A Dying Light alapkoncepciója az, hogy parkour mozdulatok segítségével kell megmenekülnünk a gyilkos zombik hadától, melyek a napszak függvényében másképpen viselkednek: nappal lomhábbak, könnyebben kijátszhatók, így ekkor kell felszerelést gyűjtenünk illetve begyakorolni a mozdulatokat, míg este az élőhalottak megvadulnak, agresszívvá válnak, valamint megjelennek a különleges ragadozók is, amik szintén csak ránk pályáznak.
Maga a játék egyébként illeszkedik a stúdió korábbi alkotásai által meghatározott profilba, vagyis itt egy egzotikus szigeten találjuk magunkat, minimális felszereléssel és nyersanyaggal, de ahogy felfedezzük az óriási, dinamikus térségét, úgy találunk a számunkra hasznos anyagokat. Ezekből -- akárcsak a Dead Islandben -- fegyvereket eszkábálhatunk, amik jól jönnek majd a nappali, de legfőképpen az esti összecsapások során, ahol minden tudásunkat latba kell vetnünk, ha túl akarjuk élni ezt az egész kalandot. Természetesen a karakterünk az utunk során fejlődik, új képességekre tesz szert, s úgy összességében egy talpraesettebb túlélővé válik, akinek már nem kell tartania az egyszerű csoszogó hulláktól.
Azt hiszem, azt már mondanunk sem kell, hogy minden összecsapás belső nézetből zajlik, a német srácok pedig nem fogták vissza magukat, ha roncsolódó fejekről vagy a vér modellezéséről volt szó.
Ami elsőre feltűnik, hogy a grafika gyönyörű... Lenne, ha normálisan futna. Kb. 15 és 70 FPS között ugrál a képfrissítés minimális grafikai beállításokkal (1366x768p felbontás mellett). Összehasonlítás képpen a Mad Max maximum grafikai beállításokkal simán fut 1920x1080p felbontáson 40 FPS körül. A második dolog ami feltűnik, hogy ez a következő Dead Island (simán számozott folytatásnak mondanám, ha nem látnám a címet, mikor elindítom). Mászkálás Assassins Creed-hez hasonul (főleg mikor meglátja az ember a második városrészt), és még a lockpick volt nagyon ismerős valamilyen játékból, azt hiszem a Skyrimből.
A sztori leköt. A melléküldetések már kevésbé. Sokan érdekességnek tartják (pl. a PCguru tesztben is) a segélycsomagokat, hogy fuhh, azt meg kell szerezni és leadni, stb. Ez a valóságban egyáltalán nem ilyen izgalmas, nem kell vele foglalkozni, ha csak nem akarsz egy kis plussz XP-re szert tenni. És még akkor is csak annyi az egész, hogy odamész ahol a térkép jelöli a csomagot, megölöd azt a két-három embert aki esetleg megelőzött, kinyitod a dobozt, és elviszed a bázisra azt, ami benne van. A következő izgalom az éjjeli bevetés, ami ugye sokkal kockázatosabb, veszélyesebb, mint a nappali, de igazából ez is felesleges lenne, mert nyugodtan átugorhatod az éjszakát és folytathatod nappal, csakhogy néhány küldetés rákényszerít, hogy éjszaka teljesítsd. A fegyverek upgradelésével szinte felesleges foglalkozni, mert egyrészt úgyis tönkremennek, másrészt lesz puskád/pisztolyod, harmadrészt van egy olyan képesség, hogy szétrúgd a zombi fejét, ha magasaban vagy mint ő (ami könnyen megoldható), negyedrészt sokszor jobb kerülni az összetűzést és inkább továbbrohanni.
Szóval nem is tudom, talán inkább nem tetszik a játék, mint tetszik. Meg aztán vannak idegesítő dolgok, pl. volt hogy beestem a textúra alá, vagy negyed órát úsztam, mire visszadobott a safe house-ba, többször lefagyott a játéktól a grafkari drivere, de a legidegesítőbbek azok a mellékküldetések, mikor valakit el kell kísérnünk valahová. Ezt azért utálom, mert azok a hülyék ahelyett, hogy továbbfutnának, leállnak verekedni a zombikkal, a verekedésre bevonzunk mégtöbb zombit, és meghalunk.
A link szövege...