkedése

Maga a Pick-up and delivery stílus ismert, közismert, az alapok lényegében megvannak itt is, a téma pedig adja magát hozzá. Ami azonban a Yukon Airways-t különösen izgalmassá és különlegessé teszi, az a nagyon személyes téma mellett a játékostáblákon lévő rengeteg fejlesztési lehetőség. Ez hoz be számos stratégiai eszközt, ami egyaránt megfelelő lehet a cél eléréséhez, így rengeteg dologra lehet odafigyelni – persze érdemes nem megosztani a figyelmet, hanem lényegében azokkal foglalkozni leginkább, ami éppen a saját taktikához és a győzelemhez szükséges. Hogy milyen utat és stílust választunk, az leginkább rajtunk múlik. Persze, a kockák random kikerülése miatt némi szerencse is kell, de inkább csak az elején, mert ha ügyesen keverjük a lapokat, akkor mindenképpen dominálhatjuk a területet. Ráadásként ott vannak a feladatok is, amiket érdemes teljesíteni, ezzel is valami bónuszt szerezve. Mert aki szereti a bónuszokat, az ebben a társasban bizony bőven lelhet belőlük.

Ahogy élményből és izgalomból is. Nem mondom, hogy a Yukon Aiways a zsáner csúcsa, sőt azt sem, hogy mindenki számára kihagyhatatlan. De aki inkább az ilyen jellegű darabokat szereti, a gondolkodósabb, számos opciót kínáló stratégiával, az könnyedén megtalálhatja a számításait. Az anyagminőség is rendben van, a kártyák különösen masszívak, a táblák is jók, nekem még a kapcsolókat jező tokenekkel sem volt bajom, egyedül a tárcsák szerelését nem élveztem – de ez legyen a legnagyobb problémám. Bár erős a témája, ami főleg a személyes indíttatás miatt kapott hangsúlyos szerepet, ez egy közepes euró, ami családi játéknak néhol talán túl komplex, pedig elvileg inkább annak hirdetik. Aki azonban hajlandó foglalkozni vele, hogy kiismerje a szabályait, az sokat nyerhet, nemcsak néhány repülőutat. 

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Társasjátékpontnak!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát