A Tom Clancy's The Division első része hatalmas kedvencem volt annak idején, hiszen egyrészt ennyire jól videojáték még nem adta át a posztapokaliptikus (és behavazott) New York hangulatát, másrészt magyar felirattal is el volt látva, úgyhogy duplán örülhetett a hazai közönség. Hosszú évekig számomra a definitív The Division-élmény, az a The Division 1 volt – és nem a folytatás. Láttam, mikor megjelent és néztem is róla pár videót, de sosem fogott meg annyira, hogy esélyt adjak neki. Nemrég viszont akciós volt az egyik fullos kiadása, úgyhogy lecsaptam rá – és egyáltalán nem bántam meg. A Tom Clancy's The Division 2 még évekkel a megjelenése után is egy olyan videojáték, amely képes lekötni mind az új, mind a visszatérő játékosokat, főként azért, mert folyamatosan fejlődő, tartalmakkal bővülő élményt kínál. A fejlesztők hosszú távon is támogatták a játékot új szezonokkal, eseményekkel és frissítésekkel, így a világ nem vált statikussá: mindig van valami új cél, kihívás vagy jutalom, ami miatt érdemes visszatérni hozzá.
Teljesen az alapoktól ugrottam bele, vagyis az ügynökömet (Agent) a nulláról kezdtem el felépíteni, de ami szinte rögtön feltűnt, hogy a The Division 2 sokkal jobban jutalmazza a játékost, mint az első felvonás. Jóval többször dobál erősebb fegyvereket és páncélokat a lootokból, így a főküldetéseket is könnyebben lehet darálni. A játék egyik legnagyobb erőssége a hangulata és a részletgazdag világa. A posztapokaliptikus Washington D.C. és a később elérhető New York (és benne Brooklyn) területek rendkívül kidolgozottak, tele apró történetmesélő elemekkel, amelyek folyamatosan fenntartják az érdeklődést. A környezet nemcsak látványos, hanem élőnek is hat: random események, egymással is harcban álló ellenséges frakciók mozgása és dinamikus aktivitások teszik változatossá a játékmenetet. Ebből a szempontból a játék nekem nem kevés The Last of Us hangulatot hozott. Üresen álló autók az út közepén, elhagyatott épületek, szemét-hegyek mindenütt és az ezek között kóborló állatok dobják fel a környezetet.
Emellett a játékmenet mélysége is kiemelkedő. A loot-rendszer és a karakterépítés rengeteg lehetőséget kínál: különböző felszerelések, fegyverek és skillek kombinálásával mindenki kialakíthatja a saját játékstílusát. Ez különösen az endgame elstartolásával válik érdekessé, ahol a build-optimalizálás és a csapatmunka kulcsfontosságúvá válik. Én speciel a puska + mesterlövész puska kombóval tolom, mellette pedig a drón és a ledobható turret a jóbarátom. A kooperatív élmény szintén nagy vonzereje a játéknak. Barátokkal vagy akár idegenekkel együtt játszva a küldetések és a raid-ek sokkal izgalmasabbak, és valódi taktikai együttműködést igényelnek. A közösség még mindig aktív, így nem nehéz társakat találni a nehezebb kihívásokhoz sem. Ez akár a Dark Zone-okban is lehetséges, ahol épp a minap esett meg velem, hogy összetalálkoztam egy random játékossal, de nem nyitottunk tüzet egymásra rögtön. Ehelyett emote-tal tisztelegve jeleztük, hogy akár lootolgathatnánk együtt is, mert miért ne?
Végül, de nem utolsósorban, a játék jó ár-érték arányt képvisel, hiszen gyakran jelentős kedvezményekkel érhető el, miközben tartalmilag egy kifejezetten gazdag élményt nyújt. Két nagyobb DLC és rengeteg mellékes küldetés (ezzel együtt pedig új helyszín) várja mindazokat, akik adnak egy esélyt neki. A legutóbbi évfordulós frissítés alkalmával javítottak a grafikán, illetve került be egy Anniversary Event Pass is, amivel Ubisoft-játékok skinjeit lehet kioldani. Bár a The Division 2 live-service cím, semmi olyasmi nincs benne, ami előnyhöz juttathat más játékosokkal szemben – a Store-ban kizárólag a DLC-ket, bundle-csomagokat és különféle skineket (ruhákat vagy fegyver-festéseket) vehetünk valódi pénzért.
Összességében tehát a The Division 2 azért éri meg még ma is, mert folyamatosan frissülő, mély és hangulatos játék, amely egyedül és csapatban is hosszú távon élvezetes marad. Én teljesen egyedül vágtam bele, de egyáltalán nem bántam meg, és már legalább 50 órát tettem a játékba. Tudom, hogy ez nem sok, de manapság kevés videojáték tud lekötni ennyire. Ráadásul a két The Division-játéknak nagyon érdekes háttértörténete van, amik a DLC-kkel együtt már annyira komplexek, hogy a minap egy négyórás lore-videót találtam róluk. Tudom, hogy divat lett szidni a Ubisoftot manapság, de higgyétek el, hogy a Tom Clancy's The Division 2 kapcsán semmi ilyesmire nincs oka az embernek. Ez egy nagyszerű, tartalmas és addiktív TPS-lövölde, amit én abszolút bátran tudok ajánlani mindazoknak, akiknek – hozzám hasonlóan – kimaradt korábban! Még ebben az évben pedig egy vadonatúj DLC érkezik hozzá!
Borítókép forrása: Ubisoft
