A trójai háborúról írt görög hőskölteményeknek létezik egy tágabb, töredékekből és feljegyzésekből ismert köre, olyan eposzokkal, mint az Aethiopis, innen ismerjük például Memnont, az etióp királyt (Párisz és Hektor másod-unokatestvérét), aki hatalmas sereggel sietett Priamosz segítségére. Memnon Akhilleuszhoz hasonlóan az igazi harcos megtestesítője, sőt az ő páncélját is Héphaisztosz kovácsolta, aztán a sors úgy hozta, hogy találkoztak a csatatéren… Rhészosz egyszerűbb eset. A legendás trák király ugyanis az Iliászban tűnt fel (10. ének), és egy árulás következtében Odüsszeuszék ölték meg, álmában, pompás paripáiért. Tehát ha azt hitted, hogy az ókorban minden hős nemeslelkű vitéz volt, hát nem (értsd Trójában is akadtak köcsögök).

Mint a bevezetőből sejthető, az A Total War Saga: Troy legújabb kiegészítője két remek figurát mutat be, akik ráadásul meglehetősen egyedi utakat járnak be a játékban. Memnon például távol a szülőföldtől, egy expedíciós sereggel folytat kalandozó hadjáratot, tehát nála az összes ostrom gyújtogatással fejeződik be, amihez feltétnek ízlés szerint lehet választani az ellenfelek kardélre hányását vagy rabláncra verését. És hogy miért a durvulás? Nos, mert hülyén nézne ki, ha egy új etióp birodalom születne a Balkánon, az elfoglalt városokból. A horda (vándorló) jelleg további ”aljasságai”, hogy egy ügynök, egy kiképzőhely, és még egy nyersanyaggyűjtő hodály sincs a fickó tárházában. A "hogyan szerezzek kaját?" kérdésre így aztán egy új táblázat ad választ, ahol egy közeli – esetünkben, élelemben gazdag – települést kell kibogarásznunk a megjelölt háborús célpontok közül, ezután odamenni, felégetni, közben pedig felmarkolni az ellátmányt. Az ügynököket a ”követőknek” nevezett, láthatatlan tanácsadók kibontása pótolja, a toborzást pedig Memnon főnöke, a fáraó intézi: küldünk haza némi cuccot, cserébe pedig kapunk egy kisebb kontingenst.

Rhészosz esetében a trák származás sok mindent megmagyaráz, a Herkules-szerű külsőt mondjuk éppen nem (bár az ő fején egy medve van, nem oroszlán), de a vallási rituálékból kihámozható rengeteg jóságot – elit egységeket, harci bónuszokat, népesség növekedést és egyéb vidámságokat – már igen. Spartacus ősei földrajzilag ugye pont a C betűt formázó térkép középső részén helyezkedtek el, az Olümposz közelében, erdős-hegyes vidéken, szóval a rajtaütésre kihegyezett egységeket, vadászokat, íjászokat fixre lehetett venni, de a harci szekerek iránti becsípődést (ötféle is van) már kevésbé indokolja a terep – az ásatások szerint egyébként a trákok tényleg használták ezeket. Eleinte, mivel minden Trója felé induló akháj ”vállalkozás” a tengeri úton rövidít, nyugisan lehet terjeszkedni, ráadásul egyfajta trák törzsegyesítő filozófia mentén a karakter kapott extra (host néven futó) seregeket. Értsd, némi nyersanyagért egy azonnal felállítható, önálló had ott áll mindig, karnyújtásnyira (izé, egértávolságra). Ennek egyetlen szépséghibája, hogy a veszteségeit nem lehet pótolni, magyarul, ha győz is, idővel azért elfogy.

A két új fiú kellemes színfoltja lett a trójai frakciónak, de azért engedtessék meg némi morgás is. Memnon szerepe például elég fura, ugyanis egymás után égetünk fel birodalmakat, amiket aztán rögtön elfoglal az MI, és új városokat alapít, tehát csak annyi változik, hogy egy másik frakció kezd el megerősödni. Rhészosz is mintha túl lenne tolva, mert ha kaja van, akkor folyamatosan tudjuk nyomatni a host army-kat, ők meg szépen tisztára pucolják az utat a hódítások előtt.

Végszóként ne felejtsük el, hogy a Sega, hasonlóan a svéd Paradoxhoz, minden tartalom mellé csepegtet ingyen jóságokat. Na, nem csupa szeretetből, hanem mert így hosszabb ideig lehet életben tartani az alapjátékot. Lett tehát néhány új opció, például a településeinket (sajátokat) le lehet rombolni, ha nagyon megszorulnánk (ad vissza némi nyersanyagot), aztán az épületeket azonnal fel lehet húzni, némi plusz aranyért, és az auto-battle funkció veszteség-előrejelzése is finomodott, így megmutatja, hogy kik fognak a seregünkből kimúlni, ha az MI-re bízzuk a dolgot.