Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, ezúttal a 2000-es évek végére. 2008 elején a Lost volt a legmenőbb dolog a tévében. Három évadot adtak le eddig az időszakig, és a különféle fórumok és rajongói oldalak napi szinten több száz bejegyzést termeltek ki a titokzatos füstszörnyről, meg a Dharma vállalatról szóló elméletekből, és a többség pontosan tudta, hogy mit jelenet az az elsőre jelentéktelennek tűnő számsor, a 4, 8, 15, 16, 23, 42. A rajongók – köztük én magam is – ki voltak éhezve mindenre, ami a Lost-hoz kapcsolódik, így a Lost: Via Domus videójátékra is éhes oroszlánként vetettük rá magunkat. Ezt a spinoffot a Ubisoft Montreal készítette, és 2008. február 26-án jelent meg, éppen akkor, amikor a sorozat 4. évada debütált, sőt mindössze két nappal azelőtt, hogy az Egyesült Államokban bemutatták a The Constant-ot, a Lost egyik legjobb epizódját.

Füstbe ment tervek

A Lost: Via Domus sajnos nem lett jó játék, de felértékelődik, ha rajongóként ülsz le elé. Túl gyakran ismétlődik benne ugyanaz az unalmas Pipe Mania feladvány (igen, a biztosíték-kapcsolgatós), azok a részek pedig, ahol a füstszörnyet kell kikerülnöd, konkrétan dühítőek. Jól néz ki, meg a hangját is remekül átemelték, de teljesen random, bármiféle logikus útvonalat mellőzve mozog, így a kikerülése abszolút szerencse dolga. Az a rész pedig, amikor illékony dinamitot cipelve kell kikerülnöd (ami naná, hogy felrobban, ha csigatempónál gyorsabban mozogsz), olyan elképesztően rossz, hogy egyszerűen nem hisszük el, hogy a Ubisoftnál erre rábólintottak. Az üldözéses részeknél még az átvezető animációkat sem tudod elnyomni, szóval, ha bukod a fogócskát, szépen nézheted mindet elölről. A flashback szakaszok is gagyik, ahol fotókat kell készítened bizonyos dolgokról, hogy visszaemlékezhess. Itt simán megeshet, hogy lefotózod azt a dolgot, amit a játék akar, de mégsem hajlandó továbbengedni, mert egy hangyányit életlen a fókusz – felesleges macera ez is.

A főszereplő Elliott Maslow, aki szintén az Oceanic 815-ös járat túlélője. Amikor éppen nem a füstszörny üldöz a dzsungelben, vagy a többiek nem lőnek rád, a Via Domus egy kalandjáték nyugodt hangulatát árasztja magából, beszélgetésekkel és tárgykeresgéléssel. Olyan, a sorozatból hűen átemelt helyszíneket fedezhetsz fel, mint a tengerparti tábor és a Fekete Szikla, meg persze számos Dharma-állomást is, köztük a Gyöngyöt, a Pálcát, a Lángot és természetesen a Hattyút. Ez utóbbit tökéletesen alkották újra a sorozat készítői segítségével, és még a jól ismert számokat is be kell pötyögnöd, majd megnyomni a gombot. Az időzítő egyébként valós időben ketyeg, így elméletileg soha nem hagyhatod el a játék ezen fejezetét, és 108 percenként kötelességtudóan be kell írnod a számokat, mint Desmond – mármint, ha nincs jobb dolgod. Sajnos a lemezjátszón viszont nem lehet a Make Your Own Kind of Musicot lejátszani, pedig ez már tényleg csak a hab lett volna a Dharma-tortán.

Nem Penny hajója

A többi túlélővel is beszélgethetsz, kérdéseket tehetsz fel nekik a szigetről, a baleset előtti életükről, vagy csak random tárgyakat mutogathatsz nekik, amiket épp felszedtél. És igen, Charlie itt is el tudja énekelni a You All Everybody-t. És bár a sorozat számos szereplője tiszteletét teszi – köztük Ben, Desmond, Claire, Sun, és mások is –, sajnos nem az eredeti hangjukon szólalnak meg, ami kissé illúzióromboló. Jópofa, hogy lehet kereskedni is, például Sawyerrel. Ahogy felfedezed a dzsungelt, vizes palackokat, kókuszdiót, Apollo Bar csokikat és más értékes tárgyakat szedhetsz fel, amiket hasznos dolgokra, például lőszerre cserélhetsz – ez szintén kalandjátékos hozomány, de remekül működik. A részletekre való odafigyelés amúgy is lenyűgöző a játékban, különösen, ha Lost-rajongó vagy. A tengerparton Sawyer olvas, Kate vágyakozva nézi a játékrepülőt, amit a visszaemlékezéseiben is láthatsz, Charlie gitározik, Hurley pedig leltárt készít a Hattyú állomáson talált cuccokból.

A fan-service egyébként is ezerrel pörög a játékban. Próbáld csak ki, hogy beírod a 77-es kódot a Láng állomás számítógépbe, és az egész létesítmény rögtön felrobban. Még egy olyan Dharma furgont is találhatsz a dzsungelben, aminek egy láda sör van a hátuljában, Roger Linus jóvoltából – egyértelmű, hogy a fejlesztők maguk is hatalmas rajongók. Ami különösen érdekes, hogy a Via Domus PC-s változata tökéletesen fut Windows 10 alatt még most is, így nyugodtan tehetsz vele egy próbát, ha annak idején kimaradt. A játék egyfajta időkapszula is egyben, amely azokat az időket képviseli a szériából, amikor még hétről hétre számtalan rejtélyt kaptunk, és még mielőtt a Fekete ruhás férfi és Jacob bemutatkoztak volna. Vannak egyértelmű és kissé idegesítő hibái, de Lost-rajongóként szerezhet néhány kellemes percet a Via Domus, és persze nosztalgiázni is tökéletes.