Játékadatbázis

A Sherlock Holmes: The Devil's Daughter a Crimes & Punishments mintájára készült el, ezúttal azonban - a sorozat eddig hét résztől eltérően - a nyomozó rideg logikáján felülkerekednek a családi történetek, az érzelmek és az okkult bosszú.

Galak-Z egy kétdimenziós arcade lövölde, amiben a 70-es és 80-as évek animéi által inspirált, természetesen fejleszthető űrhajók pilótafülkéjéből kell összemérnünk a tudásunkat a mesterséges intelligencia által irányított, ördögien körmönfont ellenfelekkel szemben, mindezt procedurálisan felépített pályákon, ahol a fizika törvényeivel is számolni kell. Ráadásul a Galak-Z a roguelike stílust erősíti, így felkészülhetünk arra, hogy izzasztó missziókban fogunk részt venni az űr sötétjében. A PC-s verzió mindezt egy Arcade Mode-dal egészíti ki, amiben missziónként menthetünk, így nem kell attól tartanunk, hogy egy óvatlan pillanatban mindent elveszítünk

A Prey for the Gods egy akciójáték, amelyben a magányos hősünk főszereplésével egy brutális kalandban lesz részünk egy befagyott és hóval borított vidéken, a feladatunk pedig az, hogy elpusztítsuk azokat az isteneket, amikben eddig hittünk, véget vetve ezzel az örök télnek.

A Cabela's African Adventures ezúttal a fekete kontinensre kalauzol el minket, hogy ott vadásszunk a kontinens állataira. A játék azonban nem túl jó, így a vadászat-szimulátor rajongóknak érdemes mást keresniük...

A Spirits of Xanadu egy kétszemélyes fejlesztés, mely azért született, hogy a System Shock 2 szellemi utódja legyen. Azonban a fejlesztők átestek az egyszerűség lován, a program bár helyenként jól megidézi az Irrational Games játékának szellemét, de sajnos nem éri be.

Free-to-play akciójáték, amiben egy posztapokaliptikus Földön vívják véget nem érő harcukat a szuperképességekkel felvértezett hősük. Egy galaktikus elme uszította egymásnak a két-két főből álló csapatok, kik eldönthetik a galaxis jövőjét, ám eddig egyik csapat sem bizonyult különbnek, mint a másik, így a küzdelem folytatódik.

Az Akenash torony romba döntése után hősünk újra rejtőzködésbe vonult, ám egy kivételes esemény még egy küldetésre invitálja. A feladat behatolni a Dark elfek hermetikusan zárt városába, Körangarba -- egy diplomáciai találkozó erre tökéletes alkalmat kínál, de hamar kiderül, hogy ez az esemény nem több mint egy álca, majd tudomást szerzünk arról, hogy az elfek és az törpék szövetséget kötöttek a goblinok ellen.

A Funcom 2006-ban készítette el a Dreamfall: The Longest Journey című kalandjátékát, azóta pedig csak MMORPG-ken dolgozott, egészen eddig! A fejlesztőstúdió új munkája a The Park címet viseli, ami egy horrorjáték, így éles váltást jelent a Funcom korábbi címeihez képest. Erős narratíva, felfedezés, horror, ezt ígéri a The Park.

A Friday the 13th: The Game egy asszimetrikus multiplayer cím, amiben hét játékos az áldozatok szerepét tölti be, míg a nyolcadik szereplő Jason Voorheesként vadássza a Crystal Lake táborozóit. A játék során a gyilkos további variációit is feloldhatjuk, illetve új áldozatokat is kapunk. A csapat egy meglehetősen félelmetes programot ígér, amiben sosem lehet tudni, hogy Jason honnan ugrik elő, erre pedig egy egész játékelemet építettek fel. Bemutatkozik a Fear System, aminek keretében nem lehet megkülönbözteti a valóságot a képzeletünktől, ha nem tudunk uralkodni a félelmünk felett -- persze, nem csak menekülni lehet, meg összecsinálni magunkat, meg is próbálhatjuk megállítani Jasont, de ez cseppet nem lesz könnyű, nagyobb az esély arra, hogy egy vértócsában végezzük. Az biztos, hogy izgalmas küzdelem túlélősdi, amit a meccsek végén a játék automatikusan egy film trailer szerű montázzsá vág össze.

A Making History egy kevésbé ismert széria, sőt, a NatGeo csatornán futó névrokon (híres történelmi személyek életét rekonstruáló tévésorozat) előbb jutna eszünkbe, mint az, hogy a massachusettsi Muzzy Lane stúdió már 2007 óta életben tart egy grand strategyt ezen a néven. A két korábbi epizód, a The Calm & The Storm, valamint a The War of the World című fejezet a második világháborút mutatta be meglehetősen egyedi szemlélettel, noha ez a látásmód és a precíz kivitelezés nem mindig járt kéz a kézben, a fejlesztők becsülettel toldozgatták mindkét produktumot. A The Great War már egy kiforrottabb konstrukció, és ami még fontosabb, végre egy olyan témát dolgoz fel, amivel könnyű azonosulni. A játék nem tökéletes, de ha az ember hajlandó kompromisszumot kötni, jól szórakozhat.

A videojátékok történetében rengeteg disztópiával találkoztunk már, hiszen a posztapokaliptikus világ ábrázolása népszerű téma – ám kevés olyan alkotás született, mely annyira plasztikusan mutatná be, mi vár ránk egy világégés után, mint a Fictiorama bitbe öntött (rém)látomása. Felnőtt játék felnőtteknek, elképesztően kiforrott alkotás egy kezdő csapattól, nemcsak a műfaj rajongóinak.

Az Ironcast vérbeli Match 3 játék, azaz azt a stílust erősíti, melynek gyökerei egészen a nyolcvanas évekig, tulajdonképpen a Tetrisig nyúlnak vissza, de igazából a 2001-es Bejeweleddel vált igazán népszerűvé, és tulajdonképpen a Bejeweled lett a szinonimája. Pont olyan játékfajta ez, amit nem nagyon kell bemutatni senkinek, és amivel még azt a korosztályt (elsősorban az időseket) vagy társadalmi csoportot is rá lehet venni a videojátékozásra, akiket amúgy teljesen hidegen hagy, vagy éppen taszít az egész. Na, az Ironcast nem nekik szól, hanem a Puzzle Quest közönségének, akik értékelik ugyan az alapokat, de jobban szeretik, ha azt jól be is csomagolják, esetleg komplexebbé is teszik.

2010-ben napvilágot látott a Press Play jóvoltából egy aranyos puzzle-platform játék, a Max & the Magic Marker. Három év elteltével kiadták a folytatást Xbox One-ra, majd később Xbox 360-ra és PC-re is, mely megőrizte az eredeti játék tulajdonságait: Maxnak ismét meg kell ragadnia a Magic markert, hogy megtalálja testvérét egy ellenséges és fenyegető világban. A Max: The Curse of Brotherhood a platformjátékok és Pixar-alkotások szerelmeseinek kötelező darab, de a tartózkodóbbak is nyugodtan tehetnek egy próbát vele, nem fognak csalódni.

A Hunter: The Primal egy Jurassic World-re hasonlító játék, amiben egy bolygóra ledobott túlélőként dinoszauruszokra kell vadászni. Ez izgalmas is lehetne, ha a fejlesztők nem rontják el a koncepciót: a játéknak nincs célja, a program merő unalom, és félkész. Ennek alapján ajánlani nem lehet.

A Tales from the Borderlands egy epizodikus kalandjáték-sorozat, ami a Borderlands világában játszódik. Humor, erőszak, furcsa hangulat, és persze képregényszerű látványvilág, a Telltale-től megszokott minőségben.

A Titan Souls alapreceptje bitang egyszerű: 18 főellenfélharc, melyek az első vérig zajlanak. A hatalmas titánoknak elég csak egyszer rálépniük, lelőniük, megrázniuk vagy lefagyasztaniuk névtelen hősünket, és már kezdhetjük is újra a csatát, cserébe viszont elég egyetlen jól időzített, pontos lövés, és ellenfelünk már ki is lehelte a lelkét. A dolgot tovább bonyolítja, hogy a csatába mindössze egyetlen nyílvesszővel a tegezünkben megyünk, mely azonban mágikus fajta, képes visszatérni a gazdájához, ráadásul a visszaúton is pont ugyanolyan halálos, mint kilövése után...

A Dead Star egy twin-stick shooter, vagyis a világot felülről szemlélve egy hajót irányítva kell a szélrózsa minden irányába tüzelnünk, hogy túléljük az ellenünk küldött, hadseregnyi támadót. A fejlesztők procedurálisan felépített, azaz folyton új csatamezőket készítettek, ahol személyre szabható és természetesen fejleszthető hajókkal lőhetjük egymást -- a singleplayer mód mellett egy 10v10 multiplayer mód is vár.

A Rougelike műfajban már elég nehéz újat mutatni, de azért a Brace Yourself Games megpróbálkozott vele. Hiszen hány olyan roguelike játék van, melyben nem (csak) harcolni kell, hanem… táncolni? Oké, a „tánc” kifejezés talán picit erős, mondjuk inkább úgy, hogy ritmusra kell benne mozogni. Minden egyes pálya más és más zenét kapott, ezek üteme irányítja az egész helyszínt, ellenfeleink ennek tempójára mozognak és támadnak és mi is csak ilyen módon tudunk haladni... Amilyen őrült ötletnek tűnt a roguelike és ritmusjátékokat összekeverni, annyira kitűnő lett a végeredmény. Egyszerűen nem lehet megunni!

A kőkorszakba invitál a Far Cry Primal, a kegyetlen, mindenféle veszélyekkel teli ősidőbe, ahol a rivális törzsektől ugyanúgy tartani kell, mint a vérszomjas fenevadaktól. A Ubisoft Montréal játéka (segít a Ubisoft Toronto, a Ubisoft Shanghai és a Ubisoft Kiev) egy teljes értékű, singleplayer élményt kínál, amelyben Takkar szerepét tölthetjük be. Hősünk egy tapasztalt vadász, de a szerencséje elfogyott, miután a teljes vadászcsapat odaveszett, ő pedig Oros veszélyes vidékén találta magát.

A Primal Carnage: Extinctionban a játékosok egyik csapata dinoszauruszokat irányítva csaphat össze az emberek csapatával, és zavarhatnak le egy jó kis csetepatét.

Az Angry Video Game Nerd karakter alapján készült második videojátékban nem kisebb feladat vár ránk, mint az egész világ megmentése. Most is egy oldalnézetes, retro grafika mellett tálalt kaland vár ránk, ám a fejlesztők bővítették a repertoárunkat pajzssal, új képességekkel és falon csúszással.

A Home Free egy kutya szerepébe helyezi a játékosokat és az a feladatot bízza ránk, hogy találjunk haza egy nyüzsgő, procedurálisan felépített városban, és valahogyan túl is kell élnünk az utazást. Szörnyek, vagy mutánsok itt nincsenek, csak emberek illetve hasonló kóbor kutyák, és minddel interakcióba is kell lépnünk, hiszen menedéket és élelmet kell szereznünk. Utóbbit kuncsorgással, kutatással vagy éppen lopással tehetünk meg, míg bizonyos esetekben elkerülhetetlenné válik, hogy a territóriumokat őrző állatokkal akasszuk össze a bajszunkat a továbbjutás érdekében -- van arra is lehetőség, hogy barátságot kössünk a szelídebb kutyusokkal.

Az European Ship Simulator című játékban az alapok teljesen rendben vannak: adott vagy fél tucat európai hajózási helyszín (a Dover és Calais közti kompútvonal, a rotterdami kikötő, a Gibraltári-szoros stb.) nyolc gyönyörűen lemodellezett hajó (a kis halászbárkától a luxus óceánjáróig terjed a skála), és vagy kéttucatnyi küldetés, melyekben megcsillogtathatjuk kapitányi képességeinket. A gond abból adódik, hogy az Early Accesst elhagyva a játékot technikailag nem fejlesztette az Excalibur, és a hosszabb utak könnyen unalomba fulladhatnak...

Csapatalapú lövölde a Jagex gárdájától, amiben éppen olyan fontos a pontos célzás, mint a hatékony építkezés. Bizony, építkezés, a Block N Loadban ugyanis Minecraft szerű legózás a játék része, amivel rögtönzött erődítményeket építhetünk, vagy az ellenfelek alá ásva és a hátuk mögött előbukkanva lephetjük meg őket. Nincs ugyanolyan mérkőzés, amit az is garantál, hogy változatos képességekkel és fegyverekkel felszerelt hősök állnak a rendelkezésünkre, akikkel más és más taktikát kell bevetnünk a győzelem érdekében.