Játékadatbázis

A World of Warcraft: Battle for Azeroth című kiegészítője egy hatalmas összecsapás köré épül. A horda játékosok Zandalar szigeteinek három új zónáját fedezhetik fel, míg a szövetség játékosai Kul Tiras szigetének három új zónáját járhatják be. Mindkét fél új szövetségeseket toborozhat ezekben a zónákban.

A This Land is My Land egy nyílt világú program, amely a tetteink alapján folyamatosan változik, s ennek hála akárhányszor nekiállunk a programnak, mindig más és más eredményt kapunk. Máshogy nőnek a városok, más utakat járnak be az őrjáratok, máshogy viselkednek majd az ellenségek. A bejárható terület nagyobb, mint a Skyrimben, itt csatangolhatunk főhőssel, eki egy indián, egyike a régi törzseknek, szóval az őslakosok kontra telepesek harcát ezúttal a másik oldalról ismerhetjük meg.

A Mothership Entertainment alkotása egy kolonizációs stratégia, melyben a távoli, Aven Prime nevet viselő bolygót kell megtölteni élettel. Ennek megfelelően a szokott feladatokat kell elvégezni: vigyázni kell az emberek biztonságára, városokat kell építeni és így tovább. Az Aven Colony nem akar a Civilization vagy az Anno sorozat kihívója lenni, a fejlesztők nem is ezt tűzték ki célul. mindössze annyit, hogy az Aven Colony könnyed szórakozást adjon egy citromos sor mellett, és bár vannak hibái (érdektelen történet), könnyű kezelhetősége és kiegyensúlyozottsága miatt mégis ajánlható, különösen egy komolyabb leárazás esetében.

A Gigantic nem egészen a hagyományos értelemben vett MOBA. Térképein nincsenek sávok és automatizált tornyok, nem masíroznak a biztos halálba creepek, nem kell tárgyakat vásárolni, nincsenek mountok, sőt a képességekből eredő elhúzás és a hógolyó-effektus is igazoltan van távol. Itt nem egy bázist kell védelmezni, hanem egy alapvetően passzív résztvevőt, egy hatalmas szörnyet, akit ha háromszor sikerül megsebezni, a támadó csapat nyer. Csakhogy a bestiákat kizárólag bizonyos időközönként lehet megostromolni, és ez a támadó ablak sem tart tovább 15 másodpercnél.

Az Observer a Layers of Fear alkotóinak 2017-ben megjelent játéka. Egy horror-kaland ez, ami egy cyberpunk világban játszódik, Őrült Stone-al a főszerepben. Az Observer a jövőben játszódik, amikor a Nyugat elpusztította a Keletet és fordítva, az emberek neonfényes házakban élnek, az augmentáció pedig mindennapos. Ebben a jövőben Felügyelők, Observerek segíik a rendőrség munkáját, akik átnézik az emberek emlékeit... A Bloober Team alkotása zseniális művészeti dizájnnal, remek, de nem túl hosszú történettel rendelkezik. Kötelező játék ez a Cyberpunk rajongóinak!

A Sand Sailor Studio alkotása már a premier előtt rengeteg játékfesztiválon kapott jelölést különböző díjakra, többek között a művészeti tervezésért, a narratíváért, a dizájnért. A program egy hihetetlenül nyomasztó képet tár a néző elé, ráadásul a története itt játszódik a szomszédban, Romániában. A Black The Fall sztoriját tehát a valós történelem ihlette, még akkor is, ha az fikcionális. Mély atmoszféra, a totális diktatúra képe, ezt kínálja a Black the Fall, amiben egyetlen szó sem hangzik el, mégis, teljesen világos üzenetet közvetít.

A Football Manager játékok legújabb üdvöskéje, melyben több mint 50 ország 2500 klubcsapata közül az egyiket irányítva kell felverekedni magunkat a csúcsra. A több mint 600 ezer focista részletes adatlapját tartalmazó játék a fejlesztők szerint már majdnem olyan élményt nyújt, mintha a valóságban is futball menedzserként dolgoznánk.

Az Die Young című program az olcsó játékok árusításával foglalkozó IndieGala saját fejlesztése, amiben egy elrabolt nőt kell irányítani a végcélja felé, hogy elmeneküljön arról szigetről, ahol felébredt. A Die Young tartalmaz túlélő elemeket, noha ez nem egy klasszikus túlélő program. A játék főszereplője nem tud fegyvereket használni, viszont állandóan vízre van szüksége, a menekülésben pedig csak akrobatikus (értsd: parkour) képességei segítik. A Die Young rengeteg pozitív véleményt kapott a Steamen, új színt adott az ilyen stílusú játékoknak, érdemes kipróbálni!

Mindenki kedvenc vízvezeték szerelője visszatér, azonban némi üröm az örömben, hogy az Odyssey csak Nintendo Switch-re lesz elérhető. Mario ezúttal a megszokott díszleteket hátrahagyva sok világban, köztünk a miénkben is megfordul majd, társa pedig a más karakterek irányítására képes sapkája lesz. A Super Mario Odyssey nem akkora ugrás, mint amit a Nintendo 64 hozott, de alapötlete forradalmian zseniális, világa fantasztikus, játékmenete pedig közel tökéletes. Super Mario rajongóknak egyenesen kötelező darab, a Nintendo Switch egyik legjobb címe!

A Supreme Ruler-sorozatot valahogy mindig elkerülte a rivaldafény, ami nem csoda, hisz egy kis csapat, komoly marketing nélkül évtizedek óta egyetlen témát pedzeget. Egy kevésbé látványos, de annál érdekesebb történelmi tablót a XX-XXI. századról, amelynek az egyik vonzereje, leszámítva az atomrakéták kezünkbe adott kulcsait, hogy a kanadai fejlesztők időrendben visszafelé haladva először a jövő hadviselését (2010, 2020), majd a hidegháborút, aztán a második világégést, végül most a Nagy háborút modellezték le.

A Children of the Zodiarcs (röviden CoZ) is az internet népe által lett megfinanszírozva, és akárcsak a Hinterland Studios esetében, úgy a Cardboard Utopiánál is neves játékok munkálatain edzett fejlesztők dolgoztak. A sztori önmagában megállná a helyét, azonban a párbeszédek mesterkéltre sikerültek, és ebből kifolyólag az egész szövegkörnyezet élettelennek hat. Egy pillanatra sem szippant be a világ, mert az első perctől érzed, hogy vajmi kevés köze van a valósághoz, ugyanakkor a játékmenet szórakoztató, a kézzel festett hátterek és portréképek csodaszépek, és a kártyás-kockás rendszer is kellően kidolgozott, vagyis jó.

A Stormblood, a Final Fantasy második kiegészítője a játék negyedik változataként szolgál: a grafika egyszerűen mesés, pedig már a Heavenswardnál sem panaszkodhattunk. Az épületek, dungeonök, ellenfelek, karakterek, mind-mind remekül festenek, nem beszélve a környezetről. A karakterszint-limitet a Square Enix megemelte hetvenre, a két új kaszt, a red mage és a samurai pedig izgalmas színt hoz a világmegmentő kalandba. Változtak a PVP szabályai, de néhány újdonság semmit nem tesz hozzá az élményhez. Kötelező vétel azoknak, akik már elkezdték a játékot évekkel ezelőtt, PS4-en mindenképpen ajánlott!

A Solstice Chronicles: MIA nem a Red Solstice folytatása, ugyanakkor mégis van kapcsolat a kettő között, bár a játékmenetet is csak részben örökölte meg elődjétől. A csapat új akciójátéka a történet szempontjából egyazon világ része, itt is a Mars a cél a földi pokolnak hála, ám a vörös bolygón is komoly problémákkal kell szembenézni. Az Ironward ráadásul másodszorra is egész jó játékot hozott össze: Nagyon kellemes, jó árazású twin stick shooter, aminél nemcsak a sok gyilok a lényeg, de a fejlesztés és a minimális taktikázás is.

Az Oxygen Not Included a Klei Entertainment 2017-ben megjelent túlélőjátéka, amiben a fejlesztők összevegyítették a Dwarf Fortress formuláját a Don't Starve grafikai stílusával és tanulhatóságával valamint a Rimworld közérthető komplexitásával. Az Oxygen Not Included-ben az oxigén a túlélés kulcsa, miközben a stílus ismert elemeit is kibővítették a fejlesztők újakkal. Az ONI lebilincselően szórakoztató, humoros és persze könyörtelen, éppen ezért érdemes kipróbálni. Nagyon sokan ezt már megtették, és nekik bejött a Klei által kínált élmény, nézzétek meg a rengeteg pozitív értékelést!

A Killerfish Games tengeri-szimulátort fejlesztett, amiben több tucat hajóval és tengeralattjáróval lehet háborúba vonulni, a tenger felszínén és az alatt. Ennek megfelelően bonyolult játék ez: a tutorialt érdemes végignézni, megtanulni az alapokat, mert anélkül megmozdulni sem lehet. A Cold Waters a második és a hidegháború alatt játszódik, a történet híradókból és újságcikkekből derül ki, az MI abszolút korhű, de a játékélmény és a tálalás egy kissé fapados. A fejlesztők viszont igen aktívak, így a hibákat szinte azonnal javítják, ez pedig igen örvendetes dolog. Egy akcióban érdemes lehet megvenni.

Crash a Sony saját kabalája, mint Mario a Nintendónak vagy Sonic a SEGA-nak. Csak idővel egy ostoba üzleti döntés eredményeképp a franchise jogai az Activisionhöz kerültek, amely kiadó hogy, hogy nem, eddig ücsörgött rajtuk, hogy szegény Crash és kompániája legfeljebb a Skylanderek társaságában vigasztalódhasson egy kicsit. Crash Bandicoot azonban 2017 nyaárn visszatért, hogy egy felújított kiadásban nyűgözze le a sorozat rajongóit: az Activision az első három részt csomagolta egybe. Azonban a játékok nehézsége brutális, így csak elvakult rajongóknak ajánlható, a többiek fárasztónak fogják érezni, még a csodás látvány ellenére is.

A Hell Warders érdekes kis kutyulék: stílusában összefonódik a Tower Defense játékok stratégiai megfontolása. Harcaiban előjönnek a hack and slash alapvetések, a durván aprítós részeknél pedig a Diablo-klónok emlékei. Látványvilágában pedig nem szégyenlősködik, hanem rögtön az utóbbi évek egyik legjobb játéksorozatához a Dark Soulshoz nyúl. Ez a turmix minőségi, bár picit éretlen alapanyagokat tartalmaz. Ez természetesen a játék Early Access megjelenésében keresendő, de ahogy az lenni szokott, egy ilyen játék is finomodik, érlelődik, szóval ajánlott a nyomon követése.

A Lifeless Planet egy egyszemélyes stúdió játéka, amit egy David Board nevű ember álmodott meg, és a Kickstarter segítségével váltott valóra. A történet szerint egy amerikai egy idegen bolygón landol, ahol az élettelen pusztaság közepén szovjet eredetű épületekre bukkan... A Stage 2 Studios játéka egyértelműen a felfedezésre épít, miközben néhány platformelemet is felvonultat. Ez annak az eredménye, hogy a program eredetileg akció-kalandjátéknak indult, de a történet kiterjesztésével megváltozott a koncepció. A Lifeless Planetet érdemes kipróbálni, mert képes volt megújítani a sétálószimulátorok műfaját, ez pedig már önmagában elismerésre méltó. Jó élményt ad.

A Milestone 2017-ben is jelentkezett az MXGP sorozat új részével. A sárdagasztás tehát újra elindult, mind négyütemű, mind kétütemű vasparipákon lehet száguldani a sáros, homokos, murvás, durva talajon. A játék nagyon sokat javult az előző rész óta, új grafikus motort (Unreal Engine 4), dinamikus időjárási effekteket kapott, ráadásul a fejlesztők eltüntették az idegesítő kezdőképernyőt. Azonban semmi sem lehet tökéletes: a multin még lehetne javítani, az AI néha furcsán viselkedik, és a fizika is néhol bugyután viselkedik. Ennek ellenére ajánlott az MXGP 3 megvétele, mert jó élményt ad.

A God Eater 3 a Shift 2010-ben kezdődő akció-kalandjáték sorozatának a legújabb darabja, melyben a God Eaters nevű elit alakulat tagjai szállnak szembe a világot elpusztítani akaró Aragamival.

A MotoGP 16 egy remek játék volt, Valentino Rossival lehetett suhanni a versenypályákon, azonban a folytatás sajnos nem tudott felnőni az elvárásokhoz. Miért? A válasz egyszerű: a Milestone által fejlesztett versenyprogram új része egy teljes áras DLC lett, az adatbázis frissítésén és egy új játékmódon túl nem kapott igazán komoly tartalmat. A grafika és a hangok rendben vannak, azonban a kért árat nem éri meg a program, egy komolyabb kedvezmény esetén azonban érdemes lehet elgondolkodni a vásárláson, de csak akkor.

A Micro Machines első része 1991-ben került a boltokba, hogy szórakoztasson: apró autókat lehet irányítani, hétköznapi környezetben, konyhaasztalon, munkapulton, hasonló helyeken, miközben teljesen hétköznapi tárgyak is veszélyeztethetik a járművek állapotát. A Codemasters fejlesztette az új részt: a program egyetlen célja a tiszta, felhőtlen szórakoztatás, így a klasszikus játékmódok mellett újak is helyt kaptak a játékban, így például a Battle Arenában nemcsak az MI-vel, de barátokkal is meg lehet majd mérkőzni.

A Planet Nomads egy túlélőjáték, de annak is az egyszerűbbik fajtájából. Története igazából nincs, egy mentőkapszulában bolygóra lezuhant űrhajóst alakítunk, akinek egy feladata van, hogy életben maradjon. A Cranballs játéka 2017. májusában jelent meg korai hozzáférésben, abszolút játszható formában, de igazi cél és multis játékmód nélkül. Viszont a program építkezős része igazán kiváló, rengeteg mindent létre lehet hozni, ugyanakkor az elemek egymásra és egymás mellé pakolása egy picit nehézkes. A Planet Nomads-nak még évek kellenek, hogy teljes legyen, reméljük, hogy el fog készülni.

A Planet of the Apes: Last Frontier tulajdonképpen afféle hidat képez a Forradalom és a Háború című filmek között, és inkább számít olyasféle interaktív filmnek, mint a BEYOND: Two Souls, semmint hagyományos játéknak. A nagyjából három órás történet folyamán több szereplőt is irányíthatunk, embert és majmot egyaránt, s döntéseinkkel befolyásolhatjuk a végkimenetelt.