Oké, amikor az ember gyerekként belelép egy méhecskébe, és az önvédelemből jól megcsípi a talpát, na, az nem kellemes. Velem is megtörtént egy csomószor, ma a kertem egy részét mégis méhlegelőnek állítottam be: virágokkal, fűnyírás nélkül, vizestállal várom a kis csíkos gazembereket.

A BeeFense-ben a megszokotthoz képest kicsit felturbózott védelmi képességeket kaptak a cuki rovarok. Többek között lángszóróval, mérges felhőkkel meg Gatling-rendszerű gépágyús tornyokkal várjuk a Gonosz Ellen olyan teremtményeit, mint a bolhák, a mutáns zombiméhek vagy a nagyképű darazsak. Mert bizony lesznek, nem is kevesen, és csapatosan érkeznek. Márpedig, ha ráteszik mocskos csápjaikat a Csodálatos Mézecskénk korsóira, nagy lesz a baj!

No, akkor a bevezetéssel nagyjából készen is vagyunk, lássuk, mi a fő mondandó! A Beefense egy klasszikus várvédős játék: van középen egy megvédendő objektum, amit egy vagy több helyről támadnak megfele a gazemb…, azaz a gazbogarak. Feladatunk az invazív csáposok kiirtása, gyökerestül, s a saját kincstárunk megvédése. Eddig ugye nem túl komplikált a dolog. A védelemhez különböző eszközök állnak rendelkezésre, úgyismint fegyverek és a felderítést szolgáló építmények. 

Mertháthogyugye az álcázott és bolhákkal fertőzött zombiméh csont ugyanúgy néz ki, mint saját, serény dolgozónk, csak éppen lényének legbelseje torzult és zombult el. Na, őket például csak akkor fogják a védelmi fegyvereink szétkapni, ha a látcsővel jól átláttunk (ez itt a borzasztó szóvicc elsütésének remek példája…) a kis csíkos szőrzetén, és lelepleztük. A sorban következő pályák során egy cuki, de azért inkább szórakoztatva mosolyogtató kerettörténetet kapunk, hogy ne döccenjen nagyon a dolog. Ez baromi aranyos, de nagy kár, hogy a sokadik újrakezdésnél sem lehet átugrani…

Nem meglepő módon a lángszórós torony nem magától terem ott az út szélén: két dolog is kell hozzá. Ahhoz pedig, hogy még működjön is, már rögtön három. Nem, négy. Kell a sárga mezőkről begyűjthető pollen: ez az építkezési alapanyag. Az új méhecske is pollenbe kerül, meg az összes, felépített bizbasz, gépágyú, mérgesgáz-felhőket köpő bástya. A másik a nektár, a virágos hexákról begyűjthető cucc, ami a kaja. Ebből, ha nincs elég, a méheid nem harcolnak, hanem sztrájkolnak. A harmadik, legritkább cucc pedig a mézpára(?) (Honey Dew, bármit is jelentsen ez), amit egyrészt a három pempőre teljesített pályák után kapsz, másrészt ritkásan a pályákon felbukkanó fenyőerdőből is beszerezhető, de csak kis tételben. Na, ez a fejlesztés alapja, ami az egyes fegyverek, eszközök tuningolásához szükséges. Márpedig a folyamatos kutatás-fejlesztés a pénz mellett az eredményes védekezés alapja, mint ahogyan azt a hadtörténelem számtalanszor bemutatta már eddigi is.

Szóval pálya elindul, gyűjtögetés bekapcs, aztán bizonyos idő után megindul az első támadóhullám. Meg aztán majd a többi is. Ha okos-ügyes vagy és a megfelelő stratégiát alkalmazod, akkor senki nem nyúlt a mézecskédhez a kaptárvár mélyén, plusz benne maradtál a szűkös időkeretben. Ha nem, akkor is tovább mész, ha lepempőgéppuskáztál mindenkit, csak nem kapsz extra jutalmat. Nem mellesleg, ha a harmadik feltételt is teljesítetted a hibátlan pályateljesítéshez, akkor a végén kapsz egy csomó, értékes mézpárát, és mehetsz a laborba fejlesztgetni. Lesz mit és miért, hiszen az eredetileg 2017-es, némiképpen felújított BeeFense BeeMastered annak rendje és módja szerint, folyamatosan egyre nehezebb pályákat dobál be… Ne tévesszen meg a cuki grafika. Itt a Méz a Tét!