Játékadatbázis

A Splinter Cell: Blacklistben Sam Fishert a Közel-Keletre szólítja a kötelesség, hogy egy feketelista alapján likvidáljon egy rakás, a világra veszélyes terroristát, akik le akarnak csapni valahol, valamikor -- egyszer már megtették, miért ne ismételnék meg?

A Splinter Cell egy új időszámítást kezdett el az akciójátékok lopakodós verziói között, melyet folytatni kellett, természetesen.

A Thief annak idején köztudatba hozta a lopakodós játékokat és megmutatta: van igény a műfajra, nem mindenki akar agyatlanul lövöldözni, vagy taktikusan rárohanni az ellenre. A Splinter Cell ezt a vonalat vitte tovább, csak éppen Tom Clancy, a híres politikia kirmiíró regényeinek világában.

Az ötödik Sam Fisher-kaland, amely már egy kiégett, lánya halála miatti bosszútól hajtott ex-ügynök irányítását adja a kezünkbe, aki mindent feléget maga körül, hogy Sarah gyilkosát megtalálja, ám a szálak alaposan összegabalyodnak...

A Splinter Cell széria harmadik darabja. Az Ubisoft immár szokásos módon ismét feljebb tette a lécet, és megugorta - nehéz lesz a műfajban utolérni. Remek pályatervezés, ügyes újítások, melyekkel még élvezetesebb a móka, egészen magas színvonalú tálalásban. Aki lopakodni akar, soha jobban nem élhette ki magát; aki akcióra vágyik, mind a tíz ujját megnyalhatja - aki pedig mindkettőt szereti, a magas újrajátszási értéknek hála bátran nekifuthat a játéknak ismét. Bár vannak hibák, hol kisebb játéktervezési bakik bukkannak fel, hol az MI botlik egyet, vagy épp a grafika hagy ki (a tesztcsapatnak már megint kevés időt adtak), ezt azért az élmény bőven ellensúlyozza. Nyílt színi taps, főhajtás, ezt (megint) rendesen odatettétek, fiúk!

Az Ubisoft váltott csapatokkal készíti az újabb és újabb Sam Fischer címeket, és mindegyik jobb, mint az előző... A Double Agent sztorija ráadásul zseniálisabb és fordulatosabb, mint bármikor.