A Planet of Lana üde színfoltja volt a 2023-as indie palettának, a 11 éves hősnő, Lana és az ő imádnivaló társa, Mui ugyanis pillanatok alatt elcsavarták a puzzle-platformerek kedvelőinek (valamint az önjelölt esztétáknak) a fejét. A már-már vászonra kívánkozó látvány, a pusztán vizuális eszközökkel elmesélt, relatíve szabadon interpretálható sztori és a nehéz, de egyáltalán nem frusztráló fejtörők olyan elegyet alkottak, melynek láttán a játékosok és a kritikusok is elismerően csettintettek, éppen ezért nem lepődtem meg, amikor a tavaly júniusban tartott Xbox Games Showcase során leleplezték a folytatást. A beharangozó előzetes egyértelművé tette, hogy a Planet of the Lana 2: Children of the Leaf (mivel Steamen és Xboxon sincs feltüntetve az alcím, a továbbiakban én is eltekintenék tőle) nem kívánja gyökeresen megváltoztatni az elődje receptjét, de ezt talán nem is várta senki, tekintve, hogy a svéd csapat mindössze 18 főből áll – legalábbis a Google ezt állítja. Ez persze nem jelenti azt, hogy a készítők ugyanazt a játékot rakták le az asztalra mint két évvel ezelőtt, sőt, új mechanikák és lehetőségek terén a második rész nagyjából úgy viszonyul az első etaphoz, mint a Portal 2 a Valve 2007-es kísérletéhez. Szép számmal lapulnak tehát újítások az ismerős motorháztető alatt, ám ezek kivesézése előtt nézzük meg gyorsan, mire számíthattok történet terén.
Mire gondolt a költő?
Ahogy az már az előzetesekből is kiderült, a Planet of Lana 2 nem közvetlenül a finálé után veszi fel a fonalat, az időugrás miatt pedig egy tapasztaltabb Lanát kapunk, aki továbbra is óriási érdeklődést mutat a múlt iránt. Ebből adódóan nem véletlen, hogy az újabb nagy kaland nem a nyugalmat árasztó falucskában, hanem az elveszett civilizáció szebb napokat is látott bárkáján veszi kezdetét, ahol nemcsak hősünk becsúszás képességével (ez ma már nem hiányozhat), de a sztori mozgatórugójaként szolgáló új karakterrel, Anuával is megismerkedhetünk. Az idillinek mondható első fejezet egyébként több szempontból is rímel az előd prológusára, ám ezúttal egy picikét tovább tart a vihar előtti csend, melynek keretében láthatjuk, miként hasznosítják az emberek a korábban az életükre törő technológiát.
Sajnos hamar kiderül, hogy nem minden törzs hisz a békés együttélésben, idegen invázió helyett tehát ezúttal a bolygón belülről érkezik a fenyegetés, méghozzá egy maszkos egyén és az ő csoportjának képében. A csendéletet megtörő támadásnak az imént említett Anua lesz a legfőbb elszenvedője, a kislány ugyanis túl közel merészkedik egy első és második ránézésre is veszélyes kristályhoz, a kíváncsisága pedig majdnem az életébe kerül. Ebből már talán kitalálhattátok, hogy az ő megmentése lesz a legfőbb feladatunk, amihez össze kell gyűjtenünk a gyógyszerhez szükséges három összetevőt – természetesen a planéta különböző pontjairól, hogy senki se panaszkodhasson a képi világ egyhangúsága miatt. Az első részből ismert zöldellő lankák mellett havas hegycsúcsokon, gigantikus fák árnyékában és egy roncstemetőben is megfordulunk a mentőakció során, valamint egy egészen különleges helyszínen, amiről néhány sorral lejjebb fogom csak lerántani a leplet.
A Planet of Lana-hoz hasonlóan értelemszerűen ezúttal is halandzsa nyelven beszélnek a szereplők (ettől függetlenül örömmel fogadtam a magyar feliratot), vagyis a képzeletünkre van bízva, miként értelmezzük a látottakat és hallottakat – erre amúgy külön fel is hívja a figyelmünket a játék. A nagyjából 6-7 órás út során láthatjuk az emberi természet jó és rossz oldalát, a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogy mekkora ára van az utópiának, de egy hamis próféta is feltűnik a színen, a környezet kiszipolyozása pedig nekem az Avatart juttatta az eszembe. A csodásan illusztrált falfestményeknek köszönhetően megtudhatjuk, miként éltek együtt a gépek és az emberek a múlt ködébe vesző társadalomban, miért volt szükség a csillagok közötti utazásra, sőt, a Wishfully dedikált fejezeteket szentelt a fekete szőrgombóc, Mui eredettörténetének. A lore iránt érdeklődők tehát valósággal el lesznek kényeztetve, maga a cselekmény azonban meglehetősen önismétlőre sikeredett, mivel nagyjából minden fontosabb epizód ugyanúgy ér véget; az első részben megismert bölcs öreg, Rakuen megmenti az irhánkat. Ez persze nem eget rengető probléma, mindenesetre elég kiszámíthatóvá teszi a dolgok alakulását, ahogy a főbb fordulatok sem érhetik meglepetésként azokat, akik láttak már legalább egy drámát az életükben.
Elemi
Ahogy azt a bevezetőben már említettem, az ismerős külcsín számos új mechanikát és játékelemet rejt, melyek kiszínezik a szerencsére ezúttal sem túl bonyolult fejtörőket. A legfontosabb változtatás, hogy ezúttal sokkal könnyebben irányíthatjuk Lana hű társát és barátját, Muit, mivel a jobb analóg kar segítségével játszi könnyedséggel elküldhetjük a pálya különböző pontjaira, ami elengedhetetlen a puzzle-ök megoldásához. A Planet of Lana 2 egyébként még szorosabb együttműködést követel hőseinktől, mint az első felvonás, és bár első hallásra riasztónak tűnhet, hogy néhány szituáció megoldásához szimultán kell terelgetnünk a főszereplőket, igazából percek alatt bele lehet rázódni a dologba. Akadt ugyan pár olyan szakasz, ami tökéletes összhangot és időzítést követelt, ám mivel a játék körülbelül 10-20 méterenként ment a húzósabb részeken (és ez most nem költői túlzás), sosem bosszankodtam, ha Lana rongybabaként esett össze egy elvétett ugrás vagy egy elektrosokk következtében.
Nem véletlen, hogy a Disney és a Pixar 2023-as animációs filmje lett ennek a fejezetnek a címe, a készítők ugyanis az elemek bevonásával fűszerezték meg a fejtörőket, ráadásul úgy adagolták az újdonságokat, hogy szinte minden órában legyen mire rácsodálkozni. Relatíve hamar megismerkedhetünk például a tűz pusztító erejével, ahogy elektromosság nélkül sem tudnánk teljesíteni a küldetésünket, egy ízben pedig még az éltető víz felhajtóerejére is szükség van a továbbjutáshoz. A szóban forgó feladványok során amúgy nem Lana cipeli a fáklyát/akkumulátort/vödröt, hanem Mui megbabonázó képességével vehetjük át az irányítást az élőlények, például apró halak fölött. Ha mindez esetleg nem lenne elég, helyenként robotokat és mágneses dobozokat is reptethetünk, szóval nemcsak a környezet, de a játékmenet terén is gyönyörködtet a változatosság.
A csodaszerhez szükséges második összetevő felkutatása során egyenesen kéz a kézben jár a kettő, sokat látott főszereplőnk ugyanis megtanult a víz alatt úszni, amit jó alaposan meg is mutatnak a Wishfully mesteremberei. A program körülbelül 20-25%-át fogjátok a víz alatt tölteni, ahol nemcsak a szó szerint felvillanyozó medúzákra és halakra kell figyelni, hanem arra is, hogy időben eljussatok az oxigént biztosító korallokhoz. Néhány perc erejéig ráadásul egy strapabíró jármű segítségével fedezhetitek fel az óceán titkokat rejtő mélységeit (lásd fent), és bár nem Cthulhu vár titeket a célvonalnál, garantáltan élvezni fogjátok a sötétségben tett kitérőt.
Kérem a következőt!
Ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, a stúdió számos eszközt bevetett ahhoz, hogy ne egy szimpla DLC-nek érződjön a Planet of Lana 2. Igaz ugyan, hogy a játékidő nagy részében ezúttal is pókszerű robotok és vörös fénynyalábot árasztó kamerák állják az utunkat, ahogy az ugrabugra során is előjöhet a déjà vu, a víz alatti részek, a közvetlenül irányítható lények és gépek, valamint a duplájára duzzasztott hosszúság azonban mind hozzájárulnak ahhoz, hogy teljes értékű folytatásként tekinthessünk a produkcióra. A látványra azért nem térnék ki külön, mert a cég által használt stílus semmit sem öregedett az elmúlt két évben, így akit anno magával ragadott a festményeket idéző grafika, az most is megtölt majd egy fotóalbumot a végigjátszás során lőtt képekkel. Ami a zenei aláfestést illeti, újfent a vonós hangszerek dominálnak, Furukawa Takesi, a The Last Guardian BAFTA-díjra jelölt komponistája pedig szerencsére nem vette fél vállról a visszatérést, így hol szívmelengető, hol pedig pulzusemelő muzsikákat kapunk attól függően, mi zajlik a képernyőn.
A svédeknek ismét sikerült egy magával ragadó történetet kreálniuk a barátságról, a technológia és a természet harmóniájáról, valamint az összetartásról, ráadásul úgy hozta vissza a régi élményt, hogy közben minden négyzetméterre jut valami újítás. A hamar kiismerhető cselekményvezetés ugyan belerondít egy picit az összképbe, ahogy az irányítás is okozhat kisebb bosszúságokat (Lana nem mindig hajlandó eleget tenni a kéréseinknek), ám mindent egybevetve egy remek folytatással van dolgunk, ami el fogja bűvölni a puzzle-platformerek szerelmeseit. Egyelőre nem bocsátkoznék jóslatokba azzal kapcsolatban, hogy összejön-e a brigádnak a mesterhármas, ám ha marad a tendencia, akkor bizony megéri vágni a centit a csapat következő alkotása miatt.
