A kormányaink már rég tudták, hogy itt vannak, csak eltitkolták a dolgot, megmásították a felbukkanó jeleket, átvertek minket. Éveken át nem tettek semmit, csak széttárták a karjukat, a multikulti pedig nem működik az univerzumot átutazó idegeneknél, akik rombolni és pusztítani érkeztek planétánkra. Ennél fogva nem meglepő, hogy hatalmas háború tört ki a Földön, ahol a saját otthonunkban váltunk üldözött, kiszolgáltatott, rabszolgaságra és halálra ítélt fajjá. A felsőbb vezetés pedig az utolsó pillanatban hozta össze a speciális képességekkel, exoskeleton ruházattal bíró elit alakulatot, ami az emberiség legvégső mentsvárává vált. Egyike vagy a négy kivételes adottságú szuperkatonának, ne kelljen csalódnunk benned, rúgd szét ET seggét, és térj haza az uralkodó fejével!

Halottak után idegenek

A Housemarque neve nem ismeretlen, elvégre a finnek már igen régóta, eredetileg 1993-tól kezdve foglalkoznak videojátékok fejlesztésével – akkor még Amigára, Bloodhouse néven. Többek között a csapatnak köszönhető a Super Stardust HD, a Dead Nation és a Resogun is, már ha a legsikeresebb PS3-as és PS4-es letölthető címeket vesszük célkeresztbe. A megemlített trió középső darabja, a felülnézetes, kétkaros lövöldözős DA még egy felújítást is megért, ami után talán nem csoda, ha a stúdió megpróbálkozott a lehetetlennel: elkészíteni egy hasonlóan sikeres, azonos alapokból táplálkozó produkciót, ezúttal földönkívüliekkel a főszerepben.

Bizony, az Alienation a címéhez idomulva ezúttal nem vérszomjas zombik ellen küldi a játékosokat, hanem mutáns idegeneket kell lenyomnunk ahhoz, hogy ismét békesség legyen a bolygón a felvázolt alapszituációt követően. Továbbra is izometrikus külső mellett látunk mindent, a karokkal irányítunk és célzunk, közben meg szitává lövünk mindent és mindenkit. Indításnál a nehézségi szint és a kaszt megválasztását követően már jöhet is a kiképzés, ami az akcióra készíti fel a hősöket, azután pedig mehetünk a dolgunkra. Bár a karakterek eltérőek (gyógyíthatjuk társainkat, van regenerálódás, gyilkos penge, láthatatlanság és persze hatalmas csapás a földre), a lényeg előbb-utóbb a fegyverek tűzerején lesz, mivel azzal lehet pusztítani a szörnyetegeket, aminek hála szinte mindenki Tankot választ. Igen, fantáziátlan módon tényleg ez a kaszt neve.

Alaszkából az anyahajóig

Miközben a nyitó Barrow még csak havas és jeges, kevés változatossággal rendelkező helyszínt nyújt, a későbbiekben elutazhatunk a Föld különböző pontjaira. Az ukrajnai Pripjaty például az a terület, ahol az idegenek már felbukkantak, ám a kormány az atomerőműben keletkezett hibával, balesettel magyarázta az összetűzést a lakosságnak. Itt persze romokkal, járműroncsokkal találkozunk, és noha a külcsín nem kelhet versenyre a térségben szereplő FPS-ek külsejével, azért rendkívül hangulatos terepeken garázdálkodhatunk. Aztán ott van még Nebraska, illetve Brazília is, sőt a földönkívüliek anyahajójára is ellátogathatunk, miközben portálokat üzemelünk be. Mert bizony van itt minden megszokott klisé a feladatok terén: kapcsoljunk be gépezeteket, szkenneljünk roncsokat, robbantsunk fel valamit, indítsuk be a portálokat, csapjuk le a vezetők fejét. A sablonosság meg mindegy is, elvégre a golyózáporon, a mindig jobb looton, a képességeken és a robbanásokon van a hangsúly.

Lövöldözős Diablo

Most akkor RPG vagy akció? Igazából mindkettő, és bár a lövöldözés kerül előtérbe, van bőven szintlépés, képességkiosztás (ezek adják a kasztok közti különbségeket a már leírt formában), továbbá a felszerelésünk aktualizálása, fegyvereink tulajdonságainak növelése sem elhanyagolható szempont. A használaton kívüli darabokat bezúzhatjuk, azokból is fontos nyersanyagokat nyerve, továbbá a pályákon is felszedhetünk kiegészítőket, így aztán amikor a sima, a zöld, a kék, majd a lila mordályoktól eljutunk az arany, Legendary cuccokig, bizony lesz mivel kiegészíteni azokat. Nagyobb tűzerő és tárméret segít minket a lények likvidálásában, társaink pedig hálásak lesznek azért, hogy folyamatosan figyeljük és variáljuk felszerelésünket, mert egy főellenfélre küldött rakéta, ami egyből leviszi az életerejének felét, igazán jó társ lehet a kooperatív harcban. Az online küzdelem egyébként bármikor összehozható, kötöttségek nélkül léphetünk be másokhoz, majd ott is hagyhatjuk őket, a maximális létszám (négyen lehetünk) elérésével pedig esélyeink is nőnek az egyre durvább hordákkal szemben. Elesett társainkat feléleszthetjük, a kisebb segítséget nyújtó automata ágyuk mellett checkpointokat is beüzemelhetünk, újrakezdeni meg csak akkor kell az adott feladatot, ha mindenki elhullott, és már nincs, ki keltegesse a többieket.

A nehézség egyébként jól lett belőve, átlagban minden teljesíthető, talán csak az utolsó küldetés tud izzasztó lenni, de az is csak azért, mert nincs ellenőrzőpont, így ha mindenki meghal, mindenképpen elölről kell kezdeni a harcot. Ha meg egyébként már simán végigszaladunk a pályákon, akkor van még egy rakás kihívás is, amiknél nagyobb csapatokat, kisebb főellenfeleket kell likvidálni a jobb loot érdekében – ezeket a kis közjátékokat is érdemes tehát végigzongorázni a teljesség érdekében. Az első végigjátszás így a nehézségi szinttől, a teljesített feladatoktól és a társaktól függően 5-10 óra mókát, szórakozást kínál.

Merthogy az Alienation a fejlesztők korábbi munkáihoz hasonlóan jól sikerült, tartalmas és élvezetes darab. A grafika jól néz ki a felülnézetes, egyszerűbb alapokhoz képest, a helyszínek mutatósak, a játékmechanika pedig olajozottan, problémamentesen működik. Jó még a fejlesztgetős, képességválasztós rendszer is, más kérdés, hogy a Housemarque nem nagyon mert kockáztatni, avagy a játék nem sok igazi újdonságot kínál. Ez annyira igaz, hogy a robbanások jelzése (piros kör a hatótávolságot mutatva) egy az egyben lett átvéve a Dead Nationből, miközben szinte minden elem valahonnan máshonnan köszön vissza (Hello, Destiny!). Emellett kicsit repetitív is a harc, bár ez valahol a zsáner ismérve, szóval, ha valaki nem bírja az ilyen folyamatos golyózáport okozó programokat, akkor ezért a produkcióért sem lesz oda. Viszont ha csíped a csapat korábbi munkáit, nem zavarnak az állandóan rohamozó, egy idő után ismétlődő mutánsok és a sablonos feladatok, akkor alacsony ára miatt jó lóra tehetsz az Alienation megvásárlásával. Az viszont biztos, hogy a műfaj megreformálásához és csúcsra járatásához ezúttal már többet kellett volna letenni az asztalra. Talán majd legközelebb.