Top 5: a legbrutálisabb játékok

Nehéz olyan játékot találni, amiben valamilyen formában ne lenne vér és némi agresszió, sőt szinte már elvárt, hogy a drámai hatás vagy az akció oltárán feláldozzunk pár virtuális ember életét. Mindez mára annyira szokványos lett, hogy a szemünk sem rebben, ha eldördül egy fejlövés, elvágják valaki torkát, esetleg szilánkosra törik egy-egy végtag; ez része a szórakoztatásunknak, ami a program nagy egészében fontos szerepet játszik, súlyt adva a sztori bizonyos elemeinek és történéseinek, illetve ábrázolva tetteink közvetlen következményeit  -- de mint mindent, ezt is túlzásba lehet vinni. A véres jelenetek köré egy teljes szubzsáner épült ki, ami nem csak a filmek, hanem természetesen a játékok világába is utat talált, gyakran nem kis botrányt keltve. Ezen a héten öt ilyen, brutalitásával a többség fölé emelkedő játékot fogok mutatni.

5. Soldier of Fortune

A Soldier of Fortune önmagában nem lenne említésre méltó játék, hiszen ránézésre egy 2000-ben kiadott tucat-FPS-sel állunk szemben, amiben egy kommandóst irányítva próbáljuk megakadályozni azt, hogy egy terroristacsoport által ellopott atombombák rossz kezekbe kerüljenek. Ez egy szép nagy klisétenger, aminek fejből tudjuk a lezárását -- a Soldier of Fortune azonban ennek ellenére egy érdekes példánya a játékiparnak, egyetlen ok, a GHOUL miatt.

Az id Tech 2-ra építkező GHOUL a Raven Software találmánya, ami lehetővé tette, hogy a játékban ne csak szimplán megöljük az áldozatainkat, hanem jól leadott lövésekkel szabályosan lerobbantsuk a végtagjaikat vagy éppen a fejüket, ezzel olyan élményt adva a játékosoknak, amit más, hasonló FPS-ben nem találhattak meg. 

Alternatíva: Splatterhouse - egy klasszikus oldalnézetes beat 'em up a Namcótól, de a megjelenésekor szinte egyedi módon mindent beborított a vér, s máig az egyik jól ismert példa, mikor brutális játékokról beszélünk -- kár, hogy a 2010-es reboot csak a belek mennyiségében tudta utolérni az eredetit.

4. Postal-sorozat

A Postal nem szorul különösebb bemutatásra, a Running with Scissors szadista játékai ugyanis közismertek a polgárpukkasztó jellegükről, bár személyesen úgy gondolom, hogy nem klasszisok, amikre évek múltán is kedves emlékekkel gondolunk vissza, s nyugodt szívvel ajánljuk ismerőseinek. A 90-es és a 2000-es évek felhozatalának furcsa, rövid szavatosságú játékai voltak ezek, amik pusztán sokkoló tartalmukkal és a mocskos humorukkal tudták megragadni a játékosok figyelmét.

Meg kell azonban hagyni, hogy bármennyire is nem kedvelem eme sorozatot, a vér terén kevés párja van, s amikor megjelent, nagyon jól betöltötte a szerepét. A mainstream vonalon ugyanis nem dúskáltunk ilyen öncélúan erőszakos játékokban, amiben történet vagy indok nélkül többek között le is vizelhetjük a szerencsétlen áldozatunkat, vagy hangtompítónak használhattunk egy macskát. Ennek tulajdonítható tehát az, hogy botrányoktól hangos népszerűsége lett a játékoknak.

Alternatíva: Carmageddon - a Postalhoz hasonlóan itt sincs történet, csak mészárolni kell, méghozzá a kocsink volánja mögül, eme sorozat azonban hosszabb életűnek és kedveltebbnek bizonyult, mint a Running with Scissors játékai, hiszen már úton van az újabb rész.

3. Manhunt

A Rockstar csapatától sosem állt távol az agresszió és az erőszak, hiszen az ikonikus GTA-sorozat minden részében központi szerepet játszik az, hogy az adott főszereplőnk véres úton, hullahegyeket megmászva, minden útjában állót letaposva jusson el a csúcsra. Mégis némileg meglepő, hogy a srácokban benne van egy olyan kiemelkedően véres, brutális és agresszív program, mint a Manhunt, ráadásul ebből hajlandóak voltak két részt is készíteni.

A GTA-val összemérhetően botrányos játékokról van szó, de ez nem is csoda, hiszen ezekben a fő cél leplezetlenül az, hogy minél durvább módokon végezzünk a mit sem sejtő áldozatainkkal. Realista módon ábrázolt késszúrások, fejre húzott műanyag zacskó általi lassú fulladásos halál és más változatos kivégzési forma kísérte utunkat eme szadista filmforgatásban való kényszerű részvétel során, megfagyasztva a vért a felhasználókban -- legalábbis azokban, akik nem robot módjára játszanak.

Alternatíva: Madworld - kissé paradox módon az utóbbi évek legtöbb vért szállító játéka a családbarát Nintendo Wii-re jelent meg. Ez a Madworld, amiben egy sajátos valóságshow egyik szereplőjét alakítjuk, a feladatunk pedig a többi versenyző minél látványosabb meggyilkolása.

2. Hotline Miami 

Noha e Top 5-ben főleg a múltban készült játékok szerepelnek, ne higgyétek azt, hogy teljesen kivesztek volna az utlrabrutális játékok a piacról. Elegendő példának felhozni a Hotline Miamit, ami 2012-ben jelent meg, s nyerte el a kritikusok, illetve a játékosok tetszését. A siker azzal magyarázható, hogy egyrészt a játékmenetet sikerült úgy belőni, hogy éppen elég nehéz legyen, ám mégse túlságosan frusztráló, a másik, a cikk témája szempontjából fontosabb tényező pedig az, hogy a Dennaton Games játékában a fröcskölő vér és a bezúzott koponyák nem azért vannak ott, mert a fejlesztők gore-mániások, hanem mert a játék szerves részét képezik.

A Hotline Miami teljesen más program lenne, ha egy kicsit is visszafogták volna magukat a fejlesztők; ez a lázálomszerű utazás a 70-es évek kokainnal fűtött éjszakáiba pont így jó, ahogy van, véresen, állatias zúzással, ráadásul mindez kifejezetten jól áll a játéknak, ezzel kiemelve őt a vért szimplán csak sokkolásra, figyelemfelkeltésre használó alkotások tömegéből.

Alternatíva: Mortal Kombat - a közelmúlt másik kiugróan brutális játéka a Mortal Kombat, ami a modern technológiákat felhasználva tárta elénk a legdurvább kivégzéseket, sőt a röntgennézet segítségével még azt is láthattuk, hogyan törnek a csontok.

1. Chiller

Ha szadista játékokról beszélünk, szinte kötelező jelleggel meg kell említenünk az 1986-ban kiadott Chillert, ez ugyanis a tökéletes példa arra, hogyan lehet túlzásba vinni a brutalitást, arra utazva, hogy a sokkoló tartalom majd valahogyan eladja a terméket. A játéknak azonban olyan jellege van, mintha egy zavarodott tinédzser készítette volna limitált programozói képességekkel, valahol a szülei félsötét alagsorában berendezett szobájában, dübörgő death metalt hallgatva.

Aki esetleg még nem hallott volna a Chillerről, annak egy kínzás-szimulátort kell elképzelni, valami olyasmit, amit az internet mélyén, zug-weboldalakon szokás találni, és körülbelül pont olyan tartalmas is, mint eme flashjátékok. A célunk az, hogy az ismeretlen főszereplővel a tömlöcünkben kikötözött és kalodába zárt védtelen áldozatainkkal minél változatosabb módon végezzünk, például szétlőve a végtagjaikat, vagy aktiválva a szoba kínzóberendezését egy valamivel gyorsabb halál érdekében.

Nem meglepő módon a Chiller nem volt sikeres, ugyanis a társadalmilag érzékenyebb 80-as években került boltokba, ráadásul játékgépekre igyekeztek eladni, valamint a Nintendo engedélye nélkül, kicsit megvágva és finomítva a helyzeten (az átirat szerint az áldozataink valójában rosszfiúk) NES konzolra. Az Exidy programja az Egyesült Államokban tehát anyagilag buktának bizonyult, de állítólag a fejlődő országokban már sikeresebb volt.

Csak röviden, de azért meg kell emlékezni még a God of War és a Gears of War játékokról, amelyekben szintén nem spóroltak a vérrel a készítők, de ott van még a Dead Space- és a Ninja Gaiden-sorozat is, illetve szegről-végről a Resident Evil is ide sorolható egy-egy durvább jelenete miatt. Szerinted melyik a legbrutálisabb játék?  Szavazz, kommentelj!