Az Utolsó Háború során levegőbe kerülő radioaktív hamunak köszönhetően az északi országok fagyos pusztasággá váltak, az életben maradt emberek pedig egymás ellen fordultak a túlélés reményében. Ebből a jéghideg pokolból jelenti az utolsó lehetőséget a menekülésre az Aurora jégtörő, amely a part közelében cirkál, túlélőket keresve, ám csak a legrátermettebbek képesek elérni a hajót, mely a legvégső reményt jelenti a túlélőknek és a fosztogató hordáknak. De vajon ki ér oda előbb, ki lesz az, aki elhagyhatja a hófehér, halálos pusztát?  

Vár az Aurora (Last Aurora)

  • Hazai partner/kiadó: Delta Vision
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 60-90 perc 
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,86/5
  • Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 12 591 forint

Így tél közepén, a Netflixen futó Vongozero – Menekülés a tóhoz című orosz sorozat megtekintése közben pont ideális volt a Vár az Aurora beérkezése, hiszen a téma adott: a fagyos hidegben kell túlélni, miközben ellenséges hordák támadják az embert. És bár a játékosok, avagy a túlélők együtt, egymást követve próbálnak eljutni a célig, miközben elintézik a támadókat, a nyertes az lesz, aki a legtöbb hírnévpontot összegyűjti addig, mikor az Aurora vagy elhagyja a kikötőt, vagy valaki még pont eléri a jégtörőt. Ehhez kapunk egy központi útvonaltáblát (kétoldalas), 4 játéktáblát, számos kártyát (zsákmány, felfedezés, ellenfél, tárgy), jelzőt, de ha esetleg a Kickstarter-kampány során támogattuk a játékot, akkor további extrákra is szert tehettünk. A setup elsőre kicsit talán bonyolultnak tűnhet, de ez leginkább a leírás hibája: jó eséllyel nem a fordítás a ludas, hiszen a felelős jól tudom, hogy lelkiismeretesen áll hozzá a témához, itt inkább az eredeti szabályfüzettel lehet probléma. Nincs ábrákkal illusztrált összetevő-lista, kizárólag pár jelző színét tudjuk meg, illetve a setup-kép alapján következtetünk, de van több olyan komponens is, ami csak névlegesen van említve, egyértelmű képet nem kapunk hozzájuk, és csak tovább lapozva, egy-egy eseményleírás során kapunk megerősítést az adott jelző kapcsán. Ez szerintem igen nagy hiba, hiszen egy 2,86-os nehézségű társas setupjánál egy kezdőnek is el kellene igazodnia, ami ebben az esetben nem biztos, hogy adja magát. Ha azonban kiismertük magunkat az összetevők rengetegében (van bőven), jöhet a túlélés, ami nem kevésbé jelent kihívást.  

Vár az Aurora

A feladat egyértelmű. Mindenki rendelkezik egy saját konvojjal, legénységgel, felszereléssel, ezeket pedig lényegében a kör elején lehet bővíteni. Ilyenkor a túlélőket kiküldhetjük nyersanyagot vagy másokat begyűjteni, kiegészíthetjük a konvojt egy újabb utánfutóval és a többi. Utóbbiak természetesen extra helyeket biztosítanak, amikre szükség is lesz. Hiszen a túlélőket etetni kell, ha megdolgoznak az elemózsiáért, a konvoj pedig üzemanyaggal halad előre, ráadásul a meghatározott sebességet naftával is növelhetjük a különböző hatások mellett. Mert ha jó dolgokat sikerül kifogni, azokkal különböző képességeket is kapunk, sőt tárgyakkal növelhetjük esélyeinket. Ha pedig letudtuk az aktuális lehetőségeket, embereink pihenőre kényszerülnek, a táblához kapcsolt ellenfelek pedig támadást indítanak ellenünk. Amennyiben a lőszermennyiség elegendő, sikerül lerendezni a támadókat, jöhet az újabb felfedezéskártyák napvilágra kerülése, az újabb kör, az útvonaltábla három részre osztott térképének végén pedig ott vár az Aurora. Már ha időben érkezünk, nem késsük le, mert bizony ez is benne van a pakliban.

Szerencse is kell hozzá

Ahogy még sok minden más is, elvégre soha nem tudhatjuk, hogy a három alpaklira osztott húzópakliból milyen kártyákat sikerül elővenni. Ha például sok ellenfelünk akad egyszerre, eséllyel szívunk is, pláne, ha nem tudtunk kellő módon felszerelkezni. Ha azonban ömlik az ellátmány, van emberi utánpótlás, sőt egy harcost is sikerült kifogni, akkor azért már könnyebben vehetők az akadályok. Segítség, hogy a felfedezéskártyák felett bónusz akciókat is kapunk, amivel például fertőzést vagy sérülést távolíthatunk el, de akár ellátmányhoz is juthatunk. Ilyen formán pedig át kell gondolni, mit gyűjtünk be, mit használunk fel, pláne, hogy a mozgási fázisban alaposan lefogyaszthatjuk az ellátmányt, ha komolyabb távot akarunk haladni. És a szűkös limit miatt ez amúgy sem árt, pláne, ha még a játszmát is szeretnénk megnyerni a legtöbb hírnévpont begyűjtésével.

A Vár az Aurora legnagyobb problémája szerintem a szabályfüzet kialakítása (a fordítás jó, azzal nem volt gondom), illetve a szerencse jelentősége is zavarhat egyeseket, ezenfelül azonban egy jópofa, meglehetősen apokaliptikus témájú társast kapunk, ami a Mad Max világát idézi meg, csak éppen fagyos formában. Egyfajta versenyt futunk az idővel, küzdve a lehető legtöbb és éppen legfontosabb összetevőkért és emberekért, akiket persze más is behúzhat előlünk, így nem árt gyorsan és szemfülesen cselekedni, kihasználva a lehetőségeket. Van még nehezített mód, egyszemélyes játék, avagy viszonylag visszafogott áron kapunk kellően tartalmas szórakozást. A dizájn nagyon eltalált, az összetevők átlagosak, és bár személy szerint a fa jelzőkkel mindig úgy vagyok, hogy ha nincs más, akkor legyen, elviselem, de itt illik a kialakításhoz és a koncepcióhoz, miközben a Kickstarter-támogatók egy jó adag minire is lecsaphattak. Nem kiemelkedő, de bőven szerethető, nem túlbonyolított és egyben ajánlott darab a tematikus játékokat kedvelőknek.

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát