Játékadatbázis

Az Ecco the Dolphin egy immár több mint húszéves sorozat, melyben egy pajkos delfint irányítva kell átjutnunk a klasszikus platformpályákon, miközben nehéz logikai feladványokat oldunk meg.

A Microids és az Artefacts Studios együttműködésében elkészült egy újabb, Agatha Christie regényén alapuló kalandjáték. Az ABC Murders a klasszikus regényt követi egy-két kisebb változtatástól eltekintve, a zene kellemes, a grafika elfogadható, a párbeszédek szórakozatóak. Sajnálatos módon a legfontosabb hiányzik belőle: a játékos nem fogja magát Hercule Poirotnak érezni. A nyomozási rész elnagyolt, felemás, a rejtvények megoldásait tálcán kínálja a program, ennek tükrében pedig kihívást egyáltalán nem ad az ABC gyilkosságok megoldása.

A Mushihimesama sokat merített a Space Invadersből, lévén a teendőnk ezúttal is a hullámban érkező rémségek megállítása, ebben pedig meglehetősen törékeny repülőnk, valamint az arra szerelt fegyverek lesznek segítségünkre. A hangsúly tehát nem a főszereplő motivációs bázisát és jellemét részletesen taglaló cselekményen van, sokkal inkább a rengeteg, gyakran az egész képernyőt betöltő ellenfeleken, robbanásokon és a felszedhető bónuszokon. Ehhez a játékhoz reflexek kellenek, mint a bullet hell címekhez általában.

A Zombies on a Plane egy olyan program, amiben a 30 000 láb magasan szálló repülőgépen kell rendet tenni a különböző élőhalottak között. Sőt a géptesten is hadat üzenhetünk a kóricáló hulláknak, illetve megvédhetjük azt a sérülésektől. Mi több, a repülőt is vezethetjük, ha úgy tartja kedvünk.

A Shadow of the Beast eredetileg 1989-ben jelent meg Commodore Amiga platformra, és a maga idejében úttörőnek számított grafikája és a mögötte álló technológia, na meg atmoszferikus zenéje miatt, amit David Whittaker szerzett. A játék történetének középpontjában egy Aarbron nevű férfi áll, akit gyerekként elrabolt egy szörny, Maletoth. A gyermeket varázslattal korrumpálta, arra kényszerítette, hogy örökké szolgálja őt. Egy férfi kivégzésének megtekintése azonban visszahozza Aarbron valódi emberi természetét, és elindul, hogy bosszút álljon egykori urán...

Gyilkos robotok és maják? Igen! A Sileni Studios alkotásában két fémgigász lövi egymást a wormsös hagyományoknak megfelelően (röppálya-számolgatás, trükkös fegyverek), miközben a lábaiknál hangyaként nyüzsögnek az őket bálványozó maják. Az ötlet enm kicsit elszállt, de működik: a játékban például nincs tűzgomb, hanem meghatározott időintervallum jut a fegyver kiválasztására és a röppálya beállítására, majd az idő lejártával automatikusan elindulnak a töltetek: kezdődhet a pusztítás! A Mayan Death Robots aranyos játék, de a grafika és az audio-rész lehetne jobb is, ugyanakkor kellemes szórakotást ad, és úgyis ez számít.

A Warcraft: Orcs & Humans premierje után, 1995-ben már megjelent a folytatás, aminek a Blizzard a Warcraft 2: Tides of Darkness címet adta. A játék kb. 10 hónap alatt készült el, és játékmenetében folytatta az első résszel megkezdett utat. A Blizzard lehetőséget adott arra, hogy akár az orkokkal, akár az emberekkel játszhasson az, aki megvette a programot. A kampányokat úgy alkotta meg a stúdió, hogy a rajongók ne találjanak benne kivetnivalót, ennek pedig az lett az eredménye, hogy a Warcraft 2 a legtöbb PC-s díjat megnyerte 1996-ban.

A Zoombinis egy gyerekeknek készült szórakoztató ügyességi játék, melyben pici, kék lényeknek kell megmutatni az utat új otthonuk felé. A Zoombinis az 1990-ben megjelent Logical Journey of the Zoombinis folytatása, kellemes, de egyre nehezedő feladványokkal, megfelelő történettel, sok humorral, és agytornával. A TERC alkotása azoknak szól, Azoknak ajánlott, akik két pörgősebb játék között szívesen oldanának meg egy-két logikai kihívást, vagy éppenséggel azon szülőknek, akik csemetéjüket némi matematikára kívánják oktatni.

A Warcraft: Orcs & Humans című játék 1994-es megjelenése egy csapásra híressé tette a készítőjét, és megalapozott egy olyan anyagi biztonságot, ami a Blizzardot a legnagyobb stúdiók közé emelte. Bár az első stratégiai játékok az 1970-es években megjelentek, az igazi áttörést a műfajban a Westwood Dune II (Dűne) játéka adta. A Warcraft: Orcs & Humans az ott bevált receptet fejlesztette tovább, egészítette ki, és ezzel megteremtett egy olyan sorozatot, ami az egyik legjobban kedvelt stratégiai címmé vált az évek és évtizedek alatt.

A Digital Media Workshop Prominence című programja egyszerre hordozza magában a kalandjátékok legjobb és legrosszabb elemeit, közben pedig annyira korhű, mintha két évtizeddel ezelőtt, a hőskorban készítették volna. A játék a távoli jövőbe kalauzol el, egy lerobbant űrhajón kell kideríteni, hogy mi okozta a leállást: a történet végig érdekes, a helyszínek egyediek, részletesen felépítettek, és a feladványok is jól sikerültek. Ugyanakkor a játékmenet lassú (ez nem mindenkinek probléma) és a grafikai megvalósítás sem a 2016-ban elvárt szintet adja. A Prominence egy régi vágású kalandjáték, akik a 90-es években szerették a stílust, ebben sem fognak csalódni.

A Dragon Ball XenoVerse 2-t bár az előző etapra alapozták, mind a grafikát, mind a világot feljavították, és megkaptuk a valaha volt legnagyobb és legrészletesebb Dragon Ball-világ, amit videojátékban láthattunk.

A Deep Fried Enterprises boszorkánykonyhájában elkészült ROOT alapjában véve nem bonyolult játék. Nincsenek benne fejtörők, egyszerűen csak meg kell találni a labirintusszerű pályákon a kijáratot, illetve adott esetben az ahhoz tartozó kulcskártyát vagy hozzáférési engedélyt. Szóval leginkább az olyan ősi FPS-ekre hajaz, mint a Doom és a Quake, annyi különbséggel, hogy itt jóval kevesebb ellenfelet kell legyilkolni. A program olyan, mintha a Tron film mása lenne: egy virtuális valóság világban kell programokat elintézni. A ROOT egy kellemesen egyszerű felépítésű játék, ami megidéz egy klasszikus filmet és megannyi régi FPS-t, emellett egyaránt szórakoztató lehet a lopakodás és a lövöldözés szerelmeseinek.

A Game of The Year 420BLAZEIT egy elborult, ingyenesen játszható játék, amely az FPS-ek és az azokat fogyasztó ifjú vérpistikék elé állít görbe tükröt. Ugyan nem hosszú program, de a rekeszizmot még így is garantáltan elfárasztja.

A Club Manager gyökerei 2014-be nyúlnak vissza, és kizárólag a Németországban zajló futballéletre hegyezték ki. Természetesen ez nem hiba, hiszen a csapat is ott tevékenykedik, a helyiek pedig Torchance (Gólhelyzet) néven ismerik a programot. A Big Blaze Games alkotásában csupán egy ország klubjaiból szemezgethetünk, annak ellenére, hogy közel 200 nemzet csapatai szerepelnek a játékban. Annak ellenére, hogy a cím egy menedzser-szimulátort rejt, a lehetőségek mérhetetlenül korlátozottak, és éppen ezért nem ajánlható jó szívvel az ilyen stílusú játékok rajongóinak...

A Civilization 6 több területen is változtat a jól ismert játékmeneten. Az egyik legfontosabb mindenképpen az, hogy a civilizációnk fejlődése nem kapcsolódik szigorúan a tudományhoz, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fejlődésre és az új vívmányok felfedezésére gyakorlat útján van módunk. Falat akarsz? Építs bányát! Hajóznál? Leszel szíves várost telepíteni a partra, amivel nem mellesleg bónuszok járnak.

A Bulb Boy hőse egy fiúcska, aki boldogan tengeti gyermekkorát kicsiny családjával. Egy este azonban a tévénézést és lefekvést követően groteszk kreatúrák lepik el a meghitt fészket: ott lapulnak a nappaliban, beférkőztek a fürdőbe, és a konyha sem biztonságos immár. Nem kisebb feladatra vállalkozunk, mint hogy csemeteként legyőzzük félelmeinket és egyúttal a rémségeket. A történet alapvetően a kissrác és a félelmetes teremtmények harcára fókuszál, egyes helyszíneken azonban a família többi tagját is irányíthatjuk. A Bulbware alkotása egyszerre igényel agymunkát és ügyességet, egyedi hangulattal rendelkezik. A különleges élményre vágyóknak érdemes tenniük vele egy próbát, az árát megéri.

A finn Vasara Entertainment közelharci kaszabolással és szerepjátékos elemekkel bolondította meg a bullet hell akciójátékok receptjét, és habár ez a kombináció egészen jól sikerült, a Stardust Galaxy Warriorsból sok lehetősége ellenére hamar kifogy a gőz. A Stardust Galaxy Warriors története 2087-ben játszódik, a játékosnak egy galaxist védő rendőr bőrébe kell bújnia, hogy egyedül vagy társakkal (max. 4 fős helyi kooperatív játékmód) rakjon rendet. A játék elején négy karakter közül lehet választani, mindegyiknek speciális képességei és fevyverei vannak, így némileg eltérő játékélményt adnak.

A Q-Games 2007 óta készíti a PixelJunk játékait, legjobban sikerült alkotásuk azonban a 2009-ben kiadott Shooter, ami hosszú-hosszú várakozás után végre PC-n is teljessé vált, megjelent ugyanis a PixelJunk Shooter Ultimate, ami egy csomagban tartalmazza a két, összekapcsolódó részt, fantasztikus szórakozásra invitálva minket az ERS Pinita Colada bátor mentőcsapatának szerepében.

Akik tengerparti területen nőttek fel, azok mind álmodoztak arról, hogy egyszer majd csatlakoznak a parti őrséghez. Az emberek nagy részének ez csak vágyálom maradhat, így születhetett meg a Coast Guard című játék, ami az utóbbi éveken elharapódzott szimulátor hullámot próbálja meglovagolni, de sajnálatos módon a program játékélmény nagyon gyorsan elsüllyed. A történet elképesztően rossz, a szereplők mintha robotok lennének, a hajókat nehézkesen lehet irányítani. Egyszóval, a Coast Guardban minden rossz, ez az a program, amit jobb elkerülni, mert csak szenvedést és düht okoz a megvásárlása.

A Bedlam egy videójáték paródia. főhőse egy programozó hölgy: Heather 'Athena' Qiunn, aki egy VR-eszköz tesztelése során bekerül kedvenc gyerekkori FPS programjába. Van harc, kellemes gaming kikacsintások, amik jól működnek, de a játék többi része nem igazán sikerült jól. A játék Christopher Brookmyre azonos című sci-fi szatírája alapján készült, azonban a fejlesztőknek nem sikerült megfelelő módon adaptálniuk a művet. A Bedlam emiatt inkább egy elvesztegett lehetőség, amiből többet is ki lehetett volna hozni.

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide! Az Interplay már a 80-as években megalkotta a Battle Chesst, a Hammerfall Publishing pedig még tovább próbálja emelni a harcos sakk minőségi szintjét a Warhammer 40 000: Regicide című programmal.

Két év után tért vissza a Knights of Pen and Paper, hogy egy második résszel ismét elrabolja a táblás, papír/toll alapú szerepjátékok rajongóinak szívét. A Knights of Pen and Paper pixelart stílusú grafikával, kellemes humorral, rengeteg geek-nerd utalással és kikacsintással várja a játékosokat, illetve a fejlesztők több apró újítást is beépítettek a programba. Ezek a játékmenetre is hatással vannak.

A Werewolves Within nagymértékben támaszkodik a multiplayerre. Története szerint a középkori Gallowston városkáját egy vérfarkas tizedeli, és a játékosokra vár a feladat, hogy kiderítsék, mégis ki az a szörny. Közülük alakítja valaki a szörnyet, míg a többiek speciális képességekkel és szabályokkal megkötött kérdezősködéssel megpróbálják őt leleplezni. A köröket egy szavazással zárjuk le, ami alatt a csapatnak el kell dönteniük, szerintük ki a rém. Mindehhez barátlista és az információk megosztására használható privátüzenet-rendszer áll rendelkezésünkre. A Werewolves Within egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

Az Eagle Flightban egy sassal röpködhetünk az ötven éve kihalt Párizs fölött. Az épületek afféle akadálypályát fognak nyújtani, ezeket kell különféle módon kikerülnünk vagy átrepülni köztük. Illetve olykor még a madarunk életére törő ellennel is meg kell küzdenünk. A játékban nagy hangsúlyt kap a többjátékos mód, egész pontosan a hatfős kompetitív móka, de kampány is van. Az Eagle Flight egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.