Jó ideje irigykedve figyelem a környező országokat, hiszen míg a horvátoknak ott a Croteam (Serious Sam, The Talos Principle), az ukránoknak a GSC Game World (S.T.A.L.K.E.R.), a Frogwares (The Sinking City, Sherlock Holmes) és a 4A Games (Metro), a cseheknek a Warhorse Studios (Kingdom Come: Deliverance) a lengyeleknek pedig a CD Projekt RED (The Witcher, Cyberpunk 2077) és a Techland (Dying Light, Call of Juarez), addig kis hazánkban a NeocoreGames az egyetlen olyan videójátékos csapat, amely nemzetközi szinten is ismert. Nem mindig volt ez azonban így, hiszen a '80-as években még Magyarország volt a keleti blokk videójátékos „nagyhatalma”, méghozzá annak a Novotrade Internationalnek (később Appaloosa Interactive) köszönhetően, amely olyan címeket rakott le az asztala, mint az Ecco Jr., az Evander Holyfield’s Real Deal Boxing, a Hungaroring és a Kincskeresők – a teljes listát ITT találjátok. A 15 éve a játékiparban tevékenykedő Várady Zsolt is a Novotrade jelentőségével és a dicső '80-as évekkel kezdte a Pénzcentrumnak adott interjúját, amelyben arról kérdezték a The Wild Gentlemen (Chicken Police, Chicken Police: Into the HIVE!, RetroSpace) programozóját, hogy mit gondol a hazai játékfejlesztés jelenlegi helyzetéről, és mire lenne szükség ahhoz, hogy az ország visszatérjen az élvonalba.
Zsolt szerint azért mehetett ilyen jól a játékipar szekere a kommunizmus idején, mert ez az ágazat relatíve kis befektetést igényelt (nem kellett például felhúzni miatta egy gyárat), és külföldre is el lehetett adni a terméket, ami devizát hozott az országnak. A saját ötletek mellett ráadásul más cégek projektjein is dolgozott a cég – ez amúgy a mai napig jellemző a piacra, elég csak a budapesti Digic Pictures-re gondolni –, ami ugyancsak növelte az elismerést. A Digital Reality által jegyzett Imperium Galactica 2 és a 2004-es Nexus: The Jupiter Incident óta azonban rengeteg víz lefolyt a Dunán, az akkor még virágzó ipar pedig kisebb indie csapatokra és solo fejlesztőkre töredezett szét – a programozó úgy véli, 2015 óta nem is igazán beszélhetünk hagyományos értelemben vett játékiparról. Ebből adódóan Zsolt ambivalens érzelmekkel fogadta a hírt, miszerint az előző kormány jelentős állami támogatást adott a King Arthur: Knight's Tale-t és a The Incredible Adventures of Van Helsing-sorozatot is készítő NeocoreGames-nek, mert bár örül annak, hogy a stúdió egy valódi AAA címet fejleszthet, ebből az 1,5 milliárd forintból rengeteg kis és közepes csapatot lehetett volna visszarángatni a szakadék széléről. És hogy miért küzdenek ezek a brigádok a fennmaradásért? Természetesen azért, mert a Covid alatt történt toborzási hullám Magyarországot is elérte, majd miután lecsengett a pandémia, szorult helyzetben találták magukat az alaposan „meghízott” cégek.
Érdemes egyáltalán játékfejlesztéssel foglalkozni?
Várady Zsolt aláhúzta, hogy a hozzáférhetőség is jelentősen megnehezíti a kezdők életét, hiszen míg a Steam első éveiben még csak évi 50-70 játék jelent meg a Valve online boltjában, addig mára 23 000-re tehető az új debütálások száma, vagyis majdhogynem lehetetlenség kitűnni a tömegből – ezen sajnos a Steam Jövő Feszt is csak néhány embernek segít. Éppen ezért ma már messze nem elég, ha valaki csinál egy jó játékot, muszáj, hogy legyen valamilyen „hűha faktor” – az interjúalany az I Am Bread abszurd koncepcióját hozza fel példaként –, ami miatt észreveszik az emberek az adott produkciót. Ugyancsak rengeteget segíthet az organikus terjedés, mert hát mi lehet jobb reklám annál, ha egy ismert streamer pörgeti a játékodat több (tíz)ezer néző előtt? Erre egyébként van is hazai példa, Zsozeatya ugyanis rengeteget nyüstölte már a csapatával a mindössze egy ember, Genesz fejlesztette The Long Drive-ot, ami az elborult fizika és a (feltehetően) szándékos bugok miatt tökéletes matéria a követők szórakoztatásához. Ami a piszkos anyagiakat illeti, az interjúalany szerint egy solo projekt esetén már néhány ezer eladás is óriási sikernek számít – éppen ezért örülhet például Genesz, amiért ennyire felkapták a munkáját –, míg közepes létszám esetén úgy 50 000 eladott kópia kell az üdvösséghez – Magyarországon ugyebár nem nagyon beszélhetünk több száz fős óriásokról, szóval azt kár belevenni a szórásba.
És mindezek fényében megéri ma Magyarországon játékfejlesztőnek állni? Nos, erre még a The Wild Gentlemen mindenese sem tudott egyértelmű választ adni, azt viszont kiemelte, hogy ha valaki erre adja a fejét, akkor első körben hobbi szinten művelje, mivel ez az egyetlen olyan szabadidős tevékenység, ami ugyan rengeteg időt és energiát igényel, de ha szerencsés az ember, végül több pénzt hozhat a konyhára, mint amennyit elvitt. Biztos továbbá abban, hogy előbb vagy utóbb lecseng a mostani stagnálás, és szükség lesz a szakemberekre, így óriási előnyből indulnak azok, akiknek már van tapasztalatuk a kódolásban vagy a dizájneri munkában. Apropó kódolás: az AI egy kétélű kardnak számít ebben az iparban, mert bár szép és jó, hogy ma már az iskolapad koptatása nélkül, pusztán a mesterséges intelligencia segítségével is el lehet sajátítani a programozás alapjait (vagy ha más nem, megcsinálja, amit kérünk, lásd vibe coding), ugyanakkor ki is válthat néhány szakmát – minek például felvenni egy koncepciós művészt, ha a ChatGPT is tud készíteni vázlatokat?
Mire lenne szükség a fellendüléshez?
A millió dolláros kérdés persze az, hogy létrejöhet-e Magyarországon egy olyan presztízsű fejlesztőcég, mint a CDPR, a GSC Game World vagy a Középföldére is ellátogató Warhorse Studios? Nos, Várady Zsolt szerint első körben egy jól működő hazai kiadóra lenne szükség, ami egyrészt össze tudná fogni a magyar fejlesztőket, másrészt így nem kellene külföldön keresgélni, ergo a határon belül maradna a bevétel. Fontos továbbá, hogy az épp regnáló kormány ne csak pénzügyi, de kulturális megfontolásból is biztosítson forrásokat ennek az iparnak – ennél a résznél felhozta a HIKE: Beyond the Trails című indie produkciót, melynek készítője (Para 51 Games) aprólékosan lemodellezte a Tisza-tó környékét, így az opusz nem csupán gyönyörű, de meg is hozhatja az emberek kedvét a (valódi) természetjáráshoz. Ugyancsak elengedhetetlen lenne, hogy ismét létezzen idehaza tényleges játékipar, amin jelenleg is gőzerővel dolgozik a Magyar Játékfejlesztő Egyesület, valamint maga Zsolt, aki hungame.blog oldalán gyűjti a nálunk készült alkotásokat. Bízzunk benne, hogy a NeocoreGames nagyot gurít a nemrég kapott támogatásoknak köszönhetően, a csapat sikere ugyanis könnyedén magával húzhatja azt körülbelül 10 000 fejlesztőt, aki szeretne megélni a kedvenc hobbijából.
Borítókép forrása: Steam
