Az Ace Combat-sorozat hosszú ideje nagyjából ugyanazokat a húrokat pengeti: felfokozott légi akciót, valós harci gépek és elképzelhetetlen sci-fi szuperfegyverek találkozását – na meg olyan háborús melodrámát, amiben egy néma pilóta egyszemélyes légi hadseregként dönti el kontinensek sorsát. Ez a képlet, meg az ezt kísérő játékmenet a franchise bő harminc éve alatt meglepően keveset változott, de őszintén szólva nem is kellett nagyon hozzányúlni. Ha Ace Combat-játékot indítok el, pontosan tudom, mire számítsak: felemelő zenére suhanok a tűzvonalba, bemérek egy ellenséges vadászt, szórom rá a rakétákat, aztán a pálya végén megjelenik valami őrült japán mérnöki rémálom, amit szintén a földdel kell egyenlővé tennem.
A Wings of Theve sem akarja megtagadni ezt az örökséget, csak mindenből nagyobb merőkanállal mer. Harminc kampányküldetést kapunk egy szokatlanul személyesre vett történettel, meg egy olyan multiplayeres csomaggal, amitől a Bandai Namco láthatóan egy igazi live service pénznyomdát vár. Ez utóbbi nem feltétlenül előny, ám a lényeg ettől még változatlan: az Ace Combat 8 a szakállas franchise eddigi legütősebb és legtartalmasabb epizódját hozza.
Hamis hősök háborúja
Az Ace Combat továbbra sem a mi Földünkön játszódik, hanem Strangerealben, a sorozat alternatív világában, ahol a geopolitikai konfliktusok általában nem a tárgyalóasztalnál, hanem több száz kilométer per órás sebességgel lezajló légicsatákban rendeződnek el. A Wings of Theve 2029-ben veszi fel a fonalat, amikor a Sotoai Köztársaság villámháborúval térdre kényszeríti a Közép-Useai Föderációt, vagyis az FCU-t, aminek mi is tagjai vagyunk. A hadsereg szétszóródott, a hazát jórészt elfoglalták, a régi Endurance repülőgép-hordozó pedig menekültekkel és maradék katonai személyzettel próbál életben maradni a veszélyes vizeken.
A főhősünk sem egy dicsőséges első bevetéssel lép színre. A tengerből mentik ki, és rögtön a nyakába varrják az ország utolsó nagy reménységének számító ászpilóta, a Wings of Theve legendáját. A gond csak az, hogy a legenda nem más, mint egy gondosan felépített propagandaeszköz: egy olyan hősfigura, akire szüksége van a széteső országnak, függetlenül attól, hogy valójában ki ül a gép pilótafülkéjében. A szerepet korábban egy Cope nevű fickó töltötte be, ám amikor ő eltűnik a képből, nekünk kell folytatnunk a színjátékot – de persze mivel mi vagyunk a főszereplők, idővel be is teljesítjük az ászpilóta legendáját.
Ez a felütés sokkal érdekesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. A sorozat ugyan mindig szeretett legendás, szinte természetfeletti képességű pilótákat építeni a játékosból, de most maga a hőskultusz válik a történet tárgyává. A játék egész alaposan körbejárja, hogy mit jelent egy ország jelképének lenni, és nem fél attól sem, hogy a manapság nagyon is aktuális közösségi média háborús szerepét is beemelje a képletbe.
Az FCU és ellenfelei nemcsak rakétákkal és drónokkal harcolnak, de versenyt futnak a digitális közvélemény irányításáért is. A lakosság morálját, a pilóták megítélését és a politikai narratívát folyamatosan alakítják a terjedő információk, félretájékoztatások és gondosan időzített üzenetek. Strangereal természetesen továbbra is egy alternatív sci-fi világ, de a játék így meglepően aktuális témákat pedzeget.
A két ország háborújában ráadásul egy decentralizált hi-tech megavállalat felbukkanása is tovább bonyolítja a képletet. Nem minden történetszál egyformán kifinomult, és a sorozathoz híven itt is akadnak olyan fordulatok, amelyeknél legszívesebben átfejelném a pilótafülke oldalát, de az Ace Combat 8 legalább láthatóan komoly odafigyeléssel kezeli a kampányt. A harminc küldetéses történetnek van íve, tétje és jó néhány olyan karaktere is, akik miatt érdemes lesz nem azonnal átugrani az átvezetőket.
Több mint rádiózaj
A régi Ace Combatokban a társak többnyire csak hangok voltak a rádióban: lelkesedtek, panaszkodtak, néha megdicsérték a játékost, miközben mi a tényleges munka kilencvenkilenc százalékát egymagunk végeztük el. A Wings of Theve megpróbál ezen változtatni. Az átvezetők ezúttal sokkal közvetlenebb, belső nézetű jelenetekben mutatják az Endurance legénységét, a Joker Flight tagjait és azokat az embereket, akiknek a sorsa szó szerint attól függ, hogy mennyire megy nekünk a hőkövető rakéták közti cikázás.
Valószínűleg többet is ki lehetett volna hozni az anyahajón zajló élet mindennapjaiból meg a csapattársakkal való vérgagyi QTE-s interakcióból, de az egésznek így is kialakul egy olyan dinamikája, ami miatt a bevetések közben hallható rádióforgalomnak is több súlya lesz. Más kérdés, hogy a japán fejlesztők továbbra sem félnek a pátosztól: itt tényleg nincs olyan perc, amikor valaki ne osztana meg egy személyes traumát, ne mondana nagyívű hazafias monológot vagy ne kiabálna be valami borzasztóan kínos életbölcsességet.
De a dolog mégis működik, ha elfogadjuk ezt a túltolt dramaturgiát. Egy Ace Combat-történetnek nem az a dolga, hogy száraz hadtörténeti dokumentum legyen. Akkor jó, ha elhiteti velem, hogy egyetlen felszállásnak életbevágó súlya van, miközben a háttérben felcsendül valami lelkesítő nagyzenekari darab, és a csapatom hangosan ünnepli, hogy már megint betalált az a rakétám, ami lényegében magától végez minden célkövetést.
Rakéták, felhők, őrült ötletek
Mert hogy a játékmenet annyira a régi, bevált Ace Combat-receptet követi, hogy ha valaki az elmúlt húsz évben játszott a széria bármelyik darabjával, akkor itt sem lesz elveszve egy percig sem. Ez nem keményvonalas repülőszimulátor, tehát senkinek sem kell órákon át kapcsolókkal babrálnia meg üzemanyagkeveréket figyelnie. A gépek gyorsan reagálnak, a célzás könnyed, a szárnyak alá pakolt kétszáz rakéta mindegyike azért könyörög, hogy lőjük ki őket, a manőverek pedig olyan látványosan túlzóak, hogy arra még Tom Cruise középső foga is elővillanna.
A kampányban újra ott vannak a hatalmas hadszínterek, a földi, tengeri és légi célokkal egyszerre operáló ütközetek, valamint a sorozat védjegyének számító nagy setpiece-ek. Lesznek küldetések, ahol egy hatalmas inváziós flottát kell megtámogatni a partraszálláskor, máskor óriási szállítógépeket vagy szárazföldi csatahajókat kell levadászni, de természetesen a komplett bossharcoknak beillő gigantikus hadigépek sem hiányoznak. Az egyik küldetésben egy hat kilométer hosszú, mesterséges szigetként működő katonai komplexum reaktorába kell berepkednünk, máskor pedig egy űrből lövő műholdfegyver lövései közt kell túlélnünk. Csak a szoki, Strangerealben még a hétköznapi katonai fejlesztések is addig nőnek, amíg már saját irányítószámuk nem lesz.
A látvány pedig végre méltó ehhez az egészhez. Az átvezetők kellően jól néznek ki, a gépek pedig szépen kidolgozottak, de az igazi látványorgia az éles bevetések közben a legdurvább. A több rétegben örvénylő felhők, az időjárási effektek, a lemenő nap fénye és a robbanások füstje olyan látványos képeket adnak, hogy néha kifejezetten nehéz nem elszúrni a manővert bámészkodás közben.
Jó a gép, csak kéne rá még pár rakéta
A repülőgéppark és a fejlesztési rendszer szintén a kampány egyik fontos pillére. A bevetésekkel szerzett pénzből új gépeket vásárolhatunk, majd azokat speciális fegyverekkel és különféle fejlesztésekkel igazíthatjuk a saját repülési stílusunkhoz. Más missziók más-más felszerelést kívánnak, nekünk pedig minden eszközünk megvan rá, hogy nemcsak a saját gépünket, de az egész Joker Flight arzenálját úgy alakítsuk, ahogy tetszik. Elsőként most kerülnek elő a hangárból az elektronikai hadviselésre és csapattámogatásra specializált repülők, bár ezzel szemben a lézerfegyverek és a torpedóbombázók valamiért eltűntek a fejlesztési fáról.
Sok-sok menüpiszkálás vár ránk, ha minden misszióra saját kézzel szeretnénk összeállítani a Joker Flight teljes felállását, de szerencsére egyetlen gombbal korrekt automatizált összeállítást is kérhetünk a géptől. A társainkra egyébként is inkább repülés közben érdemes figyelni, hiszen rá lehet küldeni őket kijelölt célpontokra, kérhetünk fedezést, vagy használhatjuk a különleges fegyvereiket, így némi taktikai szerepük is van azon túl, hogy be nem áll a szájuk a rádión.
A kampányos fejlesztések viszont ezúttal teljesen elkülönülnek az online módtól. Az Ace Combat 7-ben megszokott volt, hogy amit az egyjátékos történetben feloldunk, kapásból vihetjük át a többjátékos csatákba, és fordítva. Ezt a két fejlődési ág ezúttal teljesen kettévált, ennek pedig egy nagyon nagy oka van.
A szolgáltatás felszállt
A Project Aces és a Bandai Namco minden eddiginél komolyabban gondolja azt, hogy valami óriási online élményt gyúrjanak az Ace Combat 8-ból. Az Ace Combat Online egy teljesen különálló rendszer saját fejlődéssel és cross-play támogatással, ahol akár száz játékos is összegyűlhet egy közös légibázis-lobbyban. Sajnos a megjelenés előtti tesztidőszakban csak egy nagyon rövid időre próbálhattam ki az online kínálatot, ami akkortájt ráadásul még matchmaking problémákkal is küzdött. Így erről teljes véleményt nem tudnék alkotni, bár bevallom, amit a rövid próbakör alatt láttam, nem vett le a lábamról. A koncepció az, hogy saját avatárt készíthetünk, mászkálhatunk a hangárban, emote-okat nyomogathatunk vagy játéktermi gépekhez ülhetünk, aztán nekiugorhatunk a kooperatív és kompetitív küldetéseknek.
A két fő mód a Co-Op Assault és a Co-Op Warfare. Az előbbiben két, legfeljebb négyfős csapat PvE-küldetésekben gyűjt pontokat, vagyis nem közvetlenül egymást gyepálják, hanem azt próbálják bizonyítani, ki takarítja le gyorsabban az ellenséges hadszínteret. A Co-Op Warfare már jóval kaotikusabb PvPvE felállás: két négyfős csapat kerül egymással szembe, miközben a gép által irányított egységek is belerúgnak a pilótákba. Vannak még hagyományosabb Team Deathmatch és Free-for-All módok is, de a legérdekesebb multis mód az Emergency Sortie. Ezek olyan időszakosan elérhető bevetések, amikor a játék előránt egy régebbi nagy epikus bossharcot a teljes Ace Combat-franchise múltjából.
A felhozatal abszolút korrekt, de itt jött el az a pont is, ami kapásból elvette a kedvem attól, hogy komolyabban foglalkozzak a multiplayerrel. A kéthavonta frissülő Ace Pass ingyenes és prémium jutalomsávot kínál, a prémium oldalon nyilván jobb cuccokkal, azonnali szintugrással és olyan exkluzív repülőgépekkel, amik csak később válnak elérhetővé mindenki más számára. Az egész modell teljesen ismerős: arra épít, hogy rendszeresen belogoljunk, grindoljunk, és időnként fizessünk rá a játékra még egy kis extrát, párhavonta akár többször is.
Kár érte, mert hatalmas potenciált látok az online részben is. Ha a közösség életben tartja, a kooperatív küldetések remek levezetést jelenthetnek a kampány után. Csakhogy a repülős multiplayer mindig rétegműfaj volt, a piac pedig tele van olyan játékokkal, amelyek már így is versenyt futnak a napi játékidőnkért. A Project Aces ezúttal nem egyszerűen egy bónusz módot épített, hanem egy újabb hosszan fejhető online szolgáltatást. Nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy erre volt a legnagyobb szüksége a szériának, főleg azokkal a bóvli megoldásokkal, amiket ezekben a hangárlobbikban láttam.
Legendává válás
De ez ne vegye el senki kedvét! Én abszolút elégedetten álltam fel a végső misszió után, aztán mentem is egyből az újrajátszásra nehezebb fokozaton. Mindezt annak ellenére, hogy az Ace Combat 8: Wings of Theve egyáltalán nem találja fel újra azt a zsánert, amit ő maga juttatott a csúcsra. Ez továbbra is egy játék arról, milyen érzés túl gyorsan, túl alacsonyan, túl sok rakétával a levegőben repülni, miközben egy túlméretezett szuperfegyvert próbálunk darabokra szedni. Ebben a műfajban senki nem tudja azt adni, amit az Ace Combat.
A kampány tartalmas, látványos és a szokásosnál összeszedettebb történetet ígér. Az egész nagyon szerethető, hiszen a harcokban még mindig ott van az a tiszta, önfeledt arkádos lendület, amiért én is hosszú-hosszú évek óta visszajárok a sorozathoz. A multiplayer passrendszere és a prémium monetizációja kevés ahhoz, hogy tönkretegye az egész csomagot, de erősen kilóg abból a gondosan felépített, klasszikus Ace Combat-élményből, amely miatt igazán érdekes a Wings of Theve. Szerencsére enélkül is bőven van elég minőségi tartalom a játékban. Ha bírtad a korábbi részeket, ezt is imádni fogod!
A tesztkódot a játék forgalmazója, a CENEGA Hungary Kft. biztosította, ezúton is köszönjük nekik! A játékból dobozos kiadás is kerül a boltokba.
