Arkham már nagyon vár téged... és éhes. Ha szereted, amikor a rettegés mellé egy adag erkölcsi dilemma is párosul, ezen a nyáron megtalálod a számításod a The Sinking City 2-vel, bár azért ne igyunk előre a mutánsok bőrére. Képzeld el az 1920-as évek Amerikáját, ahol a természetfeletti árvíz nemcsak a dohos pincéket öntötte el, hanem kiismerhetetlen, nyálkás borzalmakat is a felszínre mosott a mélyből. Na jó, ezt nem kell elképzelned, mert igazából legalább egy esetben már biztosan találkozhattál egy ilyen körítéssel, hiszen a The Sinking City első felvonása is valami hasonlóval kecsegtet. Nem volt egy világmegváltó alkotás, de nekem tetszett ez a koncepció, és kétszer is nekifutottam a kalandnak, igaz, csak egyszer játszott végig. Mindenesetre rendesen el tudtam merülni benne, na de nem azért, mert mindent elöntött a víz, hanem mert tényleg be tudott szippantani. Habár nem vagyok egy eszeveszett Lovecrafti rajongó, de ez a világ, nyakonöntve egy jó adag nyomozással, érdekes karakterekkel, és misztikus helyszínekkel, mindig fel tudja kelteni az érdeklődésem.
Mindenesetre arra már most készülj, hogy nem teljesen ugyanaz fogad majd a The Sinking City 2-ben, mint amire előzetesen számítanál. Például búcsút inthetsz a sokat látott Oakmontnak, ugyanis utad ezúttal a Lovecraft-univerzum legikonikusabb, egyben legbaljóslatúbb helyszínére, Arkhamba vezet. A várost, ahol bolyongani fogsz, egy természetfeletti árvíz tartja fogságban, az utcákat pedig elborították az eldritch borzalmak. A preview verzióban két pályát kaptunk, és míg az egyik szabadabb bejárást engedett a városba, addig a másik esetében egy baljós kórház folyósóin való bolyongást tesz lehetővé. Talán ez utóbbi helyszín adja vissza leginkább a fejlesztők azon elképzelését, hogy tényleg egy túlélő horrort szerettek volna összerakni a folytatásban. A tragédia középpontjában egyébként Calvin Rafferty, az okkult kalandor áll, akinek egy végzetesen félresikerült rituálé után a barátnője, Faye, rejtélyes álomba merült. Nemcsak a hullámok alá került piacokon és omladozó épületekben kell eligazodnod a reményvesztett kutatásod során, hanem szembe kell nézned a Slither nevű pestissel is – ez a túlvilági erő élősködőként szállja meg a holtakat, hogy hátborzongató bábként rángassa őket ellened. Ellenfelekből pedig lesznek páran, akiknek tényleg az a sorsuk, hogy vagy kioltják az életed, vagy ők merülnek el a hullámsírban. Visszatérő szörnyektől kezdve az új, zombiszerű lényeken át, lesz kikbe golyót ereszteni. Egyeseknél gusztustalan kelések is megfigyelhetőek, amelyek gyengepontként szolgálnak. A lőfegyvereken kívül, amelyből 3 félét kaptunk a teszt verzióban (pisztoly, shotgun, és egy gépfegyver), még püfölhetjük is a másvilági lényeket, de ezt inkább csak a legvégső esetben húzzuk meg, mert elég könnyen kicsinálnak minket. Nem leszünk teljesen védtelenek egyébként az összecsapások során, mert dodge-olásra is van lehetőségünk, ami tényleg jól jön a necces helyzetekben.
Továbbá a legnagyobb változás, amit tapasztalni fogsz, hogy míg az eredeti kalandban a nyomozói munkád volt a legfontosabb, itt a harc, a szűkös készletek kigazdálkodása, és a fojtogató felfedezés veszi át az irányítást feletted. A lőszered kincs lesz, az ellenségeid – mint például a holttesteket irányító, visszataszító Wijce – pedig könyörtelenek. Persze nem kell attól tartanod, hogy a Frogwares felégette a detektív-múltját, a nyomozás továbbra is ott maradt a játék DNS-ében. Egy-egy tárgy felkutatása, és bizonyos rejtvények megfejtése még mindig fontos részét képezi a kalandnak, és ehhez hasznos lesz a majd már például a Sherlock játékokba implementált dedukciós menü. Itt minden fontosabb nyomot feljegyez a játék, és a rengeteg infó alapján kell kibogoznod a szálakat, amelyek előre visznek a történetben. Például egy totem aktiválásához meg kell keresned a csúcsát, majd az oldalán látható minták sorba rendezéséhez rá kell lelned néhány dokumentumra, amely felfedi a helyes sorrendet, ami után megtörténik a csoda. Ezen kívül lesz egy jó néhány extra fejlesztés, mint a gyorsabb tárazás, a gyorsabb fegyverváltás, stb, amit skillpontokból lehet majd szépen lassan megszerezni. A látványért természetesen az Unreal Engine 5 felel, ami garantálja, hogy a ködös, vízzel borított város atmoszférája szinte lemásszon neked a képernyőről.
Itt viszont máris megemlíteném az első problémámat, ami nem más, mint az optimalizáció. Míg egy Resident Evil Requiem a 4070Ti kártyámmal ultrán 1440p-ben High Ray Tracing mellett is ragyogóan futott (DLSS Quality mellett), és egyszer sem döccent meg, addig a The Sinking City 2-t csak Performance módban (a játél Low - Performance és Quality opciókat kínál a részletes grafikai beállítások menüpont alatt) tudtam normálisan játszani úgy, hogy a DLSS-t is performance módba kapcsoltam. Szóval lesz még csiszolnia a fejlesztőknek ezen a téren, és azért nem ártana, ha egy kicsit visszavennének a rendszerkövetelményből. Így sem csúnya, és végig lehet bőven játszani a játékot, de azért nem ájultam el akkor sem, ha mindent maxra húztam. A másik negatívum, számomra, hogy az egészről egyből az előbb említett Resident Evil széria ugrott be. A főszereplő mozgása a fegyverrel, a inventory, illetve a menedék szoba, ahol el tudjuk menteni az állásunkat, és még egy láda is helyet kapott, ha egyes cuccainkat kipakolnánk megőrzésre. Az én meglátásom szerint a nyomozós irány, és az elsőnek az vibe-ja egy fokkal tetszetősebb volt, de mivel ez csak egy preview verzió, így elképzelhető, hogy a teljes kaland már egy jóval frenetikusabb élményt kínál majd.
Borítókép: Steam
