Játékadatbázis

A veterán játékosok nosztalgiával gondolhatnak azokra az időkre, amikor az Elite jelentette „A” játékot, és amikor a nyomában egy új műfaj született, aztán ágazott el sokfelé, megannyi csodával ajándékozva meg az űrszimulátorok és űrstratégiák híveit. Aztán ez a lendület kicsit alábbhagyott, napjainkban pedig úgy kell nagyítóval keresni az újabb versenyzőket, ami számomra azért is érthetetlen, mert ha valahol, ebben a műfajban aztán meg lehetne mutatni, mire képesek a grafikuskártyák és az egész új generációs technológia... De hát e játékokhoz gondolkodni kell, és itt bukik el a dolog, ami többek között a kalandjátékok vesztét is okozta. Itt nem lehet agyatlanul előremenni és lőni mindenre, ami mozog, ráadásul Jézusom, egy hatalmas, nyitott űrben mehetünk arra, amerre akarunk...

George Miller, a Mad Max filmek egykori rendezője Cory Barloggal, a God of War II producerével karöltve készíti saját filmjének játékadaptációját.

A világsikerű és szinte minden földrészen ismert Simon the Sorcerer ötödik részéhez érkezik. Csavaros történet, öt különböző kaland, elképesztően tehetséges szinkronszínészek, celshaded grafika, könnyű irányítás és beépített segítség - funkció. Várjuk sok szeretettel!

A háború véget ért; az emberek kiverték az orkokat északra, Eolia birodalma pedig nyugodalomban és békességben gyarapodhatott. Különböző isteneket imádtak, különböző mágiákat tanultak -- talán már el is felejtették azokat az időket, amikor ezeket még harcra használták fel... De az égből egy csillag hullott alá, a birodalomnak pedig ismét szembe kell néznie a sötétséggel -- különben örökké elbukik!

A Brat Design nevű kis angol stúdió nagyot akart harapni 2002-ben; a Breed egy újszerű, sci-fi alapokra épített RTS/FPS keveréknek készült, ám sajnos a két év késéssel megjelent játék végül egy halvány Halo-klón lett némi SW:Republic Commando beütéssel, sima belső nézetű „rohanok előre és lövök” tucatcím, megfűszerezve az immár kötelező járművezetéssel, és csak az emelte ki a tömegből, hogy jól nézett ki és embertelenül nehéz volt...

A Pure készítőinek új játéka egy fiktív valóság showban fog játszódni, amihez egy komplett várost építettek díszlet gyanánt. A szóban forgó metropoliszt ráadásul le is lehet rombolni, ugyanis a játék lényege, hogy minél szemetebb módon lökjük ki az ellenfelünket. Erre a célra a városban szétszórt robbanóanyagok lesznek a segítségünkre amikkel egész hidakat robbanthatunk le, ezzel kivonva másokat a forgalomból, no meg szerencsés esetben egy új útvonalat is létrehozva. Hogy ezt megtehessük talán mondani sem kell tökéletes időzítés kell, hiszen nem túl jó ötlet túl korán elsütni a tölteteket, ezzel időt hagyva az áldozatunknak a kikerülő manőverre, de az sem szerencsés, hogy ha sokat várunk, ugyanis ezzel magunkat hozhatjuk kellemetlen helyzetbe.

Sok képregényrajongó számára az alfát és az ómegát jelenti a Watchmen című rendkívül színvonalas képregény. Sikeressége miatt elkerülhetetlen volt, hogy idővel videojáték-adaptáció is készüljön belőle, mely a The End is Nigh képben meg is érkezett. A minőségére nem érdemes szavakat vesztegetni, amúgy is tudja mindenki, hogy milyen színvonalat képvisel a film és könyvadaptációk 90%-a. A Watchmen egy akciójáték, mely Nite Owl és Rorschach kalandjait kíséri nyomon. Mindkét karakternek eltérő képességei vannak, melyet a játékidő nagy részét kitevő harcok közben kamatoztathatunk.  A játékban szereplő brutális kivégző mozdulatok tekinthetők talán az egyetlen említésre méltó dolognak.

A Legioban, amely a sakk és egy körökre osztott háborús fantasy stratégiai játék egyvelege, feladatunk az lesz, hogy seregünkkel elpáholjuk az ellenfél haderejét, bármi áron. Az alapokat megtanulni nagyon egyszerű lesz - de mesterré válni, nos, ahhoz jó pár átjátszott északára szükség lesz! Az elképesztően összetett fantasy-világ minden szerepjátékos-rajongó számára valóságos Kánaán lesz - a svéd bázisú fejlesztőcsapat egyedi ötletek helyett a már ismert kliséket idomította hozzá saját elképzeléseihez, így orkok, zombik, és tündék is megfordulnak majd a csatamezőn, több száz, előre gyártott, és egyedi mozdulatsor segedelmével kaszabolva egymást. A zene pedig, amely a fülünkbe búg majd, dinamikusan idomul a látottakhoz: ha seregeink csak méregetik egymást, lelkesítő taktusok csendülnek fel, ha pedig már egymásnak rontottak, beindul a zúzda.

A Call of Duty: Modern Warfare 2-ben az első rész konfliktusának második hulláma okoz fejfájást az amerikaiaknak, négyzetre emelve az Call of Duty 4 fenyegetését.

A világsikert aratott könyvsorozat második része, illetve az abból készült mozifilm játékadaptációja, az EA szokásos tálalásában, melyet főleg a fiatalabbak fognak élvezni, de a varázskártya-gyűjtögetés az idősebbeket is lekötheti egy időre...

Mint minden mai animációs film, a Dreamworks legújabb munkája, a Monsters vs. Aliens is megkapja a maga videójáték adaptációját. A történet szerint egy UFO szállt le a földön, az abban lévő idegen lény pedig tájékoztatta az emberiséget, hogy le fog igázni minket, hogy megszerezze bolygónkat. Hogy megállítsák, az emberek bizarabbnál bizarabb szörnyekhez fordulnak segítségért, akiket majd mi is irányíthatunk a játékban. A szörnyek név szerint a következők:

Végre visszatérhetünk a rejtelmes szigetre! A történet szerint a mentőhelikopter éppen szállítaná haza Minát, az előző felvonás hősnőjét, amikor is a gép lezuhan. Karakterünk ugyan túléli a földbe csapódást, de ismét fogja lesz a szigetnek, amelyen ráadásul egy különös dolog fertőz, egy dolog, amely megbolondítja a környezetét. Mina lassan rádöbben, hogy ahhoz, hogy megmentse a földdarabot, vissza kell állítani az azt védő pajzsot -- ezzel elzárva magát a hazatéréstől, örök száműzetésben maradva...

A program a Krisztus előtti 206 - Krisztus utáni 220 közötti időtartományban játszódik, a távoli Kínában, ahol is három, különböző kis királyság véres harcától volt hangos a vidék. Ez a korszak számtalan költőt, írót, és filmkészítőt is megihletett, nem csoda hát, hogy a most felragyogni kívánó Uforia kiadó és a magának eddig még nem túl sok nevet szerző G-rex Soft is úgy gondolta, talán nekik is jut a húsos kondérból egy MMORPG szoftver fenntartásához elegendő falat. A jóllakáshoz négy, egymástól teljesen eltérő karakter közül választhatnak a bátor jelentkezők, akikkel kétszáz szintet mászhatnak meg, gigantikus főnökharcok és egyedi küldetésrendszer segítségével - amelynek feladatai folyamatosan PvP zónák között vezetnek el.

Egy, a PC-k fejlődésével párhuzamosan háttérbe szorult kategória nem túl kimagasló példánya, mely semmilyen téren nem nyújt újdonságot. Hasonlít az olyan filmekhez, amiket eleve videotékák polcaira szánnak, mert moziban a kutya nem nézné meg őket...

Egy újabb csillag az akcióra fókuszáló szerepjátékok egén, mely azért még halványabban ragyog a társainál. Nem mutat fel semmi újdonságot, de aki rongyosra játszotta a Diablót, levezetésképpen próbát tehet vele. A hangulat ugyan inkább mesekönyvre emlékeztet, mint valami sötét fantasy eposzra, de érződik a belefektetett energia a kis fejlesztőcég részéről...

Pörgős és fölöttébb szórakoztató kooperatív játékot tisztelhetünk az Iron Grip: Warlord személyében, mely egyediségét az FPS-ek, RTS-ek, és a Tower Defense típusú játékok legmarkánsabb tulajdonságainak elegyítésével éri el. Az újszerű hibrid játékmenet mellett a barátságos gépigény, az alacsony ár, és a hangulatos steampunk környezet is a program megvásárlása mellett szól. Igazi gyöngyszeme a független játékfejlesztésnek, melynek ott a helye minden LAN-partin!

A "Clutch" c. játék nem más, mint egy roncsderbis Carmageddon-szerű produktum telis-tele akcióval.

A Lost Planet második részében a klímaváltozás következtében új helyszíneket (dzsungel), csapatalapú hadviselést, a Gears of War-szériához hasonló fedezékrendszert és hordozható fedezékeket kapunk, illetve a rajongók egyik nagy kívánsága, a kooperatív mód is végre megvalósult.

Az első, American McGee's Alice című epizód közvetlen folytatásaként a Madness Returns ott veszi fel a fonalat, ahol a kezdőfejezet letette: Alice egy elmegyógyintézet falai között próbál megszabadulni rémképeitől, melyeket szülei kislánykorában bekövetkezett, tragikus tűzhalála okozott. A játékban persze kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, Alice pedig visszazuhan Csodaországba, ami alaposan megváltozott a legutóbbi látogatás óta.

Amerikai szuperkatonával irthatod Bagdadban a terroristákat, egy irdatlanul ócska, budget játékban. A slusszpoén a zenei aláfestés: ha gerjedsz az arab mulatós zenére, akkor ez a Te játékod, hisz nincs is jobb Lagzi Láden nótáira gyilkolni az ugyanolyan kinézetű terroristákat...

Rayne, a dhampire visszatért, még vérszomjasabban, mint korábban. A második rész nem közvetlen folytatás, hiszen 60-70 évvel később játszódik, napjainkban. A többi maradt a régi: külső nézetes, akciódús, "vérre menő" kaszabolás -- sajnos a konzolra írt játék megkésett PC-s portja mind irányításában, mind megjelenésében hagyott némi kívánnivalót maga után...

meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="CONTENT-TYPE"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> A Dragonica felajánlja neked azt a rabul ejtő játékélményt, amelyben ezidáig még soha nem volt részed. A program egy új szintre emeli a harcrendszereket, láncba fűzhető támadásokkal, kombinációkkal, és számtalan vicces képességgel is - a Dragonica az a program, amelyet könnyű játszani, de nagyon nehéz benne profivá válni. Karakterednek két különböző állata is lehet, amelyeket használhat például lovaglásra, de harci helyzetekben az ellenfélre is uszíthatja. Ha pedig mind a játékos, mind a szörnyeik elfáradtak, hazatérhetnek saját otthonukba, amelyet berendezhetnek a saját ízlésüknek megfelelően. És, ha otthonodban sem szeretnél unatkozni? Fogjál hát mesterségbe, és kovácsold össze a neked tetsző felszerelésedet, amíg állataid egymással játszanak!

A Stormrise egy olyan RTS lesz, melyben a fejlesztők az irányítás forradalmasítását ígérik. Bár nyilvánvalóan ez a konzolos verziókra vonatkozik, hiszen nehéz elképzelni, hogy bármilyen forradalom képes semmissé tenni az egér-billentyűzet kombó felsőbbrendűségét. Ám a konzolon történő irányításra tényleg ráfér egy alapos megreformálás, hogy népszerűbb legyen a stílus azokon a platformokon is.

A Port Royale 2 a 17. század elejére repít vissza, amikor királyi birodalmak versengtek a Karib-térség irányításáért, és amikor a városok rövid idő alatt felvirágzottak, majd gyakran hanyatlásnak indultak. Főbb jellemzők: