Játékadatbázis

A Carbon Studio játéka tulajdonképpen egy sci-fi környezetben játszódó „sétaszimulátor”. Hősünk lezuhant egy bolygón, ahol az élet valamiért eltűnt. Elhagyatott városok állnak mindenfelé, csontvázak hevernek a sarkokban, mindent sivatag borít. A mi feladatunk egyrészt, kideríteni, miért haltak meg az emberek a bolygón, másrészt üzemanyagot kell gyűjtenünk lerobbant hajónkhoz.

Minden idők legrealisztikusabb pinball játéka újra megjelent, ezúttal PC-n, és szórakoztatóbb, mint valaha! A program fotorealisztikus grafikával (max. 4K felbontás), jó zenei anyaggal, valós, fizikán alapuló labdamozgással rendelkezik, emiatt pedig a játék a szokottnál nehezebb játékmenetet ad. Az eddig megjelent kritikák alapján a Pro Pinball Ultra magas színvonalú szórakozást kínál minden, a műfajt szerető játékosoknak érdemes kipróbálniuk, de érdemes felkészülni arra, hogy nem lesz egy könnyű menet!

A Stephen's Sausage Roll egy egyszemélyes stúdió alkotása, de a szerény külső ne tévesszen meg senkit. A Stephen’s Sausage Roll a logikai játékok Dark Soulsa, mert mocskosul nehéz, viszont elképesztően eufórikus sikerélményt ad, és egy-egy fejtörő sikeres megoldása után NAGYON okosnak érezheti magát a játékos addig a fél percig, amíg el nem kezdi a következő zseniálisan gonosz pályát. Ugyanakkor a majdnem 30 eurós ár egy picit meredek, még a nyújtott élmény ellenére is.

A Bridge Constructor című alkotásban egy hídépítő mérnök bőrébe bújhatunk bele. Sikeres tervezés-építés esetén az autók/teherautók végig tudnak haladni a szerkezeten, de ha rosszul csináltunk valamit, az menthetetlenül összeomlik. Több tucat szinten keresztül kell egyre bonyolultabb építményeket létrehozni, melyekhez különböző anyagokat (fát, vasat, kábeleket, betontalapzatokat) lehet felhasználni. Természetesen a Bridge Constructor tartalmaz Steam achievementeket és eredménytáblákat is, így az egész világ megtudhatja, hogy milyen jó mérnöki vénával rendelkezünk.

Egy kislány, Mion emlékek nélkül ébred ősi romok között, és mindössze két szentjánosbogár, Lumen és Umbra van a segítségére, hogy kijusson onnan és fényt derítsen a titokra: hogyan került oda? Ehhez persze a triónak mindenféle feladványokat kell megoldania, rémségekkel megküzdenie és elkerülni a sötétségben megbújó csapdákat.

Az Ecco the Dolphin egy immár több mint húszéves sorozat, melyben egy pajkos delfint irányítva kell átjutnunk a klasszikus platformpályákon, miközben nehéz logikai feladványokat oldunk meg.

A Zoombinis egy gyerekeknek készült szórakoztató ügyességi játék, melyben pici, kék lényeknek kell megmutatni az utat új otthonuk felé. A Zoombinis az 1990-ben megjelent Logical Journey of the Zoombinis folytatása, kellemes, de egyre nehezedő feladványokkal, megfelelő történettel, sok humorral, és agytornával. A TERC alkotása azoknak szól, Azoknak ajánlott, akik két pörgősebb játék között szívesen oldanának meg egy-két logikai kihívást, vagy éppenséggel azon szülőknek, akik csemetéjüket némi matematikára kívánják oktatni.

A Canveus névre keresztelt játék a Myst nyomdokaiban jár (ami persze nem véletlen, hiszen a MystJam verseny keretében készült), én nem csak az irányítás, hanem a nehézség terén is. Egy papírlapon megelevenedő fantáziabirodalom és annak furcsaságai elevenednek meg előttünk, a feladatunk pedig „csupán” annyi, hogy a hat, előttünk álló gépezet rejtélyét megoldjuk, ugyanis csak ezek működésbe hozásával állíthatjuk vissza az égbolt régi pompáját.

A magyar illetőségű White Rabbit Games programjában cuki lények háromfős csapatát irányítva mérkőzhetünk meg a gép és más online felhasználókkal különböző minijátékok (foci, hoki stb.) során.

A The Turing Test a Jupiter Európa nevű holdjára visz minket, ahol egy kutatóközpont köri rejtély felderítése a célunk, a megoldás kulcsa pedig számos, egymással összekapcsolódó, komplex kirakós teljesítése. Ebben az Energy Manipulation Tool (EMT) lesz a segítségünkre, amikkel különböző berendezéseket kelthetünk életre, sőt, az állomás mesterséges intelligenciája felett is átvehetjük az irányítást, hogy felderítsük az eseményeket.

A Rare Replay egy gyűjteményes csomag, ami 30 játékot tartalmaz az angol stúdió által fejlesztett programokból. A Rare Replay-t a stúdió fennállásának 30. évfordulója alkalmából készítették el: a kínálat jól összeállított, ugyanakkor néhány igazi klasszikus hiánya fájó pont lehet. Ennek ellenére Xbox One tulajdonosoknak érdemes kipróbálniuk, mert a játéktörténelembe nyújt bepillantást ez a kollekció.

A TIS-100 egy furcsa alkotás: a Zachtronics a programozás alapjaiból hozott létre egy jóféle puzzle játékot. A játékmenchanika két részből áll: az egyik, hogy sorra programozzuk az előttünk megnyíló memóriaszegmenseket. Ezek az úgymond „pályák”, vagy puzzle-feladványok, ahol különböző aritmetikai-logikai eszközöket kell mikroprogramok segítségével életre keltenünk. A másik mechanikai elem már kevéssé játékos, és az előzőekből következik: gyakorlatilag egy nagyon leegyszerűsített assembly nyelvet kell elsajátítanunk, hogy a mátrixba rendezett csomópontokon aprócska programok futtatásával meg tudjuk oldani a feladványokat. Ennek megfelelően ez nem is klasszikus játék, inkább csak egy rétegprogram, ami azoknak ajánlható, akik érdeklődnek a téma iránt.

Zachary „Zach” Barth tényleg nem tud hibázni. A másokat gazdaggá tévő Infiminer és a páratlan SpaceChem szerelemgyermekében, az Infinifactoryban benne van minden, ami miatt imádjuk Zach átlagembertől eltérően működő elméjének szüleményeit. Az Infinifactory ugyanis egy zseniális logika-puzzle játék azoknak, akik hajlandók gondolkodni, és nem ijednek meg a kihívásoktól.

Négy év kemény munkája után megjelent a Portal 2 rajongói kiegészítője, a Portal Stories: Mel, ami közel két tucat, az eredeti játékban látottaknál sokkal keményebb és csavarosabb feladvánnyal várja a sorozat rajongóit. A játék szinkronja nem túl jó, de ezen kívül nem lehet ok a panaszra: logikára építő tesztkamrák, jól felépített helyszínek és hosszú időre lekötő tartalom jellemzi a Portal Stories-t.

A Keep Talking and Nobody Explodes érdekes variációja a kooperatív élménynek. Az alapfelállás egyszerű: az egyik játékos kezében ott egy bombával megrakott bomba, amit csak akkor lehet hatástalanítani, ha a táskára szerelt feladványokat megoldja. Na de hogyan? Hát úgy, hogy a másik játékos, aki nem láthatja a képernyőt, meghallgatja a társának leírását, és a kinyomtatott leírásban előkeresi a megoldást. A feladatot nehezíti, hogy mindez időre megy, így bomba hatástalanítása, a látottak elmagyarázása és a papírlapok közötti lázas kutatás izgalmas és egyedi élményt kínál.

A Schrödinger’s Cat and the Raiders of the Lost Quark az Italic Pig piciny fejlesztő stúdiójának első kísérlete, a Worms játékokról ismert Team17 kiadói közreműködésével látta meg a napvilágot, 2014 szeptemberében. Az ötlet már régóta forrt Kevin Beimers fejében, a tervezett három epizódból egyet valósított most meg. Valós fizikai fogalmakra alapozott jó ötletek és könnyed humor jellemzi a programot, de játékos szemmel nézve a program lényegi, azaz „játék része” több sebből vérzik, emiatt pedig kevéssé lehet élvezni.

Az Ironcast vérbeli Match 3 játék, azaz azt a stílust erősíti, melynek gyökerei egészen a nyolcvanas évekig, tulajdonképpen a Tetrisig nyúlnak vissza, de igazából a 2001-es Bejeweleddel vált igazán népszerűvé, és tulajdonképpen a Bejeweled lett a szinonimája. Pont olyan játékfajta ez, amit nem nagyon kell bemutatni senkinek, és amivel még azt a korosztályt (elsősorban az időseket) vagy társadalmi csoportot is rá lehet venni a videojátékozásra, akiket amúgy teljesen hidegen hagy, vagy éppen taszít az egész. Na, az Ironcast nem nekik szól, hanem a Puzzle Quest közönségének, akik értékelik ugyan az alapokat, de jobban szeretik, ha azt jól be is csomagolják, esetleg komplexebbé is teszik.

A kártyajátékok reneszánszában egyre merészebb eszközökhöz nyúlnak a független fejlesztők, aminek eredményeként több izgalmas műfaji keveredésnek lehettünk tanúi az utóbbi időben, elég csak a Scrolls című hexás tábla-/kártyajátékra gondolni. A Hand of Fate sem ragaszkodik szigorúan a hagyományokhoz: alapjában véve egy pakligyűjtögetős, kártyás kaland, aminek fő érdekességét az adja, hogy a csatákat akció-RPG formájában vívhatjuk meg, ez az egyveleg pedig rendkívül jól működik.

A Standpoint a stílusát tekintve egy belső nézetes logikai platformjáték, ami a gyászolás stádiumait hivatott bemutatni, mégpedig egészen absztrakt módon. Öt fejezet, a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és végül az elfogadás vár ránk, amelyek kanyargó idegpályákra hajazó, szögletes alagútszerűségek formájában tárulnak elénk, miközben kis adagokban bontakozik ki előttünk egy tragikus és mélyen személyes hangvételű történet egy fiatal nőről, aki elveszített valaki fontosat az életéből...

A Screamride ugyanis nem tycoon-játék, nincs benne parkmenedzselés, nem kell körmöt rágva figyelni, hogy pozitívba mászik-e a hónap végén a bevétel-kiadás mérleg. Nem, ez inkább egyfajta minijáték-gyűjtemény, de még ez a meghatározás is csalóka, mert igazából csak három „műfajban” kell jól teljesítenünk, viszont azok lényegesen komolyabbak annál, mint amik az ilyen kollekciókban szerepelni szoktak.

A Mario Party 10 az 1998-ban elindult sorozat legújabb része, mely a széria hagyományait követve visszahozza a klasszikus táblás Mario játékok hangulatát. A Mario Party 10 sok játékelemet felhasznál az előző részekből, illetve új játékmódokat is bevezet, sőt, támogatja az Amiibo figurák használatát is.

Edmund McMillen, a Bindig of Isaac és a Super Meat Boy alkotója újabb beteg ötlettel állt elő. A Fingered rövid játék, de legalább olcsó...

A 2009-ben indult Angry Birds-sorozat 15 különböző játék után megkapta az első számozott folytatást. A formula, ahogy azt sejteni lehetett, nem változott túl sokat, de apróbb finomítások azért érkeztek. A free-to-play tábort erősítő játékban kártyák által reprezentált madarakkal (akik között már szabadon válogathatunk) irthatjuk a malacokat, abban az esetben pedig, ha kifogyunk a kártyákból, pénz ellenében pótolhatjuk az állományunkat, vagy megvárhatjuk míg újratermelődnek, illetve van lehetőség arra is, hogy visszakapjunk egy-egy felhasznált kártyát, ha elég ügyesen játszunk. A rombolásban még besegítenek különböző varázslatok, amelyekkel koncentráltan csaphatunk le a bázisok választott pontjára.

A Q.U.B.E. című játék definitív kiadása, amely nemcsak egy csomó hibajavítást és Oculus Rift támogatást hozott, hanem egy csomó új pályát is, olyan kihívásokat, mint az Against the Qlock, teljesen friss zenei anyagot, sőt egy új narratívát is; ennek szerzője Rob Yescome, a Crysis 2 és az Alien Isolation írója, a sztori életre keltéséről pedig Rupert Evans és Rachel Robinson gondoskodik.