Ahogy az egyébként művészeti szempontból fantasztikus Szegény páráknál is említettem, hiába nem vagyok oda Emma Stone-ért, mostanában mindenhol őt látom, avagy nem volt elég Giórgosz Lánthimosz filmjében 2 és fél órán át bámulni, de a SkyShowtime éppen nagyon felkapott sorozatában, a 10 epizódos The Curse-ben is őt nézhettem. És míg a Szegény párákban egyszerűen jó volt, még ha nem is kiemelkedő, a stream-exkluzív szatírában lényegében ő az egyik legjobb dolog. És ez Emma Stone képességei mellett azt is prezentálja, hogy milyen maga a Nathan Fielder által megálmodott komédia, vagy éppen dráma. Ami leginkább csak kínos. És kényelmetlen. És nagyon-nagyon kellemetlen.
Mindent a népszerűségért
Már az első percek előkészítik a terepet ahhoz az érzelmi mélyrepüléshez, ami a 10 epizód alatt vár ránk. Ahogy Whitney (Emma Stone) és Asher Siegel (Nathan Fielder) éppen a saját reality show-juk egyik epizódját veszik fel egy kisebbségi, álláskereső férfi otthonában, még az idős, daganatos anyukát is beleveszik a műsorba. És persze, ha az asszony nem hatódik meg eléggé a hír hallatán, hogy állást biztosítanak a férfinak, akkor jöhetnek a trükkök, avagy némi víz a szem alá, illetve mentol, hogy úgy tűnjön, csak úgy hullanak a krokodilkönnyek. Itt már bárkinek kellemetlen lehet a szituáció, de mint említettem, ez csak a felvezetés, innen többnyire lefelé tart a hangulat és a színvonal.
(Képek: Port.hu, Skyshowtime)
Maga a történet címszavakban arról szól, hogy Whitney és Asher az Új-Mexikói Españolában próbálják értékesíteni saját tervezésű passzív ökoházaikat, közben feldobva a környéket, mindenkinek kedvezve, akinek lehet. És már elhinnénk, hogy mindez azért van, mert ők nagyon jó emberek, de kellő gyorsasággal rájövünk, hogy a látszatot kizárólag a show kedvéért tartják fenn, elvégre valahogy az eladásokat is meg kell dobni, plusz a saját reality show-t is el kell adni a HGTV-nek, ami mindenképpen fontos volna a házaspárnak és a rendezőnek, Asher régi barátjának (Dougie – Benny Safdie). Közben persze számos dolog történik, például az őslakosok is küzdenek a jogaikért, még művészeti kiállításra is ellátogatunk, nem mellesleg a mikropénisszel megáldott (sajnos látnunk is kell) Asher azon dolgozik, hogy felesége teherbe essen. Ebben a rendkívül fennkölt közegben történik meg az, ami a sorozat címét is hozza: egy parkolóban kéregető kislánynak a férfi a show kedvéért némi pénzt ad, de felvétel után vissza is veszi, mire a lány elátkozza, és bizony ez elég rossz hatással van a házaspár önértékelésére. És hát egy működő, valóságos átok mellett hogyan is lehetne sikeressé válni, nem igaz?
Nyomasztóan kellemetlen
Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de a cím és az A24 (Örökség, Fehér éjszakák, A boszorkány) jelenlétének hála kicsit sem lepődtem meg a nyomasztó légkör és a szerzői filmes stílus miatt. Az egész rendelkezik egy eléggé nyomasztó atmoszférával, elvont légkörrel, ami miatt olyan érzete támad az embernek, hogy nem is egy szatírát, hanem valami David Lynch-szériát néz, amelyben lassan előtör a mélyből valami szörnyűség, amit aztán éveken át lehet analizálni. De ilyen itt nincs, csak próbáljuk megfejteni a házaspár tagjainak valódi személyiségét, és azt, hogy most szeretnének-e egyáltalán örömet okozni bárki másnak, vagy csak magukkal foglalkoznak? Persze végig tudjuk a választ, elvégre Asher már az interjú alatt és a parkolóban is megmutatja, milyen személyiség, mennyi frusztrációval rendelkezik, és mennyi kicsinyesség van benne (nem csak a nadrágjában), ahogy Whitney vérfagyasztó, leradírozhatatlan műmosolya is árulkodó. De na, várjuk a csavart, hogy ne legyen ennyire egyértelműen megrendezett és hatásvadász a show. De hiába szenvedjük végig mind a tíz epizódot, ugyanis egy újabb és mindent felülmúló WTF-momentumon felül semmi értelmeset nem kapunk, nemhogy katarzist.
Természetesen vannak, akik szerint ez 10/10-es mű, ami soha nem volt még ilyen jó, és akinek nem tetszik, az intelligencia-hiányban szenved, de nem, ez nem így működik. Ugyanis a The Curse-t egyszerűen nem jó nézni. Nincs benne semmi jó. Na, jó, túlzok. Mert persze, aki odáig van Emma Stone-ért, az már csak miatta is örömmel nézi a sorozatot, ahogy Nathan Fieldernek is van egy rajongóbázisa, de aki tényleg ellopja a show-t, az szerintem Benny Safdie, akit az Oppenheimer Teller Edéje után szinte fel sem ismerni, viszont nagyszerűen hozza a rendező karakterét. Kapunk közben mindenféle fricskát, sőt a modern “művészet” értékeivel és lopott értékével is tisztába kerülünk, de ezeket nagyjából amúgy is tudtuk, ahogy a TV-média torz tükörképével is tisztában vagyunk, ezért nem kell 10 órát (!) feláldoznunk az életünkből. Biztos van, aki megmondja, miért jó ez a konstans szenvedés, állandóan kínos és kellemetlen légkör, ahogy más azt is élvezi, ha megalázzák, de a The Curse-ben semmi élvezetes vagy kimondottan érdekes nincs, ami miatt megérné végignézni.
A SkyShowtime applikációból egyelőre csak öt rész érhető el magyarul, de februárban érkezik a további öt epizód is.
