A Games Workshop mostanában nem szívbajos, ha arról van szó, hogy egy fejlesztő az Öreg világon vagy a 40k univerzumában szeretne egy vargabetűt tenni. Rengeteg alkotás kapta meg a jogot, és startolt el vagy közeledik a rajtvonalhoz Warhammer címkével. A lista pedig szinte csak akcióorgiákat tartalmaz, mint a neocore-os srácok Wh 40k: Inquisitor - Martyr címmel érlelődő üdvöskéje, de említhetném a Wh 40k: Eternal Crusade-et az MMO fronton, és akkor még a Space Hulk: Deathwingről szó sem esett (FPS lesz!). Ez mind szép és jó, de hová tűntek a stratégiai/taktikai játékok? Nos, a Battlefleet utóbbi műfajban mutatja be a Warhammer egy kevésbé ismert szegmensét, nevezetesen az űrcsatákét.
Makettháborúból az igaziba!
Egy másfél évtizedes készletről fújta le a port a Tindalos, amikor a Battlefleet Gothic: Armada című tabletopot szemelte ki jelen alkotás tárgyául. Az eredetileg ebédlőasztalokon megvívható taktikai játékban műanyag űrhajómakettek és dobókockák segítségével csaptak össze a káosz és a birodalom erői. A francia fejlesztők pedig ezt álmodták tovább egy valós idejű rendszerben, ahol az abroszt már az Unreal 4 engine jelenti, és az egymásnak feszülő csatahajókhoz a 2012-es Stellar Impactból, egy korábbi saját alkotásukból is tudtak ihletet meríteni. A címhez, azaz a Gothic jelzőhöz némi segítség: a Wh 40k világában a birodalmi flotta öt Szegmentumra osztotta fel a működési körzetét, ezeken belül pedig további szektorokra. A Gothic is egy ilyen szektor, ráadásul meglehetősen problémás, mert emellett található a híres-hírhedt, az Iszonyat Szemeként ismert anomália. Innen indul ki a játékost fenyegető Káosz főnök, Abaddon (alias a Fosztogató) flottája. A szektorunkhoz tartozó teljes véderő a Battlefleet Gothic, élén a Lord Admirális áll. Mielőtt lehidalnánk a gyönyörtől, közlöm, hogy mi csak a csicskásai leszünk, egy újonnan felszentelt Admirális. Aztán, hogy a kampányban megvédjük a Birodalom világait, vagy egyből elhúzunk a skirmish és multis pályák felé, az már egy másik kérdés. Utóbbi esetben ugyanis a káosz, az ork és elda frakció is választható lesz.
Lapos, akár a deszka...
A játék eszenciája, hogy flottát növesztesz, kicsiben: egyszerű kísérőhajókkal, korvettekkel, rombolókkal kezdesz, aztán ha már túl vagy néhány győztes csatán, belekóstolhatsz a nagyvasakba, a komolyabb cirkálókba és csatahajókba is. Ehhez a szóló részben tartozik egy körökre osztott szektortérkép a járulékos menedzsmentfeladatokkal kiegészítve, plusz néhány ragyogóan megszerkesztett, képregényszerű bejátszás. Ámbár a lényeg, hogy végül mindig egy négyzet alakú térképen lyukadunk ki, ahol ismerős feladatokban mentjük meg a világot. Akad itt konvojkíséret, áttörés az ellenséges vonalakon, adatok biztonságba helyezése, űrállomások ostroma, és ugyanezekből lehet repetázni a skirmish és multis rész alatt. Ezek a pályák minden esetben azonos elemekből épülnek fel, van a két szembenálló flotta, aztán a csillagködök, ahol elrejtőzhetnek, vagy az aszteroidamezők, amelyek fedezékként szolgálnak, és végül az űrállomások, amiket szét kell kapni. Tehát a környezet nagyjából állandó, ráadásul az Unreal 4 technológián alapuló kivetítés tovább őrzi a táblás jelleget azáltal, hogy a hajókat csak 2 dimenzióban engedi mozogni. A mozgási háló emellett a közeli csillagrendszerek képeire van rávetítve, ám az igazi hangsúly a gigászi csatahajókon van, amelyek különösen a felvezető képsorokon parádéznak. Aztán hogy a többségük külsőre pont ugyanolyan, csak egy számmal nagyobb, mint a másik, hát istenem, mindent a Warhammer-rajongók sem kaphatnak meg. Mondjuk, ha már a körítés szép, és tényleg az űrkikötőtől a csatafelületig minden részlet át van itatva az univerzum jellegzetes gót elemeivel, vallási szimbólumaival, ráadásul a zene is ott van a szeren, akkor kérdem én tisztelettel, a táblás platóról miért nem lehetett jobban elrugaszkodni (3D-s mozgás, változatosabb pályák)?
Fordul és tűz!
Az admirális élete lassú menetelés, azaz jó sok grindolás egy újabb hajóosztály felé, miközben mindig ugyanazzal a 3-4 Himalája méretű hajóval dolgozik, ami éppen az aktuális szint csúcsa. Kivéve, ha pozdorjává lőtték valamelyiket, mert akkor 1-2 körig várhatunk a nagyjavításra, és lehet előszedni a molyrágta vasakat. A flották örökös harcában pedig jelenleg a Nova cannon az ász, ami messzebbre lő, mint bármi, és elég alaposan alávág a balansznak. A plazmabombák, vagy az időt manipuláló sztázistöltetek így aztán csak másodhegedűsök lehetnek, de a hagyományos fegyverzet is többnyire már statisztálni kényszerül a birodalmi flottában. Ez a statisztálás azért nem olyan szörnyű! Amennyiben van némi fantáziád, el tudod képzelni, ahogy a régi vitorlás hadihajók mintájára kerülgeti egymást két csapásmérő erő, aztán az oldalsó, fő ágyúállásokból sortüzeket lőnek egymásra, majd gyors forgás, és a túloldali makro-ágyúk is megszólalnak. A vetőcsövekkel rendelkező hajókról torpedók indulnak, és a kézi célzás akár egy külön kis minijátéknak is felfogható, ahogy a lassú, legyezőszerűen kilőtt töltetekkel megpróbáljuk keresztezni az ellenséges űrhajó pályáját. Egyébként ez a tűzvezetési modell adja az irányítás egyik fő érdekességét, azaz itt nemcsak a hajók útvonalait tudjuk kijelölni, de a vészhelyzeti hajtóművekkel hirtelen fordulások és gyors elkerülő-manőverek is végrehajthatók. Az MI viselkedésmintái is roppant meggyőzőek, legalábbis első látásra. A káosz-hajók hideg, távolságtartó viselkedése, és a lassú becserkészés tökéletes ellenpárja az orkok taktikájának, akik szokás szerint mindent bele alapon nyomják (faji sajátosság), csakhogy eléggé sablonszerűen, kiszámíthatóan zajlanak a csaták...
Etherium-szindróma visszaköszön?
Biztos rengeteg túlóra van abban, hogy a hajókon minden egyes szintlépéskor választhatunk egy extrát valamelyik alegységhez (hajtóművek, fedélzet, pajzs, fegyverzet etc.), nem is beszélve a főbb funkciókat vezérlő tisztek képességeinek pallérozásáról, sőt még egyedi modulokat is aggathatunk minden űrjárműre, szóval maximális tisztelet a gárdának. Továbbá a szoftverben van néhány okos önvédelmi minta is. Rengeteg pozitívumot leírhatnék tehát, csakhogy ennek ellenére sem lesz ebből ötcsillagos kaland. Az alapok, azaz maga a táblás játék hibádzik, mert ami egy vasárnap délután az asztalon elég lehet, az ebben a töménységben nem ugyanaz az élmény. Adott fajon belül a hajók között rengeteg a hasonló, a pályákat szintúgy könnyen meg lehet unni, és mindig minden ugyanoda lyukad ki. A kampányt azonban mindenképp ajánlanám a Nexus-féle játékok kedvelőinek...
