Stephen Kingnek valahogy nincs nagy szerencséje a filmadaptációkkal. Bár az elmúlt évek során nem egy bestsellerét láthattuk már a mozivásznon, ezek az alkotások a legtöbb esetben egyszerűen csak középszerűek, vagy olyanok sem voltak, mikor pedig King maga próbálkozott be a rendezéssel… Nos, maradjunk annyiban, hogy mindenki tudja, milyen lett végül a Maximális túlhajtás, avagy a Maximum Overdrive.
Mindez azonban nem tántorította el az HBO-t attól, hogy lecsapjon az egyik legfrissebb King regény, A kívülálló megfilmesítési jogaira, és 2020-ban elő is álljon egy, a könyv cselekményén alapuló, tízrészes horrorsorozattal. A kérdés már csak az, hogy milyen lett az adaptáció? Sikerült összehozni egy izgalmas és feszült évadot, vagy A kívülálló is inkább a középszerű King adaptációk egyre csak gyarapodó táborát erősíti majd? Kritikánkból minden kiderül.
A tökéletes lebukás
A kívülálló története Georgia államban, Cherokee City városában játszódik, ahol brutálisan meggyilkolnak egy kisfiút, Frank Petersont. Az áldozatot összeharapdálják, összevagdossák és egy bottal megerőszakolják, így a helyi rendőrség mindent megtesz a gyilkos mielőbbi lekapcsolása érdekében, és ez meglepően könnyen össze is jön nekik. A gyilkosság napján ugyanis többen látták az áldozatot a helyi baseball csapat edzőjével, Terry Maitlanddel (Jason Bateman), akinek az ujjlenyomatait és a DNS-ét megtalálják mind a holttesten, mind a gyilkossághoz használt furgonban.
Az eset nem is lehetne egyértelműbb, mikor azonban Ralph Anderson nyomozó (Ben Mendelsohn) egy baseball meccs kellős közepén letartóztatja Terryt, fura dolog történik: az edző tagadja, hogy bármi köze lenne a szörnyű tetthez, sőt, megdönthetetlen alibije is van a gyilkosság idejére. Innentől pedig Anderson nyomozónak szembe kell néznie azzal a kényelmetlen kérdéssel, hogy lehet-e egy ember egyszerre két helyen? És ha nem, akkor Terry Maitland helyett mégis ki vagy mi ölte meg azt a szerencsétlen fiút? És vajon mikor fog lecsapni újra?
Ugyanaz, mégis más
Be kell valljam, nekem A kívülálló alapjául szolgáló regény nem túl nagy kedvencem. Az első nagyjából száz oldal piszok erős, azonban onnantól kezdve King folyamatosan veszít a lendületből, és nekem valahogy végig az volt az érzésem, hogy a regény sokkal ütősebb is lehetett volna, ha a harmadát kivágják. Épp ezért félve ültem le a sorozat elé, hiszen a könyv izgalmas és feszült részeit az első másfél részben ledarálják (nem véletlen ez a két legjobban értékelt epizód az IMDb-n is), és attól tartottam, hogy innentől kezdve a készítők is ugyanúgy elvesztik majd a tempót, mint King.
Ez a félelmem azonban szerencsére alaptalannak bizonyult, legalábbis részben. A kívülálló készítői ugyanis jó érzékkel elkerülik a regény legnagyobb hibáit: egyrészt jóval korábban behozzák és egyértelművé teszik a paranormális szálat, másrészt pedig Holly Gibney (Cynthia Erivo) karakterét is sokkal ügyesebben kezelik, mint a könyvben, így már közel sem lóg ki olyan durván a cselekményből. Külön tetszetős, hogy Holly magánnyomozását is kiegészítették egy kicsit a sorozatban, így többet is megtudhatunk a tragikus események hátteréről.
Azonban hiába a nyerő változtatások, A kívülálló azért így sem tudta teljesen elkerülni az alapjául szolgáló könyv gyengeségeit. Az első két epizód után, ha nem is olyan drasztikusan, mint a regényben, de azért itt is csökken a tempó (ez főleg az ötödik és hatodik rész környékén lesz egyértelmű), amikor pedig megjelenik a színen Holly Gibney, akkor Anderson nyomozó szála nagyon erősen a háttérbe húzódik, ami szintén nem a legszerencsésebb megoldás. Valószínűleg jobb lett volna csak nyolc epizódot készíteni, úgy egy sokkal feszültebb és izgalmasabb adaptáció is összejöhetett volna.
Külön említést érdemes még a finálé és az egész történet lezárása. A végső leszámolás a könyvben egy nagyon erős, klasszikusan „kinges” jelenet, és a kilencedik rész végén a készítőknek sikerül is elkapniuk ezt a hangulatot, azonban a tizedik epizód valami kegyetlenül túlnyújtja az egész befejezést, ami így el is veszti az ereje nagyját, és inkább lesz kicsit unalmas, semmint izgalmas és feszült.
Senki sem az, akinek látszik
Ami a színészeket illeti, itt javarészt jól teljesít A kívülálló. Ben Mendelsohn nagyon jó Ralph Andersonként, ahogy a nyomozó feleségét játszó Mare Winninghamra és a Terry Maitlandként feltűnő Jason Batemanra sem lehet panasz. Akit viszont feltétlen ki kell emelni, az Cynthia Erivo, aki egyszerűen remekel Holly Gibney szerepében, tökéletesen adja vissza a magának való, zseniális magánnyomozót, akinek azért rendesen akadnak furcsaságai. Bill Camp Howard Salomonként szintén telitalálat, bár túl fontos szerep nem jut neki, nagyszerűen hozza a minden hájjal megkent ügyvédet.
Nem minden esetben sikerült azonban ilyen jól a színészek kiválasztása. A legfeltűnőbb talán Yul Vazquez, aki mind kinézetben, mind habitusban nagyon távol áll a regényben szereplő Yunis Sablo nyomozótól, de én azt is sajnáltam, hogy Claude Bolton (Paddy Considine) anyját végül lecserélték egy fiútestvérre. Érzésem szerint a regényben szereplő idős nőbe sokkal több karakter és egyediség szorult, mint Seale Boltonba (Max Beesley), aki végül átvette a helyét, és a finálé is érdekesebben alakulhatott volna, ha ő van ott Claude testvére helyett.
Kell nekünk még egy zsákos ember?
Mindent összevetve azonban ki lehet jelenteni, hogy fenti gyengeségei ellenére A kívülálló egy igazán kellemes alkotás, amit kár lenne kihagyni, főleg akkor, ha valakinek amúgy is van HBO Go-előfizetése. Igaz, hogy a színvonal és a tempó a sorozat második felében kicsit visszaesik, ahogy a fináléra és néhány színészre is bőven lehet panaszunk, azonban mindezt feledtetni tudja velünk a többiek remek alakítása és az egész történetet belengő nyomasztó, sokszor kifejezetten félelmetes légkör.
Sőt, mivel a sorozat készítői elég bátran és ötletesen nyúltak az alapanyaghoz, ezért A kívülálló azoknak is ajánlható, akiknek az alapjául szolgáló King regény annyira (vagy egyáltalán) nem jött be. A saját példámból kiindulva azt tudom mondani, hogy ettől függetlenül érdemes egy esélyt adni az első évadnak, ugyanis könnyedén érheti az embert némi kellemes meglepetés.
