Picikét megcsúsztam a 007 First Light tesztjével, de szerettem volna alaposan körbejárni a témát, hiszen 2026 egyik legjobban várt játékáról van szó, ráadásul a James Bond univerzum szempontjából is rettentő fontos alkotással állunk szemben. A játék mögött a dán IO Interactive áll, akik leginkább a Hitman-szériáról ismertek, viszont nagy pacsi jár azoknak, akik a Freedom Fighters vagy a Kane & Lynch két részéről ismerik őket. Az IOI-nál annyira a csapat DNS-ébe lett kódolva a Hitman, hogy mikor az első gameplay-videó megjött a First Lightról, mindenki elkezdte a kopasz 47-es ügynök kalandjaihoz hasonlítgatni, a korai előzetesek viszont már egyenesen az Uncharted-sorozathoz hasonlítgatták. Én úgy vágtam bele, hogy zéró elvárásom volt a játék felé. Az utolsó Bond-játék, amivel elvoltam és még tetszett is, az a 2002-es James Bond 007: Nightfire volt, szóval egyáltalán nem nevezném magam hardcore rajongónak. A filmek közül is inkább a Daniel Craig éra felé hajlok (a Casino Royale a kedvencem), úgyhogy amikor leültem a 007 First Light elé, arra gondoltam, hogy csupán jól akarok szórakozni. Nem kell, hogy megváltsa a világot, nem kell, hogy új fejezetet nyisson a Bond-történelemben, csak kössön le addig, amíg tart. Aztán elindult az első küldetés, majd beúszott a főcímzene (Lana Del Rey csodálatos hangjával), következett a kiképzés, az első éles küldetés, és én meg azon kaptam magam, hogy rám esteledett.
Fiatal voltam és kellett a pénz
A 007 First Light egy fiatalabb, vakmerőbb és többet hibázó Bondot állít a középpontba, akit a Dexter előzménysorozatából ismert Patrick Gibson alakít. A mindössze 26 éves James az első küldetés során még csak nem is az MI6 szolgálatában áll, hanem épp a hozzáállása miatt figyelnek fel rá és szervezik be a legendás 00-ásprogramba, amivel végül elnyerheti a 007-es státuszt. Az Izlandon játszódó első küldetés eléggé hasonlít a Hitman 3 kezdő szakaszához, viszont ez még csak a tutorial első fele. Az MI6-nél megismerhetjük a jól ismert karaktereket: M (Priyanga Burford), Q (Alastair Mackenzie) és Miss Moneypenny (Kiera Lester) mind fontos mellékszereplők a történet során, James kiképzése pedig Máltán kezdődik meg, ahol több ügynökkel is összehaverkodik. A mentora, John Greenway (Lennie James) elsőre meglehetősen vaskalapos és szigorú alaknak tűnik, viszont később kiderül, hogy ez hova vezethető vissza, mikor a múlt bizonyos sebei felszakadnak. A lényeg az, hogy a kiképzés alatt James jó barátságot köt két másik ügynökkel: Cressida (Jessica Rhodes) és Monroe (Chris O'Reilly) ráadásul azért is kulcsfontosságúak, mert közös szolgálati (védett) lakásba költöznek ők hárman, így naphosszat összezárva, együtt lazulva várhatják a következő missziót.
Bár nem nevezném prológusnak, de a 007 First Light felvezető szakasza baromi hosszú és elnyújtott, egy picikét itt el is untam az egészet. Az első éles küldetés – amit Greenway csak terepgyakorlatnak nevez – Szlovákiába vezeti a csapatot, mégpedig azért, hogy elfogják a 009-es ügynököt. Rhys Beckett azonban nem adja könnyen magát – az akció tragédiával végződik. Bondot innentől már nemcsak a misszió fontossága, hanem egyfajta személyes bosszú is vezérli. A fél világot beutazza, hogy megállítsa az MI6-et eláruló 009-est, ám Mauritániában meglepő felfedezést tesz. Direkt nem szeretném elspoilerezni a történetet, mert nagyon jól meg lett írva, és simán hozza az elmúlt 20 év Bond-filmjeinek hangulatát – jó pár csavart is bedob, amikre nem számítottam és képesek voltak meglepni.
A játékmenetét tekintve persze a 007 First Light le sem tagadhatná, hogy az IOI áll mögötte. A küldetések felépítése nagyon hasonló ahhoz, mint amit a Hitman esetében megszokhattatok, ugyanakkor jóval filmszerűbb, lineárisabb néhol az egész. A Hitman: Absolution megvolt? Abban is akadtak már hasonló szakaszok, mikor a játék sokkal szorosabban fogta a kezünket. A First Light ugyanezt csinálja: vannak helyszínek, ahol úgy érezhetjük, hogy teljes szabadságot kapunk és többféle lehetőség közül válogathatunk a továbbjutáshoz, viszont vannak abszolút lineáris, majdhogynem az utolsó másodpercig szkriptelt részek, amik tényleg inkább az Uncharted-szériára hajaznak. Jó példa erre a korábbi videóban mutogatott repülőre feljutós rész, ami tényleg olyan, mintha az Uncharted 3-ból lépett volna ki – még a kizuhanás rész is megvan. De például Mauritániában, azon belül is a fiktív Aleph nevű helyszínen hirtelen azt sem tudtam, hogy merre induljak, mert a játék bedobott egy jókora terület kellős közepére, ahol minden méterre jutott valami látnivaló vagy interaktálható érdekesség.
Hitman sajátosság az is, hogy valamennyire szabad kezet kapunk a küldetések teljesítésének módjához, vagyis lehetőségeket keresve teljesen eltérő utakat járhatunk be. Ez azt jelenti, hogy például a szlovák hotelben ki lehet hallgatni több embert is, és ezek mind bedobnak egy-egy lehetőséget, amit kihasználva továbbjuthatunk. Például a szobalány épp telefonál, Jamesszel leülünk nem messze egy székre és halljuk, hogy arról mesél a barátnőjének, hogy a 205-ös szobába nem megy be, mert a benn lakó öregasszony nem kért takarítást. Mivel nekünk meg épp a 206-os szobába kell menni, adja magát a lehetőség, hogy akkor valamiképp bejutunk a lezárt szobába (kulcskártyával vagy esetleg az ablakon bemászva), majd onnan át a másikba. Ez csak egy példa volt, de számos ilyen megtalálható a First Ligthban és ezek szépen feldobják a változatosságot, illetve növelik az újrajátszhatóság értékét is.
Ahhoz ne nyúljon Bond, mert felrobbant minket!
Tetszett, hogy az MI6 főhadiszállására többször visszatérünk, lifttel pedig le lehet menni a Q-részlegre is, ahol a különféle spéci kütyüket és egyebeket tesztelik. Ezeket már a filmekben is imádtam, de itt annyira poénos pillanatokat lehet elcsípni néhol, hogy inkább emlékeztetett az egész a Csupasz pisztolyra, mikor Franknek mutogatják a különféle holmikat. Komolyan, a lángcsóvát kilövellő crossmotornál rendesen felnevettem, de jópofa, hogy itt mennyi Bond easter eggbe lehet belefutni. Az IOI minden jogot megkapott Ian Fleming karakterével kapcsolatban, ami természetesen magába foglalja az összes eddig megjelent filmet is, úgyhogy találhattok ezekre vonatkozó utalásokat szép számmal. És ha már Q-részleg, meg a spéci kütyük, akkor erről is nyilatkoznék. Adott számú kütyü lehet nálunk a küldetések alkalmával és ezeket megválogathatjuk előre. Van itt lézerrel operáló okosóra, mérgezett nyilat kilövő telefon, sokkoló kamera és még egyéb finomságok. Mindegyik teljesen jól illeszkedik a modern Bond érához, maga a First Light pedig abszolút releváns. Szerepet kap benne a mesterséges intelligencia (AI), a robotika lehetséges jövője, de még a crypto-kereskedés is, plusz ez az a játék, amiben cameo-szerepben több youtuber és influenszer feltűnik. Az IOI nem igazán spórolt semmin, ami nekem ott tűnt fel többnyire, mikor szembejött egy Coca-Cola reklám, egy Aston Martin Valhalla sportkocsi, vagy mikor Jamesszel kiválaszthatjuk, hogy melyik Omega Seamaster órát szeretnénk viselni a terepen. Apróságok, de hozzá tudtak tenni a beleéléshez.
A játék egyébként gyönyörű. Alap PlayStation 5-ön játszottam és akadtak pillanatok, amikor szinte másodpercenként megálltam lőni egy képernyőfotót, annyira pazar volt a látvány. A szlovák hotelnél például percekig gyönyörködtem a háttérben elterülő hegyekben vagy a csodálatosan kialakított belső terekben, de az a roppant rövidke szakasz is piszkosul tetszett, mikor Londonban kell kocsikázni és Greenwayt kitenni hazafelé – baromi jól néz ki ott a város! Apropó, kocsikázás. Kerültek be járművezetős szakaszok, de ezek agyon vannak szkriptelve és inkább csak a filmszerűbb hatást erősítik. Ennek ellenére egész jól eltalálták a járművek irányítását, pedig ez teljesen új terep az IOI számára. A lövöldözés és a harcrendszer szintén korrekt lett. Be lehet lassítani az időt, az ellenfelek kezéből kilőni a fegyvert vagy különféle tárgyakat felkapni és hozzájuk vágni, de a puszta kezes harcnál sem vall szégyent a First Light. A kitérés, ellentámadás, valamint a megragadás és az alap püfölés kombinációit az dobja fel, hogy közben szanaszét zúzzuk magunk körül a környezetet. Az ellenfelek nekiesnek a könyvespolcoknak, amik darabjaikra törnek ettől, vagy épp megfogjuk és belefejeltetjük őket egy piszoárba… brutális és nagyon látványos közelharcokat lehet lenyomni. A lövöldözős részeket én egy kissé untam, már csak azért is, mert inkább a lopakodás híve vagyok és pont a Hitman-szérián nevelkedve igyekszem még az őrök leütését is elkerülni. Ennek ellenére a First Light többször belekényszerít a fegyveres konfrontációba, mikor csak akkor juthatunk tovább, ha mindenkit elintéztünk – ilyenkor Bond felhatalmazást kap a gyilkolásra.
Ez színtiszta adrenalinfröccs, de én mégis inkább a lopakodást választottam ott, ahol csak lehetett. Szépen sunnyogva haladtam, kihallgattam az embereket, ereszeken másztam (mégsem vagyok politikus), a spéci cuccaimmal iktattam ki kamerákat és így tovább. Jópofa, hogy például az elektromos berendezések szabotálása vagy figyelemelterelésből bekapcsolt funkciója fogyasztja az adott kütyü energiaszintjét, így azt vissza kell tölteni a pályaszerte elszórt holmikból. Ugyanez vonatkozik mondjuk a méregre is, amivel meg lehet hánytatni az áldozatot, és így legalább egy kis időre távozik a pozíciójából. Persze megijedni nem kell, hogy mindenből kifogynánk: bármerre lehet találni akár egy letett mobilt vagy tisztítószert, amit James máris magához tud venni és az adott érték azonnal töltődik egy szintet. Ez egyáltalán nincs túlbonyolítva, ahogy semmi más sem.
A 007 First Light alapvetően egy filmszerű akciójáték és nem egy taktikusabb hozzáállást megkívánó Hitman-koppintás, úgyhogy például a leütött vagy elkábított ellenfelek testét sem lehet felkapni és elrejteni. Ez mondjuk szerintem negatívum, mármint többször kerültem olyan helyzetbe a játék során, hogy lesből támadva leütöttem (takedown) valakit, de a testét nem tudtam odébb vonszolni, egy távolban álló társa pedig gyanút fogott és elindult megnézni, hogy mi történt. Az esetek nagy részében persze ez nem baj, mert akkor ugyanazon fedezék mögül őt is le tudtam csapni, de ha ott volt mondjuk egy harmadik ellenfél is, aki szintén gyanút fogott, akkor máris tölthettem be az előző mentett állást. Ez viszont tényleg szubjektív, és valószínűleg én vagyok fordítva bekötve, hogy egy James Bond játékban is úgy próbálok lopakodni, hogy mindenkit elkerülök, de azért az IOI-tól pont nem vártam volna, hogy épp ezt a játékelemet hagyják ki. Persze ettől függetlenül a First Light egy fantasztikus játék lett, aminek élveztem minden percét, de lehetett volna egy kicsit komplexebbé tenni.
A világ legjobb kémje még biztosan visszatér
Egy-két vicces buggal találkoztam csupán. A londoni szórakozóhelyen Monroe beakadt a WC mellett és körbe-körbe sétált, ami a háttérben pumpáló elektromos zene dallamaira meglehetősen komikus látványt nyújtott. Emellett mikor fegyveres harc után nálam maradt mondjuk egy AK-47-es, akkor azt James nem dobta el, hanem hozzáragadt a testéhez és vitte magával egy ellenőrzőpontig. Ezek nem olyan kirívó dolgok és biztos vagyok benne, hogy pár héten belül orvosolva lesznek. Maga a játék messze nem 40 órás, ahogy azt korábban beharangozták, de olyan 15-20 órára simán le tudja kötni az embert, ráadásul a sztori befejezése után ott van még a TacSim is, amiben különféle kihívásokat lehet teljesíteni – igen, pontosan úgy, mint a Hitmannél. Ez a jövőben tovább fog bővülni, illetve már kiderült, hogy Bawma (Lenny Kravitz) szintén visszatér, de érkezik még a játékhoz a path-tracing támogatás, sőt, Fotó-mód is. Az IOI tehát nem engedi el Bond kezét, és vélhetően ugyanannyira kiemelten fogják ellátni tartalommal, mint azt a Hitmannél láthattuk. A zenét még röviden külön ki szeretném emelni, mert ezt több helyen kifelejtették. David Arnold korábban öt Bond-filmen is dolgozott, úgyhogy otthonosan mozog ebben a világban, így nem csoda, hogy elképesztően jól sikerült soundtrack készült általa, ami önmagában is bőven hallgatható. Az már tényleg csak hab a tortán – legalábbis nekem mindenképp –, hogy a kedvenc énekesnőm, Lana Del Rey végre felénekelhetett egy James Bond főcímzenét, mert erre évek óta vártunk mi, Lana-rajongók. Fényes jövő áll tehát a 007 First Light előtt, amit sokan már most az év legjobbjai közt emlegetnek.
Én úgy gondolom, hogy nagyon meg kell becsülnünk az ilyen játékokat. Ha nem is lesz belőle GOTY az év végén (naná, hogy azt elviszi majd a GTA), akkor is minden tisztelet kijár az IOI-nak, hogy képesek voltak végre egy AAA-kategóriás Bond-címet összehozni, ami nemcsak odatehető a polcra a filmek mellé, hanem a legjobb Bond-játék is, ami valaha készült. Nehéz fokozaton képes kellő kihívást nyújtani, de azért értékeltem volna, ha picit komplexebb mechanikák is helyet kapnak benne – például a testek elrejtése vagy némelyik lövöldözős szakasz alternatív módon történő befejezése. Viszont meg tudom érteni azokat is, akik épp a filmszerűbb élmény, az agyonszkriptelt szakaszok és az Uncharted-szériát idéző pillanatok miatt kedvelték meg ezt a játékot, üzleti szempontból pedig jogos, hogy inkább ebbe az irányba halad tovább az IOI. A 007 First Light azon kevés AAA-játékok közé tartozik, ami azt hozta, amit ígért: egy látványos, elképesztően izgalmas kalandot a fiatal James Bond főszereplésével, aki egész biztosan vissza fog még térni – én itt leszek és várni fogom.
És nektek hogy tetszett James Bond visszatérése?
