legacy-of-the-first-blade.jpg

Az összesen három epizódot felölelő Legacy of the Fist Blade első része, vagyis a Hunted december elején jelent meg, az utolsó epizód pedig márciusig nem érkezett meg, ám a hosszas várakozásban sajnos kevés köszönet volt benne. A Kassandra/ Alexios sztorijának első kiegészítése eleinte nem kifejezetten főhősünk körül forog, ami üdítő csavart biztosít a játékosnak, azonban hamar visszavesz a tempóból, visszacsorog a megszokott mederbe, és közben egy kisebb botrányt is kirobbant.

Lehetőség szerint igyekszem kikerülni spoilereket, ami nem kicsit lesz kihívás, tekintve, hogy játékmenetileg egyetlen újdonságot hoz és a sztori sem túl hosszú. A három epizód elsődleges történetszálát együttesen nagyjából 6-8 óra alatt ledarálhatja az ember - nem rossz, de 25 euróért picit többet vártam.

DEJA VU

A sztori központi alakja Darius, az első ismert rejtett penge forgató és Xerxész gyilkosa. Darius egy későbbi tette miatt családjával együtt bujdosni kényszerül; az út lett az otthona, amit egyetlen gyermekével oszt meg. Főhősünk véletlenül találkozik, majd verbuválódik össze a két főt számláló vándorosztaggal, aminek következményeként belekeveredik egy újabb titkos szervezettel, a Renddel folytatott háborúba. Darius és Neema/ Natakas (a karakter neme a főhősünk kilététől függ) amellett, hogy igyekeznek lerázni a Rendet próbálnak segíteni azokon, akik önhibájukon kívül a kereszttűzbe kerültek.

Mit nyújt a Legacy of the First Blade? Nos, nem eleget. Ahogy már mondtam, a sztori sem hosszát sem tartalmát tekintve nem nagy eresztés, de akad pár momentum, amit az öregmotoros AC rajongók fognak a leginkább értékelni. Például amikor egy nem várt pillanatban elhangzik az „Everything is permited” félmondat, ráadásul egy olyan karakter szájából, akire a legkevésbé sem számítunk, és egy kis idő erejéig visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor az AC-széria az assassinok és templomosok azonos céljáról, ám ellentétes filozófiájáról szólt. Talán az se véletlen, hogy a Legacy of the First Blade befejezést követően érkezett meg az AC3 felújított változata, hiszen a Bloodline zárásából csak úgy csöpögnek Haytham szava. A két cím igazán remekül kapcsolódik össze, a Legacy of the First Blade viszont minden más tekintetben viszont óriásit bukik.

SZERESS, AHOGY VAGYOK

Személy szerint nem bántam volna, ha a sztori végig Darius, tettei és utazása lettek volna a fókuszpontok, nekünk pedig Kassandraként/ Alexiosként csak asszisztálnunk kellett volna az öregnek, sajnos azonban nem ez történt. Már megint rólunk és a vérvonalunkról szól minden. A sztoriba beleerőszakoltak egy romantikus szálat, aminek megvan a magyarázata, érthető, hogy miért van ott, a kivitelezés azonban annyira gyatra, hogy kivívták vele a játékosok ellenszenvét. Emiatt kisebb módosítást kellett végrehajtani a kész programon, amit követően a „románc” visszautasítható, de most sem kikerülhető, szóval voltaképpen a javítás is inkább csak született meg, hogy ne mondhassa senki, hogy a fejlesztők nem hallgatnak a játékosok visszajelzésére. Hozzáteszem Alexios esetében valahogy kevésbé érződik erőszakosnak a döntés, Kassandrát játszva viszont nem mondható el ugyanez.

Motiváció és történetvezetés terén ugyanez ez a fals logika róható fel legnagyobb hibának, ez pedig szorosan összekapcsolódik a játékmenettel. A Legacy of the First Blade-ben voltaképpen még egyszer ugyanazt kapjuk, mint az Odyssey kampányában, csak tétek nélkül és a végtelenségig felhígítva. Járd be Hellászt, vadássz kultistákat, izé, Rend tagokat, és néha nézz rá a szeretteidre. Új mechanika mindössze egy van, a hajónkra kapunk egy lángszórót, ami jól hangzik, a gyakorlatban viszont roppant kiábrándító. Kár érte, mert ígéretesen indult.