A 11-11 címe és premierdátuma is szimbolikus, hiszen a fejlesztők az első világháború befejezésének 100. évfordulójára időzítve jelentették meg a játékukat, ami nem az akcióval, hanem remek narratívával, és a háború lényeges kérdéseinek boncolgatásával próbálja megfogni a különleges, egyedi élményre vágyó játékosokat.

Monet és Van Gogh után szabadon

Azt, hogy miért kínál különleges élményt a Memories Retold, már a játék legelején megláthatjuk, hiszen a tálalása olyan, amihez hasonlót eddig soha, sehol, egy játékban sem láthattunk. Az egész olyan, mint egy impresszionista festmény, mintha a fejlesztők megkeverték volna Monet és Van Gogh stílusjegyeit, hogy abból alkossanak valami egyedülállót. Ezt pedig félig sikerült is elérni, elég csak a képekre tekinteni. A narratíva olyan kérdéseket feszeget, mint a hősiesség hamis illúziója, a katonák háborúhoz való hozzáállása, a szeretteikhez való viszonyuk, és persze olyan tragédiák, amik nap nap után megtörténhettek a fronton, a valóságban. A 11-11-nek két főhőse van, a kanadai fiatalember, Harry és a német családapa, Kurt, akik eltérő okból, de civilként döntenek úgy, hogy felveszik az angyalbőrt. Mindketten megjárják az európai nyugati hadszínteret, a találkozásuk pedig elkerülhetetlen: ezt a két személyt fogjuk irányítani a játék során, úgy, hogy néhol egészen közel, néhol egészen távol vannak egymástól. A történetről nem is szabad többet mondani, egyes kritikusok lehúzták, de talán csak azért, mert nem hallották meg a fejlesztők mondanivalóját. Érdemes végigjátszani ezt a hat-hét órás kalandot, egy délután, este alatt ki lehet végezni, és maradandó élményt ad, még akkor is, ha játékmechanikában sokkal gyengébben teljesít, mint ahogy kellene.

A két főszereplő nem sok mindenre képes, Harry fényképészként a háborút örökíti meg kamerájának lencséi mögül, Kurt pedig mérnök, akinek a feladata, hogy megjavítsa a németek hadigépezetének elrontott dolgait. Ezekhez a feladatokhoz nincs szükség agymunkára, nincs tárgykombinálás, a kihívás szinte nulla, az interakciók kimerülnek a beszélgetésekben és a QTE-ket utánzó „minijátékokban” vagy döntéshelyzetekben. Döntéshelyzetekben, amiknek nem biztos, hogy pozitív végkimenetelük lesz: mi az első végigjátszás során mindent elvesztettünk, amiért küzdöttünk… Ez tehát nem túl pozitív, viszont egy háborús játék nem létezhet ütközetek nélkül, amiket meg is kapunk, de csak kis adagokban: a fejlesztők nem erre helyezték a hangsúlyt.

Levelek a frontról

A hangsúly ebben a játékban azon van, hogy a narratíva, a tálalás, a tényleg művészi vizuális dizájn és az egyik legjobb játékzene együttese, az apró momentumok milyen érzéseket, a feltett kérdésekre milyen válaszokat keltenek az emberben. Mert keltenek, ehhez kétség nem fér, de hogy ezekre felelni tudjunk, magunkba kell néznünk, hogy megtaláljuk a saját reakcióinkat. A 11:11 – Memories Retold nem hagyományos játék, hanem egy interaktív dráma, aminek főszereplőit két tehetséges színész, Elijah Wood és Sebastian Koch kelt életre. Ne féljetek tőle. Ha teljes áron nem is akarjátok megvenni, nem gond, de egy leárazás esetén a kosaratokban van a helye a Memories Retoldnak, nem fogjátok megbánni!