Nem állíthatjuk, hogy a teniszrajongók az elmúlt években videojátékos fronton túlságosan el lettek volna kényeztetve, hiszen nem elég, hogy nem volt túl nagy választék, de ami előkerült, az is bőven hagyott kívánnivalót maga után. Ne szépítsük: az AO Tennis első része a megjelenésekor maga volt a botrány, amit frissítések és patchek egész sorával sikerült csak többé-kevésbé helyrekalapálni – nem véletlenül jött belőle újrakiadás is International alcímmel. Jár azonban a pacsi a fejlesztőknek: nemcsak azért, mert nem adták fel, hanem mert a tanultakat láthatóan igyekeztek továbbvinni a folytatásba is, ennek köszönhetően pedig az AO Tennis 2 már egy jóval csiszoltabb alkotás lett.

Tartalmi tekintetben a folytatás továbbra sem kiemelkedő, amivel a meglehetősen puritán menürendszer is harmonizál (jól sejtitek, ez nem dicséret), komoly hiányérzetünk mindenesetre így sem lehet. A gyorsmeccs vagy éppen az Australian Open lejátszása mellett kaptunk például karriert, amely igyekszik megfelelni az aktuális sportjátékos trendeknek, átvezetőkkel, sajtótájékoztatókkal és kialakítható személyiségekkel. Megmondom őszintén, én ezeket sosem tudtam igazán komolyan venni – egyrészt azért, mert egy sajtótájékoztató a valóságban nem így néz ki, másrészt, mert nincs olyan, hogy az újságírók egy vereség után ilyen gyerekes kijelentésekkel állnak bele egy profi sportolóba, de ez inkább csak egy személyes megjegyzés. Akinek ezek az elemek plusz élvezetet nyújtanak, azok az AO Tennis 2-ben is megtalálják őket. Ami inkább furcsa volt a karrier módban, hogy ha teljesen új karaktert hozunk létre, akkor kezdetben óriási hátrányban leszünk még a kisebb tornákon is – engem például brutálisan megalázott a gép (pedig ekkor még a nyolc választható nehézségi fokozat közül csak a harmadikon jártam), köszönhető teniszezőm gyengébb képességeinek. Ugyanakkor a szabadon alakítható naptár a versenyekkel, a tréningekkel és a fejlesztési lehetőségekkel alapvetően rendben van, így komoly hiányérzetünk azért nem lehet.

Maga az irányítás egyébként nagyon gyorsan tanulható, köszönhető többek között a beépített tutorialnak, a precizitásból és a speciálisabb technikákból adódóan ráadásul a mélységei is megvannak, úgyhogy nagy örömmel nyugtáztam, hogy az AO Tennis 2 lényegi része, a tényleges teniszezés nagyon jól sikerült – nekem legalábbis nem nagyon volt olyan pillanatom, amikor ne élveztem volna, mert szinte végig úgy éreztem, hogy igenis számít az ügyesség, a higgadtság és az, hogy mikor milyen döntést hozok a pályán.

A „szinte” szócska két kifogásolható elem miatt került csak oda. Az egyik, hogy érzésem szerint túlságosan kevés ki nem kényszerített hibát ütnek a gépi ellenfelek. Ez leginkább az említett karrier során volt zavaró, ahol hiába próbáltam kifárasztani a riválisokat hosszú labdamenetekkel, sokszor olyan labdákat is elértek és olyan pontokat is beütöttek, ami kicsit irreálisnak tűnt, míg az én karakteremnél a gyengébb attribútumok miatt sokkal inkább benne volt a pakliban, hogy egy vonal közelébe tekert labdára a bíró kénytelen lesz outot kiáltani. A másik, hogy karakterem automatikus helyezkedését némileg inkonzisztensnek éreztem – néha nem ment olyan labdákra, amire biztos voltam, hogy mozdulni fog, ez pedig kicsit nehezíti a tanulási folyamatot.

Ha valaki az első indítást követően végigpörgeti a hivatalos formában jelenlévő játékosok és helyszínek listáját, akkor lehet némi hiányérzete, hiszen a nagy nevek közül például Federer vagy Djokovics sincs jelen (és Fucsovics Marcit is hiába keressük), mint ahogy a Grand Slam-tornák közül is csak Melbourne szerepel licencelt formában. A beépített karaktergeneráló és pályaszerkesztő kombinációja azonban szerencsére át tudja hidalni ezt a problémát, főleg úgy, hogy az AO Tennis 2 az előző rész közösségi alkotásait is kezeli, így hiába beszélünk friss címről, már most rajongói modellek százait lehet letölteni, így könnyedén kiegészíthetjük a meglévő tartalmat.

Összegezve a leírtakat, azt mondhatom, hogy az AO Tennis 2 továbbra is messze van a hibátlantól, grafikai, irányításbeli és tartalmi szempontból is akadnak még kifogásolható elemek, ám ami ennél fontosabb, hogy az összképpel elégedett voltam. A Big Ant Studios most már rendelkezik egy olyan alappal, amire bátran lehet építeni a következő években, az AO Tennis 2 ugyanis már jelenlegi formájában is egy nagyon szórakoztató teniszjáték a sportág szerelmesei számára. Ha pedig még több hivatalos tartalmat, még kidolgozottabb látványt és még csiszoltabb játékmechanikákat fog kínálni a jövőben, akkor még az is benne van a pakliban, hogy sikerül eljutni a legjobb Virtua Tennis- és Top Spin-játékok által anno képviselt magasságokba.