Játékadatbázis

Mostanában már nem számít meglepetésnek, ha egy autógyár valami ehhez értő kódolócsapattól megrendel egy játékot, amelyben valamely modelljét reklámozhatja. Ez a csomag mégis különleges, mégpedig azért, mert ezúttal egy 1100 lóerős Renault Premium DXi13 volánja mögé pattanhatunk be, hogy kipróbáljuk tudásunkat. Ahogy az illik, a cucc ingyenes, így nem kell tőle csodát várni, de azért a Game Seed csapata tisztes iparosmunkát végzett. Az, hogy egy sima 1,8-as procin elfut, és megelégszik akár egy DX8-as kártyával is (sőt, a Shader Model 2.0-nál magasabb verziót nem is ismer), sejteti, hogy nem dobjuk el magunkat a grafikától, de arra tényleg jó, hogy elbohóckodjunk vele pár kör erejéig (főleg, ha saját zenét tolunk alá, mert a gyári hangzavar számomra rettenetes volt). Tulajdonképpen minden benne van, ami a „nagyokban” szokott: beállítható segítségek (kézi- vagy automata váltó, illetve kuplung, finomra hangolható ABS, ASR és ESP). Háromféle ligában (azaz nehézségi fokozaton), hivatalos vagy saját szabályok szerint (ellenfelek és körök száma, sérülések ki- és bekapcsolása, rajtpozíció meghatározása) vehetünk részt, pontozás és trófeák várnak ránk, a pályán pedig négyféle nézetből (két belső, egy külső „váll mögötti” és egy szintén külső, csak a pályát mutató) körözhetünk, vagy csaphatunk össze vetélytársainkkal.

A Star Trek: D-A-C egy felülnézetes lövöldözős játék a RoboBlitz alkotóitól, melyben a legújabb filmből is ismerős hajókkal csatározhatunk. A címben a Deathmatch, az Assault és a Conquest módokra utalnak, ezeken kívül csak a botok segítségével lehet egyedül játszani. A filmhez a hajók külsejével és a zenével kapcsolódik, egyébként nincs benne semmilyen történet. Néhány órás kikapcsolódásnál többet senki ne várjon tőle.

Akik képben vannak a Half Life 2 modjaival, ismerhetik a lengyel Exor Studios nevét: a tehetséges srácok egy hamar népszerűvé vált TCM-mel (total conversion mod, azaz teljes átírat) jelentkeztek 2008 márciusában, ez a D.I.P.R.I.P. (die in pain rest in pace), amely az akkori slágertémára épült: egy posztapokaliptikus világban kell fejleszthető autóinkkal szétzúzni egymást DM, TDM és CTF módokban. Nos, a polyák srácok a 2009-es trendnek megfelelően eme modifikáció csontvázára húztak rá egy zombis gúnyát (bocs a durva képzavarért...), ám ezúttal merész módon ezt a csomagot már önálló, kereskedelmi forgalomba hozott játékként kínálják -- ám ezúttal szigorúan a szólista élményre koncentrálva, azaz multis módok nem járnak mellé.

Az AvP 2 vérbő, mégis vérszegény expanziója. Kevés, rövid, felesleges...

A Dead Space 2 három évvel az előző rész után játszódik, Isaac pedig éppen lábadozik a nekromorfokkal való találkozása után. Emberünket látomások gyötrik és kezdi elveszteni az ép elméjét, mély nyomokat hagyott tehát az Ishimurán töltött idő, azonban szegény Isaacnek nincs nyugta, ugyanis valamilyen rejtélyes okból a nekromorfok újra felütötték a fejüket. Az epicentrum a Szaturnusz egyik holdja köré épített gigászi űrállomás, a Sprawl.

A Counter-Strike kitalálójának következő teljes értékű játéka nagyban hasonít a mesterműre, de azért szerencsére több ponton el is tér attól.

A Super Street Fighter IV nem más mint az alapjáték nyolc új harcossal kiegészített extra változata. Tartalmazza az összes eddig DLC-t, sőt új játékmódokkal is felvértezik a lehető legtökéletesebb online élményhez.

Hihetetlen, de igaz - bár az eredeti Ultima Online 1997 szeptemberében jelent meg, a jogokat birtokló Electronic Arts. bizonyos időközönként egy-egy új küldetéslemezzel örvendezteti meg a kitartó játékosokat, akikből (2008-as statisztika szerint) még mindig több, mint 100.000 létezik szerte a világon. A szoftver 12. esztendős szülinapjára érkező legújabb küldetéslemeze a Stygian Abyss játszhatóvá varázsolja a vízköpőket (gargoyle), új kezdőterülettel, útvesztővel, mágiaiskolával és szakmákkal bolondítva meg a több, mint egy évtizedes nagy öreget.

A műfaj egyik nagy öregjének folytatásában rengeteg lehetőséget talál a műfaj szerelmese, és annak ellenére, hogy a átékot nem övezi akkora hype, mint a vele egy időben debütált World of Warcraftot, a mai napig nagy rajongótáborral bír, melyet a készítők folyamatos frissítésekkel hálálnak meg.

A középszerű Land Warrior és a borzalmas Task Force Dagger után a Black Hawk Down-nal a NovaLogic végre kiköszörülte azt a bizonyos csorbát: a kiváló grafika, a fantasztikus zenei aláfestés, valamint a felettébb hangulatos egy- és többjátékos mód egyértelmű minőségi ugrást jelent a cég korábbi játékaihoz képest. Ha az MI csak egy kicsivel is okosabb lenne, 2003 egyik legjobbjáról beszélhetnénk -– a DF:BHD azonban hibái ellenére is megérdemli a kitüntetett figyelmet.

A Ninja Blade-ben egy Ken Ogawa nevű nindzsa bőrébe bújva az a feladat vár ránk, hogy megmentsük Tokiót a genetikailag mutálódott lényektől. A kardunkkal a kezünkben és különböző, erősebbnél erősebb varázslatokkal a tarsolyunkkal, valamint a csapatunkkal és apánkkal az oldalunkon neki is veselkedünk a koránt sem egyszerű feladatnak, ám a helyzet hamar sokkal rosszabbra fordul, hiszen az apánk elárul minket, s így egy szem egyedül kell megmentenünk a világot és kideríteni, miben sántikál atyánk.

Kizárólag a Steam rendszerén elérhető kiegészítő csomag az Empire: Total War játékhoz. Középpontjában az amerikai őslakosok állnak, akik felveszik a harcot a betolakodókkal. Öt új frakciót -- az irokéz, a huron, a puebló, a cseroki és a síksági indiánokat -- terelgethetünk mind a kampány (amely ugye értelemszerűen egy részletes észak-amerikai térképen zajlik, új régiókkal és kezdési dátummal), mind a multis csaták során, és természetesen kapunk mellé egy új technológiai fát 18 törzsi ággal (olyan csemegékkel, mint a Spirit Medicine, a Call of the Wild vagy a Dreamwalking), és két új „ügynököt”, a misztikus, az ellenfél területére beszivárgó sámánt, illetve a ravasz, szabotázsakciókkal operáló felderítőt, no meg persze saját elit egységeket. Természetesen mind az öt törzs más-más célkitűzéssel, győzelmi feltétellel vág neki a hadak ösvényének.

A nagy sikerű Warhammer: Dawn of War 2 első küldetéslemezében felbukkannak a káosz által megrontott űrgárdisták, hogy magukévá követeljék a galaktikus játszóteret. A korrupció ezúttal saját egységeinkre is kihat: osztagunk vezetőinek érzéseire, lojalitására is figyelnünk kell, megjelennek a fertőzött fegyverek és vállvasak, illetve a kampány során egy könyvtárossal bővül ki szedett-vedett csapatunk. Húsz egyjátékos pálya, számos, a régi fajokat bővítő új egység, valamint több, mint két tucat hosszú-hosszú hónapokig csiszolt többjátékos összecsapást elősegítő terület várja a vásárlókat ebben az önállóan is futtatható küldetéslemezben.

A híres TrackMania-széria folytatása a készítők Maniaplanet nevű játékhálózatának részeként jelenik meg (ennek tagja még a Shootmania online lövölde és a Questmania RPG), ám ugyanazt az intenzív arcade versenyélményt kínálja, mint előde, ám lényegesen szebb, modernebb köntösben és valósághűbb, precízebb irányítással. A pályaszerkesztő, mellyel saját magunk hozhatunk létre arénákat, összetettebb lett, így jóval nagyobb szabadságot ad és több lehetőséget kínál kreativitásunk kiélésére, a játékbeli videostúdióban pedig legjobb köreink látványos bemutatóját is összevághatjuk, melyet meg is oszthatunk a nagyvilággal. A villogás másik eszköze természetesen a hivatalos ranglista, melyet mind a szólista módban, mind a multiban (melyben száznál is többen (!) mérhetik össze tudásukat) megtalálunk.

A nagy sikerű Witcher folytatásában szebb grafika, kiegészített dialógus rendszer és pörgősebb, látványosabb harcrendszer várja a kalandvágyókat. A játék az első rész háromféle befejezésétől indul, s tizenhatféle végkifejlettel ér véget, hála a fejlesztők saját kezűleg készített motorjának. Az engine egyébként nem csak a szövevényes játékmenetet kezeli helyén, de hatalmas, látványos tereket is, melyek között nincs töltőképernyő, ezzel is megcsillogtatva a PC-k erejét.

Rendkívül szórakoztató casual játék, a jól ismert "tower defense" mintájára: a házunk felé cammogó zombik ellen növényeket kell elültetnünk, amelyek különféle módon feltartóztatják vagy elpusztítják a támadókat. Ötféle játékmód, húszfajta minijáték, rengeteg poén és jópofa körítés -- abszolút ajánlott vétel a műfaj kedvelőinek.

Újból itt vannak az Alienek és a Predátorok, s ami még fontosabb, hogy ezúttal nem kegyelmeznek senkinek. Megadják az akciójátékok és az AvP univerzum szerelmeseinek azt, amire közel két éve vártak: hamisítatlan AvP hangulatot egy remek kis FPS-be ültetve.

A Skate-széria harmadik felvonásában a fő célunk az, hogy egy ütőképes csapat élén kisöpörjük a rivális bandákat Port Carvertonból. Ezt megtehetjük a továbbfejlesztett testre szabhatósági lehetőségekkel kiegészített szólista módban, de az újonnan bevezetett kooperatív módban is, melynek során a haverjainkkal együtt fejlődhetünk.

A mesekönyvszerű stílussal megáldott Lucidity-ben az az egyszerűnek hangzó feladat vár ránk, hogy juttassuk el a gép által irányított Sophie-t a pálya egyik végéből a másikba különböző tereptárgyak elhelyezésével, ám nem lesz ez olyan könnyű, hiszen számos ellenfél állja majd utunkat.

Az Ausztráliában és Új-Zélandon legnagyobb népszerűségnek örvendő V8 Supercar versenysorozat híre világszerte rohamosan terjed az autórajongók körében. Néhány autórajongó szerint a versenysorozat egy a NASCAR-ból és a British Touring Car Championships-ból összegyúrt hibrid, de valójában a szigorú megkötések miatt ebben a sorozatban csak a Holden és a Ford által készített 5.0 literes V8-as modellek állhatnak a rajtrácsokhoz. Az, hogy a sorozatban résztvevő 19 csapat mindegyike Holden Commodore vagy Ford Falcon modelleket indít, nem a véletlen műve. Ausztráliában mind a Commodore, mind a Falcon igen elterjedt típusnak számít, ezért e két modell versengése az ottani nézőknek valódi csemegét jelent. Ellentétben a NASCAR-ral a V8 Supercar versenyek nem hatalmas ovális pályákon kerülnek megrendezésre, ezért a versenyzők folyamatos előzésekre és izgalmas test–test elleni küzdelmekre kényszerülnek a lehető legjobb pozíciók elérése érdekében.

Újra megnyílik Középfölde, hogy ismételten több hónapnyi új kalanddal kösse magához a pikáns, klasszikus MMOG-recept szerint főzött Lord of the Rings: Online rajongóit. A The Siege of Mirkwood címmel ellátott expanzióban a Bakacsinerdőbe (vagy eredeti fordításában Setéterdőbe) kalandozhatunk el, hogy a rettegett Dol Guldur erődben megküzdjünk a Szauron sötét árnyékában meghízott rémségekkel.

A Sony Santa Monica-i stúdiója a Twisted Metal-szériát is jegyző David Jaffe vezetésével 2005 márciusában elkészítette a PS2 történelmének egyik legtökéletesebb játékát, amely ebben a műfajban játékmenetét, zenéjét és grafikáját tekintve azóta sem nagyon talált legyőzőre.

Az Earth 2160 kitűnő példája annak a bizonyos csiszolatlan gyémántnak: bár a gyönyörű külcsín alatt remek ötletek garmadája rejtőzik, a játék nem képes ezeket teljesen kibontani, köszönhetően a számtalan apróbb hibának és átgondolatlanságnak, amik gyakran feleslegesen túlbonyolítják és/vagy megnyújtják a játékot. A programot ennek köszönhetően inkább csak sokat látott és türelmes játékosoknak merjük teljes szívből ajánlani -– a fejlesztőknek pedig drukkolunk, hogy egy kiforrottabb folytatással a széria végre megkapja az őt megillető elismerést...