Hiába: a címlapokra csak a legnagyobbaknak adatik meg feljutni. Ők azok, akiken férfiak elábrándoznak unalmas perceiken, akikkel együtt töltenék minden szabad percüket, akiknek kegyeiért hatalmas összegeket hagynak jobb helyeken, csak hogy nekik minél jobb legyen. Akik elvarázsolnak és emberek milliói lesznek rabjaik évekre. Az élet azonban nem fenékig tejfel, és néha szűkösebb idők is jöhetnek, amikor is kénytelenek vagyunk rádöbbenni, hogy az évfolyamtársnak / padtársnak / szomszéd lánynak ugyanolyan – ha nem jobb – mellei vannak, mint vágyaink netovábbjának, sőt sokkal eredetibbek is, mint címlapokon szereplő társaik. Mire is várunk akkor tulajdonképpen...?