1997-ben hatalmasat robbant az Ensemble Studios és a Microsoft Game Studios közös gyermekeként érkezett Age of Empires, mely a maga sajátos módján értelmezte újra a stratégiai játékokat. Keverte a Warcraft és a Civilization legszebb játékelemeit, az RTS stílus mögé pedig valós történelmi hátteret adott. Az ókori távol-keleti (koreaiak, kínaiak, japánok), a közel-keleti (babilóniaiak, hettiták, perzsák), az észak-afrikai (sumérek, asszírok, egyiptomiak) és a mediterrán (görögök, minósziak, föníciaiak) közül négy nép saját kampányt is kapott, amit a Rise of Rome című kiegészítő további négy játszható néppel (római, makedón, palmyrai, karthágói) bővített ki. A siker nemcsak annak volt köszönhető, hogy a játék megtörtént történelmi eseményekre épült, hanem annak is, hogy korához képest mennyire aprólékos volt: az eltérő birodalmak eltérő kinézetű épületekkel és speciális egységekkel rendelkeztek, kampányaink pedig a kőkortól a vaskorig terjedtek, és bár népünk eleinte jól elvolt a gyűjtögető/halászó-vadászó életmóddal, az igazán hatalmas birodalommá váláshoz ennél jóval több kellett.
Itt jött be a képbe a nyersanyag, ami magába foglalt ételt, fát, követ és aranyat egyaránt, azonban jó stratégához hűen nem ártott odafigyelnünk, hogy egységekből mennyit termelünk ki, vagy épp miféle épületeket húzunk fel, mert bizony a nyersanyagok száma véges volt. A kivágott fák már nem nőttek vissza, ahogy a kibányászott kövek és az elejtett vadak sem. Akadt tehát kihívás bőven az Age of Empiresben, az általános kritikai visszhang azonban mégis elég vegyes fogadtatásban részesítette a programot, ám ennek ellenére a játékostársadalom zabálta, és az eladásokat látva szinte azonnal borítékolható is volt a folytatás. Érdekesség, hogy a már említett Rise of Rome eredetileg hivatalos folytatásnak készült, azonban időhiány miatt egyszerűbb volt beépíteni az alapjátékba, mintsem teljesen önálló címként kiadni. Az Age of Empires 2 végül 1999-ben jelent meg, és sokan mind a mai napig a széria legjobbjaként hivatkoznak rá.
Csendesedj most jó Bonifác! Az öldöklő közeledik!
A korábbi hatalmas siker hatására 2013-ban már kapott egy HD Edition-kiadást, azonban azt a rajongók mind a mai napig kihagyott ziccerként tartják számon. A feljavított látvány és magasabb felbontás ellenére a játék motorjába akkor nem igazán nyúltak bele, így a program ugyanazokkal a gyermekbetegségekkel küzdött, mint 1999-es megjelenésekor. Most viszont a fejlesztők elérkezettnek látták az időt egy új verzió megjelentetésére, amibe több, egyben végre átdolgozottabb tartalom is szorult.
De kezdeném a feketelevessel: a programot egyszerűen képtelen voltam a hivatalos megjelenés előtt futtatni, mert folyamatosan hiányzott az indítófájl, amit több frissítés és fájlellenőrzés sem hozott helyre. A fórumokat bújva vettem észre, hogy bizony másoknál is előfordult ez a hiba, az oka pedig arra volt visszavezethető, hogy nem játszottunk a bétával. Igen, ahhoz, hogy minden egyes fájlod a helyén legyen a megfelelő mappában, bizony korábban fel kellett volna telepítened a bétát – hát, kösz szépen, Microsoft! A probléma kiküszöbölése után azonban már örömmel fogadtam, hogy a játék elindult és legnagyobb felbontásban is tükörsimán futott – legalábbis az Enhanced Graphics Packig, de erről majd kicsit később.
Az AoE II immár elszakad az ókortól és a sötét középkorba helyezi a kampányt, amivel négy új civilizációt hoz be: Nyugat-Európa, Közép-Európa, Közel-Kelet és a Távol-Kelet, a választható népcsoportok pedig a britek, bizánciak, kelták, kínaiak, frankok, gótok, japánok, mongolok, perzsák, szaracénok, teutonok, törökök és a vikingek lettek.
Érdekesség, hogy az eredeti játék csupán egyetlen kiegészítőt kapott, mégpedig a 2000-ben megjelent The Conquerorst, ami Amerika vérrel és diplomáciai ármányokkal teli felfedezését hivatott végigkövetni öt új népcsoporttal (koreaiak, spanyolok, maják, aztékok, hunok), de utána 13 évig (!) nem készült érdemleges mellékszál a játékhoz, a 2013-ban megjelent The Forgotten (új népek: indiaiak, inkák, magyarok, itáliaiak és szlávok) is csupán egy mezei rajongói modnak indult, ám a Microsoft időben felkarolta a projektet. Ezek után jött még a The African Kingdoms és a Rise of the Rajas, és természetesen ezek mind bekerültek ide is, sőt megtoldották egy The Last Khans névre keresztelt tartalommal is (három kampány + négy új népcsoport), mely így immár 35 civilizációt és nagyjából 200 órányi kampányt kínál. Ezek után senki nem mondhatja, hogy nem lettünk bőségesen ellátva tartalommal, szóval, aki teljesen a nulláról kezdené a világ meghódítását, az sanszos, hogy még a karácsonyi vacsora alkalmával is épp valamelyik birodalom hadseregével fog épp csatározni, miközben kihűl a halászlé – nade, első a gyarmatosítás, nemigaz?
Nagyuram! Gazdám! Egy szaracén!
A Historical Battles nevű menüpont tényleg temérdek egyéni kampányt kínál a Honfoglalástól kezdve a vikingek hódításain át egészen Karóbahúzó Vladig, úgyhogy mindenki kedvére válogathat! Ha több kihívásra vágynánk, akkor pedig a The Art of War lehet a megfelelő választás, hiszen ott időre kell előre meghatározott feladatokat teljesítenünk, és bizony sokszor igen szűkös az időkeret. A rogyásig pakolt kampány mellé jön még a legendássá vált – és most már szerveralapú – multiplayer, amit a Warcrafthoz és a StarCrafthoz hasonlóan sokan a megjelenése óta (azaz 20 éve!) kitartóan tolnak, és ami ezzel az új kiadással ismét erőre kaphat. Csapjuk még hozzá a 4k Ultra HD grafikát, az új textúrákat, a kibővített zoom lehetőséget és az átdolgozott, remasterelt zenéket/narrációt, valamint a tényt, hogy valószínűleg a jövőben is tartalommal látják el a játékot, noha új birodalmak behozását már nem tervezik. Jól hangzik? Nos, lényegében az is!
A Definitive Edition korrekt ráncfelvarrás lett, a játékmenetet csupán finomhangolták, és csak ott nyúltak bele, ahol feltétlenül szükséges volt. Az egységeknek például már nem kell megerősítést küldenünk, első klikkre végrehajtják a parancsokat. Szebb lett a minimap, fejlettebb az AI, és amiért minden rajongó összeteheti a két kezét: a farmok automatikusan újulnak meg. Oké, az egységek útvonalkeresésén még mindig lenne mit csiszolni, de ne legyünk telhetetlenek, illetve biztosan érkezik még némi finomhangolás a patchek formájában. Fontos megjegyezni, hogy a csilivili ultra-high legnagyobb felbontású textúrák és közelebbi zoom használatához fel kell pakolni az alapjáték mellé az Enhanced Graphics Pack kiegészítőt is, ami egyfelől legalább ingyenes, azonban szépen megtoldja a minimális gépigényt (kapásból 8GB RAM-ot eszik), és durván 30GB szabad helyet kér, szóval azzal érdemes számolni, hogy a teljes Definitive minőséghez elkell némi vas, és legalább 50GB a HDD-n. Ezek után én már tapasztaltam némi szaggatást, illetve kétszer szépen ki is fagyott a játék, de biztos vagyok benne, hogy ezeket hamarosan orvosolni fogják a fejlesztők.
A nosztalgia-faktor legalább újfent a maximumon pörög, szóval, aki sulis korában hozzám hasonlóan éjszakákon át nyüstölte a játékot, most szivárványt fog hányni a feltörő emlékektől! Az Age of Empires 2 még mindig az egyik legjobb RTS a világon, a Definitive Edition pedig méltó kiadás lett, amit minden rajongónak érdemes beszereznie, még akkor is, ha a 2013-as HD Edition már ott figyel a könyvtárukban.
