Jól hangzik ugye? Akkor most képzeljünk el egy mindannyiunk számára annyira ismerős háttértörténetet, hogy a játék kezdetén a szövegeket olvasva szinte esküdni mernénk, hogy deja vunk van.

A múltban egy sötét erő felemelkedését követően borzalmas irányt vett Balrum világának sorsa, Nasrus, az élőhalott hordák ura, pusztításával mindent káoszba taszított. A kor uralkodói megpróbálták legyőzni a birodalmuk határához közeledő ellenséges seregeket, de végül mind elestek, akik szembeszegültek Nasrus akaratával. Királyaik veresége után Balrum lakói védtelenek maradtak - és ha ez még nem lett volna nem elég - a vérbe és lángba borult világban rablóbandák alapították meg saját uradalmaikat. A borzalmak túlélői számára nem maradt más választás, minthogy Dark Woods elfeledett, sötét és rejtelmes erdőibe meneküljenek, ahol hamarosan rá kell majd jönniük, hogy okkal nem merészkedik oda senki se. Ezt, a darkos-gótikus szerepjátékokhoz illő felütést követően kapcsolódunk be névtelen hősünk életébe, az ördögi titkokat rejtegető Dark Woods lakójaként.

Még egy hajszárítón is élvezhetjük

Bár sok RPG-ben hallhattunk már nagyon hasonló háttértörténeteket, én mégis úgy érzem, hogy a Balrum esetében ez dukál, és mindenképp hozzájárul a kívánt hangulat megteremtéséhez. Az atmoszférát tovább erősíti, hogy hősünk kalandjait izometrikus nézetben követhetjük, illetve, hogy közben a játékvilághoz illő sötét, gótikus megvilágítás és színvilág társul. Ezenfelül a játék teljes hosszában olyan részletesen kidolgozott tájakon járhatunk, amelyeken minden, minket körülvevő környezeti elemet egyenként, kézzel készítettek a fejlesztők, ez pedig Gothic 3 nagyzenekari dallamait idéző háttérzenével együtt olyan összhatást ért el nálam, hogy napokig nem tudtam szabadulni a Balrum kazamatáiból. 

A jól eltalált grafika mellett nagy pluszpont, hogy sikerült annyira optimalizálni a játékot, hogy szinte az összes Windows XP-t futtató vason vígan elszalad. Persze nem teljesen áldozatmentesen érték el, hogy minden konfiguráción magas képkocka számot produkáljon a játék, mert például, sajnos nincsen árnyékolás és hősünk karakter modellje is eléggé gyengén van kidolgozva. Viszont ezeket a hiányosságokat jól kiegyenlíti a játékban fellelhető sok fajta ellenfél, számos barátságos NPC, megszámlálhatatlan mennyiségű gyűjtögethető növény, illetve a legendás, a szetteket alkotó, valamint a közönséges páncélok és fegyverek. Továbbá az is figyelemreméltó, hogy a magyar srácok ezeket a grafikai elemeket mind, egyenként helyezték el a térképen, hogy minél realisztikusabb beállítást tudjanak létrehozni.

Erdőpusztítástól az ékszerlopásig

Szülőfalunkból kiindulva teljes szabadsággal bebarangolhatjuk ezt az aprólékosan felépített világot, ahol közben az összes karakterrel beszélgetésbe elegyedhetünk, feleletválasztós párbeszédek formájában haladva keresztül az öt fejezetre tagolt történetben. A 40 órát is meghaladó játékidő alatt – ami mindenképp tekintélyes tartalommennyiség egy kétfős csapattól – végig csak ezeket az eszmecseréket, és egyéb irományokat olvasva tájékozódhatunk, illetve javarészt csak sétatempóban kutyagolhatunk kilométereken át, ami eléggé fárasztó tud lenni, ugyanis sajnos nincsenek szinkronizált párbeszédek, vagy vágóképek, és valamilyen számomra megmagyarázhatatlan okból nem láttak el minket a futás lehetőségével. Bár erre megoldásként találunk minden térképen elhelyezett teleportáló obeliszkeket, de ezek annyira ritkán vannak elhelyezve, hogy csak az ijesztően nagy távolságokat rövidíthetjük le velük.

Félreértés ne essen a szereplők között lezajló dialógusok többnyire érdekesen megírt minihistóriák, amelyek küldetéseinken is végigkalauzolnak minket, e megbízásokkal pedig újból megvillantotta kreativitást a Balcony Team, ugyanis nem a halálosan unalmas „ölj meg 10 egeret, szedj össze 20 tigris bőrt” típusú baromságokon kell végigszenvedni magunkat. Hanem olyan feladatokat kapunk, amelyek igazi célokat szolgálnak, és kézzelfogható eredményük van. Például bemelegítésként fát kell vágnunk az erdőben, majd szögeket vásárolnunk a falu kovácsától, hogy saját kezűleg javíthassuk meg öregapánk leégett házát. A sztoriban haladva pedig egyre rejtélyesebb és sötétebb kalandokat kell végigjárnunk, amelyek során megszámlálhatatlan kazamatába alászállva több főellenséggel is le kell számolnunk.

Viszont a valóságban egy kalandornak időről-időre gondoskodnia kell a megfelelő felszerelésről, ezért lehetőséget kapunk arra, hogy fegyvereket és páncélt kovácsoljunk, varázsitalokat keverjünk és felkészüljünk expedícióinkra. Valamint, hogy még jobban átjöjjön az életérzés arra is oda kell figyelnünk, hogy mindig elegendő enni- és innivalónk legyen, illetve, hogy kellően kipihentek legyünk. Innivalót a szinte minden tájon fellelhető kutakból, vagy pocsolyákból meríthetünk, élelmet pedig vadászatból, bokrokról gyűjtögetve, vásárlásból vagy egy kedves NPC termőföldjéről -- vagy több bátorsággal, a házából csenve szerezhetünk.

Persze, nem árt óvatosnak lenni, mert nem minden kincsesláda tartalma szabad préda. Nem sétálhatunk be, csakúgy bárki házába, hogy átfésüljük azt értékek után kutatva, mert ha észreveszik aljas tevékenykedéseinket azonnal támadásba lendülnek, még a barátságos karakterek is, és csak akkor lesz vége a harcnak, ha valamelyikünk holtan fekszik. Ezt kifejezetten imádtam, mert megint csak a Gothic 3-as időket idézte fel bennem.

A legendává válás útján

Ahogy a fenti példa is mutatja, szinte bármilyen szituáció sülhet úgy, hogy párbajba keveredünk, éppen ezért nem árt, hogyha egy használható hőssel tudunk előállni. Ennek megfelelően, amint betöltöttük a játékot, egy szépen rendezett, részletes karakterkészítő ablak fogad minket, ahol létrehozhatjuk névtelen héroszunkat. Három irányba specializálódhatunk, a mágia, a közelharc, és az íjászat közül választva, ha pedig létrehoztuk az ideális beállítást azonnal elindulhatunk ellenségeink koponyájával kikövezett utunkon.

Persze eleinte kellemetlen élményekben lehet részünk, mert a harcrendszer igényel némi hozzászokást. Lényegében, mikor békésen vándorolunk végzetünk felé, az valósidőben történik, de amint csatába keveredünk a játék átvált egy megfontoltabb tempójú, körökre osztott élet-halál viadalba. Ekkor a képernyő alján található gyors akciósávból választhatjuk ki a megfelelő támadástípust, majd a bal és a jobb egérgombokkal hajthatjuk őket végre. Arzenálunkban helyet kapnak varázslatok, különböző kardtáncos mozdulatok, íjazási technikák és állatokat is idomíthatunk, hogy a mi oldalunkon küzdjenek.

A harci, és a kraftolási képességeinket az adott képességcsoporthoz tartozó trénernél tudjuk fejleszteni, hasonló rendszerben, mint amit már a korábban említett Gothicból is ismerhetünk. Vagyis szintlépésenként kapunk öt tanulási pontot, amiket felhasználva néhány tallérért cserébe tovább képezhetjük magunkat, ezenfelül kapunk még egyetlen tulajdonság pontot is, amit vagy életre, erőre, ügyességre, intelligenciára vagy bölcsességre költhetünk el, illetve tanulási pontokért szintén növelhetjük ezeket az attribútumainkat. Bár ez a fejlődési rendszer még a legalacsonyabb nehézségi szinten sem túl nagylelkű, de azért mindvégig fair marad, kellő kihívást támasztva elénk.

Ha pedig szeretnénk elmenekülni a ránk leselkedő kihívások elől, lehetőségünk van rá egy öregapánktól kapott rúna segítségével, amit bármikor, egy gombnyomással aktiválhatunk. Így egy olyan menedékhelyre juthatunk, ahol egy újabb aspektusát élvezhetjük ki ennek a rendkívül összetett remekműnek, itt lehetőségünk nyílik a korábban összegyűjtött növényeket termesztésére, és ami még ennél is fontosabb, megépíthetjük a saját rezidenciánkat. A Project Zomboid építőmódjához hasonló rendszerben rengeteg elem közül választhatunk, letehetünk falakat, bútorokat, padlótípusokat, dísznövényeket, illetve a mindennapos kraftoláshoz szükséges berendezéseinket. Lehetőségeink annyira nyitottak, hogy kis viskótól egészen a kastélyig bármit megépíthetünk.

Bár szokatlan párosításnak tűnhet elsőre a szerepjáték és a túlélőműfaj összekeverése, terjedelmes tesztem hangvételéből mégis könnyen kivehető, hogy mennyire lenyűgözött a Balrum. A fejlesztők tökéletesen egyensúlyoztak a különböző játékelemek arányaival, és egy olyan kiemelkedő alkotást hoztak létre, ami simán megállja a helyét a felsőkategóriás RPG-k között. Arról nem is beszélve, hogy az alapkoncepció majdnem tökéletes megvalósítása után is folyamatosan érkeznek a frissítések, ezért minden szerepjáték rajongónak bátran merem ajánlani, nagy hiba lenne kihagyni.