Az Animal Shelter ugyanis pontosan azt nyújtja, amit a címe ígér: neked kell felvirágoztatni egy kutyákra és macskákra specializálódott menhelyet. No, azért rögtön a legelején jegyezzük is meg: amolyan amerikai módra vágunk bele, azaz minden sunshine, csilli-villi és egy olyan fullos bázisunk van már rögtön a legelső napon, hogy arról itt, Kelet-Európában csak álmodni tudunk. Csodálatos iroda, null kilométeres kennelek, beton és tisztaság mindenütt – azért egy átlagos kezdő menhely nagyon nem így néz ki, ezt ne felejtsük el! De vissza az Animal Shelterhöz: segíteni fogunk és segíteni jófejség. Meg anyagilag kifizetődő is, mint ahogyan a játék nem túl bonyolult mechanikája megkívánja. A történet nem igényel nagy fejtöréseket: a számítógépen kiválasztjuk a beérkező segítségkérések közül azt a négylábút, akit szeretnénk megmenteni. Egy klikk, és már hozza is a céglogós kisteher, csak a kapuig kell kiballagnunk. Átvesszük, aztán jön az állapotfelmérés: mennyire koszos a kis nyavalyás, vagy éppen beteg, illetve sérült-e. A pancsi általában rájuk fér, ez is növeli a komfortérzetüket, és így a szívecskék számát, de erről majd később.

Ha az állat szépen rendbe van rakva, akkor jöhet az ideiglenes elhelyezés a nyitott vagy zárt kennelben. Fontos, hogy legyen megfelelő mennyiségű ennivalója és ivóvize, hiszen ők is fogyasztanak, nem is keveset. Szerencsére a dolgukat is a betonpadlóra végzik, így a takarítás is egyszerűbb, mint a mobilteló fényénél, kakizacskóval a kézben a végterméket keresni az éjszakai séta során, valami gazos telken, ami persze tele van izgi szagokkal, és okvetlenül oda kell mennie kedvencünknek. A tiszta, megetetett és megitatott, egészséges állat szívecskéket termel, melyek egy skálán követhetően növelik a kutyus vagy macsek „cukiság-faktorát”. Ha elértünk egy bizonyos szintet, akkor az állatot le kell fényképezni egy polaroid géppel (?), majd a papírképet bescannelni (2022-t írunk, az ég szerelmére!) és egy hirdetést kitenni a netre. Szerencsére a szöveget nem nekünk kell bepötyögni, csak klikk és huss. Aztán néhány perc múlva már lehet is választani a lelkes gazdijelöltek között.

A játék egyetlen kihívása itt jelentkezik: a megfelelő gazdit kell megtalálni az adott lelencállat számára, hogy maximalizáljuk az elégedett ügyféltől érkező dollárok mennyiségét. Minden állat és a jelentkezők is rendelkeznek saját tulajdonságokkal. Például nem mindegy, hogy mennyit eszik, mennyit ugat, inkább hiperaktív vagy kanapéhuszár, hogyan jön ki a többi négylábúval, ilyesmik. Az embereknél pedig egyrészt vannak a kívánt tulajdonságok és a kizáró okok, ezekre nagyon kell figyelni. Plusz még a saját tulajdonságok: mekkora a ház, van-e kert, mennyi a szabadidő, mennyire sétálós emberünk és hasonlók. Na, ezekből kell összehozni a maximumot: minél több tulajdonság találkozzon a két oldalról. Ha megvan a találat, akkor egy újabb klikkelés, és már viszi is el ugyanaz a kisbusz a kutyát vagy macskát, utána pedig emailben cseng a dodó.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

A beérkező pénzekből tartod fenn a menhelyet, hiszen fogyóeszköz a kaja, a kanna (és emiatt utántölthetetlen a víz), a gyógyszer, de még a játék is. Emellett sok-sok pénzbe kerül a telep bővítése és minden új épület, mint mondjuk, az állatorvosi rendelő vagy a fényképezéshez ajánlott műterem felépítése. Ezekhez azonban a telep alapterületét is bővíteni kell, itt viszont a begyűjtött presztízspontokért (minél pontosabb a gazdi-kutya párosítás, annál több XP csörög érte) járó szintlépésekre és az ott kapott bővítési engedélyekre kell figyelni.

Egyszerű a grafika, de az Animal Shelter-t nem a látványvilág, hanem a cukiság-faktor viszi előre. Vannak benne erős logikai bakik (mutass már nekem egy kutyát, aki nem rambózik ki egyetlen nyitott kapun vagy ajtón sem, meghát az idő sem telik, mindig ugyanaz a nap és óra/perc ismétlődik), de nyugtatós-csillezős-jófejvagyokérzésbiztosítós darabnak tökéletes. És ha néhány órányi klikkelgetés utám még esetleg azt is megnézed, hol van a környéken menhely és ott mire lehet esetleg szükség (mert lesz, hidd el nekem!), akkor máris megérte minden egyes pixele.

(A cikk írását Bodri, a január közepe óta nálam csövező ötéves puli szponzorálta azzal, hogy kivételesen békén hagyott. Bodrit az utcára dobás elől mentettük meg kedvesemmel, ideiglenesen nálunk lakik a két másik mellett, és persze épp gazdit keresünk neki…)