Játékadatbázis

Az Eagle Flightban egy sassal röpködhetünk az ötven éve kihalt Párizs fölött. Az épületek afféle akadálypályát fognak nyújtani, ezeket kell különféle módon kikerülnünk vagy átrepülni köztük. Illetve olykor még a madarunk életére törő ellennel is meg kell küzdenünk. A játékban nagy hangsúlyt kap a többjátékos mód, egész pontosan a hatfős kompetitív móka, de kampány is van. Az Eagle Flight egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

A Where's My Mommy? egy úgynevezett runner, avagy a platformjátékok zsánerének a sebességre és a kiváló reflexekre fektetett alágába tartozó, 2D-s valami, amiben egy darab kakit alakítunk. Nem, nem viccelünk, halál komolyan.

A szarkasztikus hangvételű történetet a középpontba helyező Grotesque Tactics egy régi vágású RPG, aminek harcrendszerébe stratégiázást kevertek. Elemeit főleg az olyan nagynevű játékokból emelte át, mint a Final Fantasy Tactics, a Heroes of Might & Magic és a Fire Emblem.

A Sword Coast Legends egy, a Dungeons & Dragons szabályrendszerén alapuló, a Forgotten Realms világában játszódó program, több játékmóddal (van a klasszikus történet orientált és egy multiplayer is például) és megfelelően megírt párbeszédekkel: látszik, hogy a fejlesztők odafogyeltek a világ alapjaira. Ugyanakkor az n-Space alkotása hosszű távon unalmas, a grafika nem igazán szép, és a harcrendszeren is kellett volna még csiszolni.

Dimenziókapuk és portálok, azokon át nagy számban érkező démonok, egy teljes világ veszélyeztetettsége. A Handy Games az okoseszközökre készített játékát alakította át, hogy elérhető legyen PC-n is, ez pedig magával hozta a döntés minden hátrányát: kevés a beállítási lehetőség, történet igazából nincs, a játékmechanika egyszerű. Ideig-óráig még szórakoztató is, nem szabad sokat várni tőle, és akkor nem csalódik az ember, miután kiadta a 10 eurós árat.

A Grand Ages Medieval a Gaming Minds munkája, olyan játékok taposták ki az útját, mint az Imperium Romanum és a Glory of the Roman Empire. Nagyjából 20 millió négyzetkilométeren lehet garázdálkodni, a birodalom építés a gazdaság segítségével történik, ami nagyszerűen működik. A háborús rész és diplomácia azonban közel sem nevezhető kidolgozottnak, így a hódítás szerelmeseinek nem fog tetszeni.

Hosszú évek után visszatért a Moto Racer egy újabb résszel, ami visszahozza a klasszikus sorozat által nyújtott élményt. A játék az eredeti tervező, Paul Cruisset felügyelete alatt készült el.

A Yo-Kai Watch egy szerepjáték, amiben a japán folklór csíntevő lényeivel találkozhatunk össze. A játék során Nathan „Nate” Adams vagy Katie Forester szerepében szert teszünk a Yo-Kai Watch nevű szerkezetre, aminek birtokában láthatóvá válnak a Yo-Kai nevezetű szellemlények, innentől kezdve pedig az a feladatunk, hogy a városkát bejárva megismerjük és összebarátkozzunk összes szellemmel, illetve helyrehozzuk az általuk okozott galibát és megbirkózzunk a rosszat akaró Yo-Kaiokkal. Mindez a Pokémon sorozathoz hasonlatos formában tárul elénk, rengeteg csatával és még több küldetéssel, aminek során az egész várost és annak színes lakóit is megismerhetjük.

A Pulse című játékban egy vak kislányt kell vezetni, aki gyermekkorában elvesztette a látását. Emiatt a hangok alapján tud tájékozódni, végig kell mennie ay ősei által végigárt ösvényen, hogy az erdő szellemeinek segítségével felfedezzen egy titkot... A Pulse egy végtelenül egyszerű, járkálós kalandjáték, rendkívül ötletes tálalásban, ám az élmény kong az ürességtől, a látvány pedig a grafikai tervezés miatt fájdalmas.

A Convoy című alkotás egy roguelike-jellegű játék, amire nagymértékben hatott a Faster Than Light (FTL) és a Mad Max. A feladat az, hogy megjavítsunk egy űrhajót, ezért a címbeli konvojjal meg kell keresni a megfelelő alkatrészekeket egy poszt-apokaliptikus pusztaságban. Természetesen a harc is elkerülhetetlen, egy helytelen döntés azonnali halált okozhat. Mindehhez kellemes pixelgrafika társul, de a tartalom nem túl bőséges, és némi bug is benne maradt a fejlesztés végén.

A jó öreg Space Marine, az Ork és az Eldar frakció esik egymásnak, a küzdelem helyszíne pedig a Acheron nevezetű rejtélyes világ, ahol egy pusztító erejű fegyver bukkant fel, amit a kapzsi ork hadúr, Gorgutz, az ambiciózus eldar seer, Macha és a rettentő Space Marine parancsnok, Gabriel Angelos is magának akar megkaparintani, kerül, amibe kerül.

Az In Between nagyon hasonló koncepcióval indul, mint az inspirációként szolgáló Braid: kézzel rajzolt elemekből építi fel a világát, és mit ad az ég, logikai ugrabugrálós játékmenetével is Johnatan Blow alkotásának legjobb pillanatait próbálja megidézni. Az In Between főhőse haldoklik, a kampány során narrációjának kíséretében figyelhetjük meg életének jellemző mozzanatait - mindeközben betegségének, jobban mondva a betegségéből fakadó lelki állapotainak stációit is végigjárjuk: a halálos betegségek témakörét méltósággal és kellő alázattal dolgozta fel a Gantlymad csapata. Művészi és videojátékos értelemben is tartalmas logikai-platformer.

Bár a Call of Duty: Infinite Warfare a földi ütközetek mellett űrháborút is kínál, nem kell csillagközi utazást és idegen lényekre számítani. Az egyetlen ellenfél még mindig az ember és annak haditechnikája, így a Call of Duty alapok sem sokat változnak. Rövid, moziszerű egyszemélyes kampány és gyors multiplayer csaták jellemzik.

A Battlefield 1 nem a Hardline rendőrségi, hanem a hagyomány katonai hadviselés vonalát viszi tovább, de nem csak ezen a téren lép vissza a múltba. Minden eddiginél távolabb megyünk, és az első világháború kegyetlen csatáiba kóstolhatunk bele.

A Big Pharma témája a gyógyászat, annak is az az oldala, amivel videojáték még nem nagyon foglalkozott: a gyógyszergyártással magával, azaz miként születnek azok a méregdrága pirulák, amiért időnként az ember muszáj, hogy befáradjon a gyógyszertárba. A Big Pharma ezt a jó öreg tycoon műfaján keresztül mutatja be, csipegetve egy kicsit a logikai játékokból is. A Big Pharma túl sok minden akar lenni egyszerre: puzzle játéknak kicsit túl egyszerű, tycoonnak nem elég mély, stratégiának pedig néha kifejezetten frusztráló... és mégis működik, függővé tud tenni, a receptek kikísérletezése, a megfelelő gyártósor felállítása órákat el tud venni az ember életéből anélkül, hogy feltűnne, mennyi idő is telt el....

A Cross of the Dutchman egy, a valóságon alapuló kalandjáték, ami Pier Gerlofs Donia történetét meséli el, akit utolért a történelem vihara. A Triangle Studios alkotása sokkal inkább egy interaktív mese, mintsem különösebb mélységgel és tartalommal bíró játék: a népe szabadságáért harcoló Nagy Pier alakján alapuló program nem elég mély, a harcok nem elég taktikusak, és kevés tartalommal is rendelkezik, mindössze pár óra alatt végigjátszható.

Az Asteroid Base programjában meg kell menteni a galaxist, mielőtt az összes szeretet eltűnne belőle, mindezt pedig egy igazi, régi vágású kooperatív játék formájában lehet megtenni, amiben bármiféle online opció nélkül, csak akkor játszhatunk másokkal, ha ugyanabban a térben vagyunk. A Lovers in a Dangerous Spacetime csodálatos grafikába tekert, hibátlanul működő, az összhangra épülő játékmenetet, változatos ellenfeleket és folyamatos kihívást kínál - tökéletes időtöltés, különösen akkor, ha egy baráttal ütjük el az időt.

A DoomRL nem csak nevében idézi meg az id klasszikusát, hanem a közvetlenül belőle átemelt grafikai modellek, hangeffektek, zene, és a történet is, amelyek kombinációja tökéletesen adja vissza az eredeti cím hangulatát. Viszont a DoomRL e megegyezések ellenére teljesen új élményt nyújt, mivel a nehézségi szint beállítása után három játszható kaszt közül választhatunk, amelyek a tengerészgyalogos (Marine), a felderítő (Scout), és a technikus (Technician). Ezenfelül kapunk egy egyedi képességfát, és lehetőségünk lesz küldetésünk során a felszereléseinket is tovább fejleszteni. Az első szint betöltése után pedig rögtön szembesülünk azzal, hogy izometrikus nézetből történő körökre osztott csatában fogjuk irtani a pokoli bestiákat, miközben páncélt, fegyvert, töltényt és egészségügyi csomagokat kell okosan eltartalékolnunk a hátizsákunkban. Ha pedig figyelmetlenek vagyunk, és rosszul gazdálkodunk, akkor a büntetésünk halál, és mindent elvesztünk, majd kezdhetjük elölről az egészet.

A Crookz: The Big Hesit egy tolvajlós, betörős, taktikus videojáték, ami a hetvenes évekbe tesz időutazást, így joggal várhatnánk el, hogy hivatásához méltóan lopja el a szívünket, ám a Skilltree Studios munkája túl sok sztereotípiához és kliséhez nyúl a korrekt koncepció ellenére is. A megvalósítás jó, a játékmenet és a kezelőfelület is barátságos, csak kár, hogy a Skilltree Studios játéka nem az igazi hetveges évek hangulatát alkotta meg, és ez lerontja az amúgy pozitív összképet...

A Tendershoot és a Jolly Corpse által közösen fejlesztett Dropsy egy kalandjáték, abból is a régi vágású fajta, vagyis a 90-es évek elején használt technológiai megvalósítások köszönnek vissza úgy, ahogy azt a LucasArts vagy a Sierra csinálta volna. Ez azt jelenti, hogy egy pixeles, de nagyon igényes és részletes grafika mosolyog a monitoron, amihez fapados animáció és a szinkron teljes hiánya társul. A fejlesztők az alapokig lebontották a kalandjátékok jellemző mechanizmusait, nyakonöntötték a programot egy pszichedelikus motívumokkal. Ennek eredménye egy szerethető point 'n click kalandjáték, amit a retró szeretők fognak igazán élvezni.

A Skyshine’s Bedlam egy pokoli utazásra invitál. Ezer „turistát” kell átszállítanunk a posztapokaliptikus pusztaságon egy hatalmas, páncélozott busz és egy maréknyi katona segítségével. Egy út, egy csapat – és egyetlen esély a győzelemre. A Skyshine Games több helyről szedett inspirációt: a Banner Saga, az FTL, és a Fallout is felfedezhető benne. A program érdekes helyszín, változatos eseményeket és kellemes zenei aláfestést kínál, azonban a mesterséges intelligencia nem túl jó és néhol túl kegyetlen is.

Nobunaga's Ambition: Sphere of Inference című játék a 16. századi Japánba kalauzol el, az időskálája egészen az 1600-as évek elejéig átfogja a korszak nagy eseményeit. A játékban egy hadúr szerepében kell egyesíteni az országot, diplomáciával és harccal. A Nobunaga's Ambition számos fejlesztsést tartalmaz a sorozat előző részéhez képest. A Koei a széria 30. évfordulójára adta ki ezt a címet, és így a hagyománytisztelet - retró panelek, auto-read opció, tipikus párbeszédek - is erősen jelen van.

A Grandia-széria volt az, amely a SEGA Dreamcasten pár másik játék mellett maradandó nyomot tudott hagyni, utóbbi különösen a folytatásával, amely lényegében az utolsó nagy jRPG volt a platformra. A Grandia 2-nek készült már PC-s és PS2-es portja, ám ez megvalósításban borzalmasas sikerült: összeomlások, képfrissítési problémák jelentkeztek a játék során. Nos, a Grandia 2: Anniversary Edition 14 évvel az eredeti program megjelenése után nem egy HD remake, hanem inkább egy tisztességes átirat, olyan kiadás, amilyennek az eredetinek lennie kellett volna.

A nyulak, a medvék, a farkasok és a patkányok klánj, az Armello világában mind az őrült király uralmát akarják megdönteni, méghozzá saját elveik útján, dobókockák és játékkártyák hathatós segítségével, egy klasszikus táblás társasozás során. A League of Geeks alkotása egy kifejezetten egyedi és szórakoztató program, ami nagyszerűen megállja a helyét: a szabályrendszer megfelelő, a játékmenet nem unalmas, csak túl sok benne a véletlenszerűs esemén...